12 napos blogger kihívás: 7. nap

A mai téma:

Jelenlegi kedvenc három dal

Hát azt hiszem ez egy nagyon nyúlfarknyi bejegyzés lesz :) Jöjjön is a top hármas lista!

1, Road -Zsák a foltját

Számomra nagyon kedves zene. Alapvetően imádom az együttest, álmom, hogy egyszer eljussak egy koncertjükre. Ez a szám meg eszméletlen szuper lett! Főleg mióta menyasszony vagyok :)

A zenét, ha nem ismernétek, ide kattintva érhetitek el.

2, Alvaro Soler - Sofia

Ez a szám garantálja a napi jó kedvet. Eszméletlen hangja van a pasinak! S tartalomtól függetlenül egy nagyon kis vidám, fülbemászó muzsika lett, melyre az nem tudja megállni, hogy rángatózni ne kezdjen!

Itt tudjátok meghallgatni.

3. Major Lazer & DJ Snake - Lean On

Ezt a számot több hónapig kutattam. Mindig csak egy részletet csíptem el belőle és már majd meg őrültem ,hogy senki nem tudja, mi az a Tü-tü-tü-tü-tütütü. Aztán amikor elkeseredésemben még a fodrászomnak is elmeséltem, ő kapásból megmondta! S a következő szám, ami szólt a rádióból ez volt! Föl is tekertük a hangerőt és ujjongtunk! Katt ide érte! :)

Remélem tetszettek a zenék! :)

Kíváncsi lennék a Ti top 3-as listátokra is, kommentbe várom :))

12 napos Blogger kihívás - 6. nap

Sziasztok!

A mai bejegyzés témája:Dolgok, amik halálra idegesítenek.

A témát meglátva első gondolatom az volt, hogy ááá ilyen nincs is! Kivétel amikor.. meg ha... és hogy... Szóval még is csak akad itt pár dolog :) A teljesség igénye nélkül jöjjön is pár apróság.

1, -Nyugi!

Fel nem foghatom ki volt az, aki először használta eme szócskát.... De ha én picit forrongok, vagy igenis ideges vagyok... jön valaki ezzel a nyugival... olaj a tűzre, robban a bomba! Ki nem állhatom!

2, Sercenő bőr

Ezt igazán azok érthetik meg, akiknek száraz a bőrük. Szoktátok hallani, mikor valaki vakarózik, vagy felveszi a zokniját és olyan fura hangja van, ahol érintkeznek az anyagok? Nekem most is áll a szőr a kezemen, annyira nem bírom elviselni ezt a hangot. Ekcémás vagyok, állandóan viszketek... magamat sem tudom elviselni.

3, -Ne vakard!

Mint már említettem, ekcémás vagyok. Vörös. Gyulladt. Fáj. Viszket. Vakarom. Ennyi. Akkor szólj be rá, hogyha az én cipőmbe jársz és te meg tudod állni. Legtöbbször már fel sem tűnik.

4, Akaratmágusok

Nem szeretem azokat az embereket, akik minden áron rád akarják erőltetni a véleményüket, akaratukat. Megőrjítenek. Ha én kikérem a tanácsod, akkor elfogadom a választ is. Ha magadtól ontod a hülyeséget okosságot, akkor leszel szíves normálisan fogalmazni. De ha még bunkó is vagy... el ne képzeld, hogy szó nélkül végighallgatlak!

5. A hazugságok

Ezzel biztos rengetegen így vagytok. Nagyon el tudok szomorodni, ha valakit hazugságon kapok. Nem értem, miért nem lehet a másiknak, őszintén megmondani a dolgokat. Jó, van kivétel, mikor azért hazudsz, mert ideiglenesen pozitív töltettel rejtegetsz valamit. Gondolok itt arra, hogy valakinek vettél ajándékot és ha rákérdez, kinek lesz, akkor füllentesz. 

Lenne még itt rengeteg dolog, de számomra túlságosan is negatív töltetű a téma, így rövidre zárom, Ölelést mindenkinek:

Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal

Félek, vagy csupán a hidegtől reszketek? 

Jó úton járok, vagy elveszek? 

Mitől fény a fény, és árnyék a sötétség? 

Vak hitem vajon dicsőség?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar író, aki a modern felnőtt mese kategóriát megalkotta. Megalkotta, aztán évek teltek el, s végül az én kezembe is eljutott a könyv, mely megváltoztatta bennem a felnőtt meseregényről alkotott elképzeléseimet.

