Ez volt az első év, mikor magam is aktívan részt vettem Az Olvasás Éjszakáján. Az eddigi években átsiklottam rajta, dolgoztam, vagy éppen más dolgok foglalták le az erőforrásaimat, így mindig elmaradt, ám idén úgy alakítottam, hogy a magam módján képes legyek megünnepelni.
Szinte minden eseménynek - legyen az bármilyen jelentéktelen is - van saját ünnepnapja. Mindig van okunk az ünneplésre, s akárhogy is nézem... ez azért nem rossz dolog. A könyvvel kapcsolatos napok számomra főleg kiemelkedő prioritással bírnak. Több éve már, hogy figyelemmel szemlélem a különböző eseményeket, legyen az nagyobb vagy épp kisebb.
Az Olvasás Éjszakája az ország kevés pontján lett igazán megtartva. A fővárosi könyvmolyok nagy előnnyel indultak, számukra több program is lett szervezve a Könyvmolyképző kiadó és a Bookline Zrt. által. Kecskeméten a Libri Könyvkereskedelmi Kft. aktivizálta magát, s nyújtott szellemi csemegét az olvasói rétegnek.
Sajnos személyesen egyik helyszínen sem tudtam részt venni - már csak a távolságból fakadólag is, ezért úgy döntöttem, otthon, a saját kuckómban ünneplem meg.
Este nyolc előtt frissen, kényelmes öltözetbe befészkeltem magam a kanapé egyik végére. Egyik kezemben egy nagy bögre gőzölgő tea, másikban pedig egy könyv. A hátam mögött két könyves párna - az egyik Harry Potter és a halál ereklyéi mintázatú, a másik pedig egy kávé ás a könyv jótékony hatásait hirdeti -, s a kellemes összhangot a plüss, ujjas takaróm tette teljessé.
A tervem az volt, hogy kerek nyolc órától egészen addig fogok olvasni, míg le nem csukódik a szemem. Két kötetet készítettem oda, az egyik a már elkezdett Chevy Stevens Aznap éjjel című könyve volt, melynek a felénél jártam, a másik pedig T. M. Frazier King című kötete volt. Az első kötet befejezését olyan tíz órára taksáltam, s úgy gondoltam, a második kötetnek is el fogok jutni legalább a feléig.
Eredetileg terveztem inni egy por alapú Nescafe-t is, ám ez már túlságosan későn jutott eszembe, s akkor már nem tartottam jó ötletnek, így teljesen kimaradt. Mindenesetre a tea nagyon finom volt. Szálas eper ízesítésű volt, valódi gyümölcsdarabokkal, Mecsek márkájú. Érdemes megkóstolni!
Nos elütötte az óra a nyolcat, így fogtam magam, bekényelmesedtem és felütöttem az első könyvet. Boldogan vesztem el a világában, bár voltak hátráltató tényezők. Tudni kell rólam, hogy maximális csendben vagyok képes csak olvasni teljes odafigyeléssel, könnyen elvonható a figyelmem. Párom mellettem beszélgetett az öccsével skypeon, így az előre eltervezettnél sokkal lassabban haladtam. De nem adtam fel!
Olvastam és olvastam, sokszor belelendülve a történetbe, s viszonylag kevésszer rántott ki a világából a külső zaj. Ám volt egy apróság, amire nem készültem fel...
Az utolsó oldalakon a szemem elkezdett fájni. Először csak gyengén, majd soronként erősödött addig, amíg már nem bírtam nyitva tartani. Valószínűleg kiszáradt és elfáradt. Kiküzdöttem még a maradék részt, bár nem volt egyszerű. 11 órakor tettem le a könyvet.
S mit csinál ilyenkor minden ember elsőként? Jól megdörzsöli a szemét, hátha az segít feléleszteni. Hát, nálam ez épp olaj volt a tűzre. Szúrós érzés váltotta fel az eddigi fájdalmat, s rájöttem, hogy sajnos, számomra itt véget ér mára az olvasás. Bánatosan ballagtam át a hálószobába, ahol szinte beleestem az ágyba, s szempillantás alatt elaludtam.
Mint látjátok, közel sem a terveim szerint alakult az este. Hiába teremtettem meg a tökéletes környezetet, arra nem gondoltam, hogy a szemem nem fogja sokáig bírni. Az elején nagyon sajnáltam, hogy csak ennyi fért bele, de másnap sokat gondolkodtam rajta, s arra jöttem rá, hogy bizony, én még erre is büszke vagyok.
Azt mondják, az embernek arra van ideje, amire szakít. Nos, hiába tudtam, hogy másnap korán kelés lesz, mert indulunk reggel Budapestre. Hiába voltam egész nap fáradt, enyhe fejfájással, akkor is képes voltam a problémákat nyolc órakor lerakni, hogy egy kicsit kikapcsolódjak. Lehet, hogy csak az aktuális olvasmányomat fejeztem be, ám ez is éppen elég volt. Egy újabb történettel gazdagodtam, s így még ki is tudtam magam másnapra pihenni.
Ennek pont így kellett lennie
Az Olvasás Éjszakája a részemről bár rövid volt, ám annál tartalmasabbnak bizonyult. Rámutatott, hogy az embernek időt kell szánnia olyan dolgokra is, ami szükséges a belső egyensúlyának fenntartásához. Ez számomra a könyvek világa, így úgy érzem, sikeresen zártam le ezt a projektet. Mert nem az számít, mennyit olvasunk, vagy épp, hogy mit, hanem az, hogy a rohanó hétköznapokban is szánunk rá egy kevés időt.
Hát ennyi volt a beszámolóm, remélem tetszett nektek.
Ti is megünnepeltétek Az Olvasás Éjszakáját?
Miképpen?
Mit olvastatok?
Kommentben várom a saját élményeiteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése