Ezt a könyvet egy kedves barátnőmtől kaptam a születésnapomra. Nagyon örültem, hogy a választása pont erre esett, hiszen nyitni szerettem volna a LOL könyvek felé is, miután Kelly Oram Cinder és Ellája ennyire megfogott. Magamtól még akkor nem tudtam eldönteni, melyikkel is szeretném folytatni, s itt jött a képbe drága @Kovács_Mesi, aki kiválasztotta számomra a következőt. Úgy gondoltam, hogy kicsit várok vele, hogyha már a címben szerepel a nyár szó, akkor legyünk stílusosak. Ezután egy kihívás keretén belül megkaptam, mint júniusi olvasmányt, ahogy @rebeka202 is hozzám hasonlóan. Úgy döntöttünk, hogy együtt fogjuk átrágni magunkat rajta. A vicces ebben, hogy mikor nekiálltunk, mindketten úton voltunk, vonattal :) Tehát lássuk csak: milyen kikapcsolódási pontot tud nyújtani a Lángra lobbant nyár egy vonatút alatt.
Nem rossz, kifejezetten jó a többi LOL kiadványú könyvhöz képest. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én olyan könyveket szeretek a polcomon tudni, ami kívül és belül egyaránt szép. Lehet egy történet csodás, ha a körítése olyan ronda, hogy rá sem akarok nézni. Nos, a LOL könyvek ezért nem kerültek eddig sem a kezembe, sem a polcomra, mert túl csúnyácskák szegénykéim.
Szóval ez kifejezetten jóra sikerült. Szerencsére nincs rajta semmi kivetnivaló, nem röhejes.
A cím is tetszik, aranyos hangzása van, főleg, hogyha az ember összeolvassa a fülszöveggel. Bevallom, én megint úgy álltam neki, hogy csak felütöttem és olvastam, halvány lila gőzöm sem volt, mit fogok kapni, így a cím még nagyobbat ütött, ahogy rájöttem az értelmére. Nagyon jó választás!
Viszont a fülszöveg számomra kicsit sok. Ha azzal kezdtem volna, biztos még ennyi szépet sem találtam volna a tartalomban, hiszen MINDENT elmond. Nem marad semmi lényeges információ, ami meglepetésként érne az olvasás folyamán, mert ami nincs leírva a fülszövegben, azt logikusan, kapásból ki lehet következtetni. Ez nagyon szomorú dolog.
Mint már említettem: a cím. Egy könyvnél nagyon fontos az első benyomás szerintem, s nagy részben, természetesen a borító mellett, a cím határozza meg, hogy mit feltételezünk róla. Azért, mint könyvesbolti eladó, elég sokkal találkoztam már, s meg kell mondanom: nagyon kevés eredeti van. Túl kevés, ami tényleges mondanivalóval szolgál vagy vicces lenne. Nem épül bele a könyvben, csupán egy rövid összefoglaló róla, minden fantáziát nélkülözve. Viszont a lángra lobbant nyár hihetetlenül jól illik hozzá, miután - mint a fülszöveg is elárulja - a sztori onnan indul, hogy kigyújtotta az exe kocsiját Rosie. Emellett lehet máshogy is értelmezni, melyek az olvasás folyamán derülnek ki, metaforikus tartalommal is bír.
A könyvben látható jellemfejlődés engem meggyőzött. A főszereplőnk az idióta tinédzser korszakából pár nap alatt átlép a gondolkozó fiatal felnőtt szerepkörbe. Jó tudni, hogy a mostani tinédzserek előtt járnak el még úgymondva pozitív példával, hiszen a nyugodt-Rosie igenis normálisnak mondható.
Számomra nagyon szimpatikus volt, hogy a főszereplőnk nem egy tipikus üres fejű, pompon csapat kabala. Imád enni, nagyon, ugyanakkor ki is hangsúlyozza a könyv, hogy nem esik át a ló túloldalára, tudja, hol a határ. De jól érzi magát a bőrében attól független, hogy vannak rajta plusz kilók.
Nagyon tetszett az a csipetnyi humor, ami a könyvet végigvezeti. A folytonos csipkelődések és beszólások teljesen azzá teszik a kötet, ami: egy gyors kikapcsolódás a nyár közepén a fiatalok számára. Hiszen ne tévesszük szem elől a tényt: a célközönség tagja a tinédzserek, nem a (fiatal) felnőttek.
Persze nem volt hibátlan könyv, még akkor sem, hogyha nem várunk tőle sokat. Az elején hihetetlen mód idegesített Rosie viselkedése. Ez az egész bosszúból elégetem az emlékeinket, mert a pasim megcsalt: mással csókolózott.... hát, rádöbbentett, hogy öreg vagyok. Számomra ez már nem minősül gondnak, hiszen megvan a stabil partnerem, aki sosem tenne se ilyet, sem egyebet, amivel engem megbántana. Ugyanakkor hogyha hasonló történne velem, nem gyújtogatnék és hisztiznék, majd próbálnék visszarohanni a karjai közé.
Azt hittem kihúzom a lapok közül egy jó anyai pofon erejéig, hátha egy kicsit észhez téríteném,
mikor a távoltartási papírt lebegtetve ment el a srác házához, például. Nem értem, hogy egy ilyen horderejű dolgot miért nem tudott a helyzet komolyságával kezelni. Lehet, hogy fiatal, de ez már a butaság szintjét üti.
A testvérével értettem egyet: büntetésből megajándékozni egy jó nagy túrával nem logikus. Én biztos, hogy szobafogságra ítéltem volna, vagy távoli rokonnál nyaraltattam volna, de nem egy plusz élményt kapott volna a rossz magaviseletért. Mondjuk azon is húztam a számat, hogy nem akar menni. Egy ilyen lehetőséget kihagyni? Értem, hogy tini vagy, de ne legyél már ekkora idióta, az isten szerelmére!
Viszont fejlődött, aminek örültem, kifejezetten. De sajnos voltak pontok, amikor visszaesett, s ezeket szintén nem tudtam megérteni. Miért is gondolkozott azon, hogy visszafogadja, hogy újrakezdhetnék az egészet? Tényleg én vagyok az öreg, hogy erre a kérdésre nem találok logikus választ? Vagy akkor lehet inkább koravén, mert én tinédzserként sem így gondolkodtam....
Mindent egybevéve egy kellemes kikapcsolódás volt egy rövidebb vonatút alatt. Nem vágytam világmegváltásra, sem nagyobb horderejű eseményre, de még csak elgondolkodtató történetre sem. A Lángra lobbant nyár pont erre való: italt szürcsölgetve relaxálni és jó hangulatban pihenni. Lehet, hogy nem történik benne túl sok minden - és még azt a keveset is lelövi a fülszöveg -, de ettől független rengeteget lehet belőle tanulni, hiszen a gyerekek olyan helyeken fordulnak meg, ahova bármelyikünk szeretne legalább egyszer eljutni az élete során. S hát Póni karaktere már önmagában mosolyogtató, ha másért nem, érte megéri elolvasni ezt a kis szöszt.
"Szerelmi bánatra nincs orvosság, de ha mégis, akkor az a bacon."
"– Spencer, szerinted mi lennék?
– Narancs.
Na, erre kíváncsi leszek.
– Azért, mert… szeretem a narancsot?
– Nem. Mert kívül kemény vagy, de belül édes."
"Néha tényleg az a legjobb, ha semmit sem csinálunk."
"Néha a távolság a legjobb gyógyír, segít tisztábban látni a helyzetet."