Félreértés ne essék, igazából nem tudom, hogy tényleg ő lett volna e az első. Az sem biztos, hogy meseregénynek számít a könyv.  De számomra forradalmilag hatott. Elkezdődik a történet egy általános testvérpár általános napjába egy általános világba s nem mindennapi kalandokat él át az olvasó a karakterekkel.

Cailie Jacobs egy teljesen átlagos kisfiú, aki boldogan tengeti a gyermeki éveit, míg a kor által felvázolt vallási szokások, hiedelmek az életére nem törnek. Az sztori itt indul el igazán, bár még az olvasó mindig nem tudja, miről szól igazából a könyv. Csak megismeri egy ártatlan kisfiú gyötrelmes életét. Bevallom, a vége felé tisztult ki bennem a kép - bár akkor sem teljesen - mégis mi történik itten. Az író mesél és csak mesél, de nincs egy központi probléma, ami köré épülnek az események. Természetesen a szálak eggyé olvadnak, és a megoldás előtt nem sokkal rájövünk a problémára is.

Brod Walters és a szedett-vetett családja minden tagja külön egyéniség. Mindenkinek megvan a magához való esze, az ok, amiért különleges, egyedi. Csodálatos emberek, akiknek az összetartásuk példa értékű. Szívemhez nőttek egytől egyig, Jew a kis a fruskás viselkedésétől egészen Dorien egyedi világnézetéig. 

A történet középpontjában a vallás áll. A középkori nézeteket hozza elő, melynél a hit az egész életet meghatározza. Az alaptanok, melyeket felállítottak a kor emberei parancsolatként követnek. Tehát a nőket semmi veszik, s ha nem eléggé meghunyászkodó, akkor már az ördög szajhája titulus alatt megégetik. A gyermekek verve jók, s bármilyen vallásos cél érdekében feláldozhatóak. A vezető minden szava szent, aszerint kell tengetni a mindennapokat. Erős kritika ez a megszállott vallásossággal szemben, felnyitja az ember szemét arra, hogy semmit nem szabad túlzott mértékkel imádni és űzni. 

Az írásmód zseniális. Szinte hallottam magam mellett egy férfi hangját, aki a kályhánál ülve felolvassa nekem, miközben én forralt bort szürcsölve relaxálok. A mesélő stílusa fantasztikus. Mindig eltalálja a kellő hangsúlyt, fogalmazásmódot. Nincs benne egy unalmas pillanat sem. Hiába vastag a könyv, nagyon gyorsan végére ér az olvasó, hiszen nem tudja letenni. Kifejezetten nagy élményt nyújt emellett a fejezetek között található bevágások, jegyzetmásolatok, ábrákkal fűszerezve. Mindig vártam a soron következőt!

S mitől felnőtt? A gyermeki kort felidéző stílus mellett megtalálható benne a fantasy, a múlt árnyai, a varázslatosság és rengeteg tragédia, vér. Ha a vége nem lenne pozitív simán rásütném a dark fantasy jelzőt. 

Remélem a későbbiekben még olvashatok majd az írótól más művet is, hiszen új kedvencet vettem fel az eddigiek mellé.

Értékelés:
                          

A eltévedt vásárló

Tegnap bejött a boltba egy magas úriember egy csomagért. Kapott róla emailt, hogy megérkezett. Hogy megkeressem, elkértem a nevét, majd elkezdtem a megfelelő helyen bogarászni de.... semmi. Nincs meg a könyv. Hogy mi van benne azt viszont nem tudja, mert a felesége rendelte. Hát próbálkozunk még, de nincs... már hárman kerestük egyszerre. Ekkor a munkatársamnak támadt egy jó ötlete: keressünk rá a rendszerben! Találati eredmény: nulla. Nincs ilyen név alatt futó rendelés.

Na akkor most mi is van?

Közben én nekiálltam kasszázni, voltak más vevők is, ezért a további információkat csak fél figyelemmel hallgattam.

Megmutatta az emailt a többieknek, s akkor fény derült a turpisságra:

A rendelt csomag nem Kecskeméten, hanem Cegléden van. De ha ez nem elég, akkor még egy plusz: nem Libribe, hanem Alexandrába!

Volt egy fölös, hosszabb útja! :)

12 napos blogger kihívás: 5. nap

Sziasztok!

Mivel a negyedik nap kicsit eltolódik, ezért arra gondoltam, az ötödiket ma töltöm ki!

A mai témám: 5.nap: Kedvenceid az elmúlt egy hónapban 

Gyorsan visszagörgettem molyon a karcaimat, azokból táplálkozva született meg ez a bejegyzés :)

No, nézzük csak:

1, Kedvenc kirándulás

Végre, másfél év után eljutottunk a sárvári barátainkhoz. Körülbelül 4 órás autóút volt, fárasztó, de megérte! Csodálatos három napot töltöttünk együtt. Pont aznap, mikor mentünk, volt egy nagy nagy vásár. Mondtam már, hogy nagy? Ezt úgy értsétek, hogy 3-4 órán keresztül sétáltunk és nem jutottunk a végére, mert már este volt és pakoltak.... Valami búcsúszerű lehetett. Volt ott édességes, táskás, szappanos, késes és mindenféle mütyürös.  A további kifejtést pontokba szedem, mert nagyon sok kedvenc ehhez a hétvégéhez kapcsolódik!

1,1 Kedvenc ital

Nagyon hideg volt a vásárban... S hát mit látnak szemeim... forralt bor *.* Rég is ittunk, jól is nézett ki, fáztunk is... Szerintem ilyen jól még semmi nem esett, mint az, akkor! S ha ez még nem elég, lehetett bele szedni fahéjas gyümölcsdarabokat - almát, narancsot, citromot, körtét. Egyszerűen mennyei volt!

1.2 Kedvenc állat

Másnap megnéztük a veszprémi állatkertet. A kedvencem a tevék voltak. Ne haragudjatok, de erre nem tudok szebb jelzőt találni: nagyon retardáltak voltak szegénykéim!Olyan pofákat vágtak, hogy nem győztük csattogtatni a kamerát! Ez a kép is ott készült, ha rákattintotok, megnézhetitek nagyba is. Folyamatosan ilyen félreálló, nyitott pofával néztek minket. Próbáltak kunyerálni, de mivel tilos őket etetni, így nem kaptak semmit. (bár mások bőszen osztották nekik a mindenféle pékséget... biztos nem tesz jót a pocakjuknak...)

2. Kedvenc új könyv

Hát ide többet is tudnék sorolni, de van egy abszolút kedvencem, mégpedig: Silber - Az álmok második könyve. Imádom a Gier által felépített világot. Csodálatos, amit létrehozott. Nagyon izgalmas könyv. Olvassátok ;)

3. Kedvenc esemény

S a hónap híre következik zárásképpen: felvettek egy könyvesboltba dolgozni! Egy álmom teljesült! Megkeresett egy főiskolás ismerősöm, hogy nem lenne e kedvem. Még aznap elmentem egy interjúra és fel is vettek. Egy csettintésre minden meg is lett. :) Október végén már munkába is álltam.

Csodálatos dolgok történnek az emberrel, napról napra, ha odafigyel a részletekre is, és pozitívan áll mindenhez. Tessék nyitott szemmel járni! :)

12 napos blogger kihívás: 4. nap

A mai kihívás egészen különleges.... lett volna ,de bevallom, csak most, reggel néztem meg, így ezt holnap fogom pótolni! :)

A téma: 4.nap: Ossz meg 4 random képet a napodról, avagy csinálj egész nap képeket arról, mit csinálsz, mit olvasol, mit eszel, stb. majd nap végén posztold némi képleírással!:)


Be is pótolom a hiányosságokat:

Szóval, reggelente ilyen a kilátás a lakásból. Romos épület, igen. De én szeretem. Nem néz be a szomszéd, max a szajkók vagy a harkályok. Néha mókus, sőt volt már erre róka és őz is. Pedig a városban lakunk. A szélén, de még benne. Imádom! 

Minden reggel kell egy kávé vagy egy bögre tea, jobb esetben kakaó. :) Ez pillecukros volt. *.* Imádom! 

Ha valahova menni kell...ez a busz áll rendelkezésemre. Nagyon jól közlekedik, negyed óránként jár és a lakásunk előtt áll meg. Optimális! 

Immár négy éve ide járok, s ennek februárban vége lesz. Ez a sulim a buszmegállóból. Így nem néz nagyon szépnek, meg nem is látszik nagynak, de ez csak egy épület. Legnagyobb hátránya: az órák kétféleképp követték egymást mindig: vagy minden páros a földszinten és minden páratlan a negyediken volt, vagy minden páros az első épület negyedikén és minden páratlan a négyes épület (infó tanszék) harmadikján. Liftet a diákok nem használhatnak. Szitkozódtunk szünetekben. Sokat.

 

Minden percet kihasználok az olvasásra: buszra várva, buszon ülve, munkában, nyitás előtt három perccel... :)

12 napos blogger kihívás: 3. nap

Tyűű, már itt is a harmadik nap! :)

A mai téma: 3 olyan étel vagy ital receptje, amit jelenleg imádsz.

Tartsatok velem, mert szuper finomságokat fogok veletek most megosztani :)

Szóval sokat gondolkodtam, melyik legyen is az a bizonyos három... Végül igaz, hogy egyszerű ételeknél és egy italnál maradtam, de mivel ezek fontos részei az életemnek, ezért úgy gondoltam, ezt kell most bemutatnom nektek! 

Az első helyezett: Az ezerarcú klasszikus zabkása

Tudom, most sokan nagy szemeket meresztve néztek, hogy mégis miii? Nem makaróni, vagy rántott sajt? Komolyan?? Hát igen. Tényleg. Minden reggel zabkását fogyasztok, hogyha van időm készíteni. Nagyon finom, tápláló és még mellette egészséges is, szuper napindító! Emellett ezerféleképp variálható és alig kell hozzá valami. Szóval jöjjön a recept:

Hozzávalók 1 személy részére: 100 ml víz, 100 ml tej, 30-35 g zabpehely, 2 szem édeske.

Én mindig hosszúszemű zabpelyhet szoktam venni, valamiért jobban szeretem, mint az aprót. Emellett mindig többet rakok bele, hogy jó sűrű legyen. Elvileg csak 25 g kéne, de ilyen kis mennyiségnél ez már ide vagy oda. 

A recept: a tejet és a vizet felrakjuk a tűzhelyre és mikor már megmelegedett beleöntjük a zabpelyhet és hozzáadjuk a két édeskét. Folyamatos kevergetés mellett addig főzzük, míg a pehely fel nem szívja a tejes vizet. S már kész is! Ilyen egyszerű. 

Én mindig szoktam hozzá rakni egy kis pluszt: reszelek bele almát, karikázok bele banánt, vagy szórok bele aszalt vörösáfonyát. Ha nincs itthon egyik sem, akkor pedig egy kis holland kakaóporral megszórom a tetejét. 

A második helyezett: Gyümölcs smoothie

Tudom, megint egy egyszerű receptet hozok. De ez is nagyon egészséges és laktató is, egy vacsorának például teljesen jó.

Én mindent bele alapon szoktam. Piros gyümölcsöket, banánt, vagy körte-barack kombinációban. Szimplán fogom a gyümölcsöt, megmosom, feldarabolom, összemixelem, adok hozzá vizet/tejet/natúr joghurtot, azt is robotgéppel összedolgozom és már szívószállal fogyasztható is.

Ha savanyúbb gyümölcsöket sikerült beszerezni, akkor szoktam hozzá cukrot rakni, egy keveset. Illetve egy kis gyömbérrel (akár őrölttel) megbolondítva isteni!

A harmadik helyezett: Brokkolis egytálételek

Nagyon szeretem a brokkolit. Ez tudvalevő. Elsőnek a halacskáimnak kezdtem el venni, de egyszer megkóstoltam... és azóta rendszeresen előkerül mindenféle ebédben. Most az egyik, gazdagabb receptet osztanám meg veletek:

Hozzávalók egy nagy tepsinyi adaghoz: 400 g csirkemell filé, 100 g felkockázott bacon, 200 g durum penne tészta, 400 g brokkoli, egy doboz kukorica, 1 nagy doboz tejföl, reszelt sajt, fokhagyma, zöldfűszerek, só, bors

A csirkemell filét apróra kockázva egy serpenyőben só bors társaságában a baconon megsütöm. Közben a brokkolit és a tésztát egy-egy edényben felrakom főni. Amint a csirkefalatkák elkészültek, félrerakom és egy külön tálban a tejfölt, a sajtot, az összenyomott fokhagymát és a fűszereket összekeverem, majd félreteszem.

Egy kizsírozott, zsemlemorzsával megszórt magas falú tepsibe beleöntöm a leszűrt, apróra vágott brokkolit, maajd szépen mindent rádobok: a kukoricát, a tésztát és a husit. A tetejére ráöntöm egyenletes réteget képezve a tejfölös keveréket, és addig sütöm, míg egy kicsit megbarnul a teteje.Nagyon finom!

Jó étvágyat! :)

Jennifer Niven: Veled ​minden hely ragyogó

Mi volna ha ilyen lehetne az élet is? Hogy csak a boldog részét tartsuk meg, és semmit se a szörnyűből – még a kicsit kellemetlent is mellőznénk. Ha a rosszat kivágnánk és csak a jót tartanánk meg?

Ez a könyv egy gyönyörűen tragikus történetet mesél el.

Ha befejezek egy könyvet, szeretem az értékelést szinte azonnal megírni róla, hogy a friss élmény, hatások által vissza tudjam adni az értékelésben azt, ami átcikázott rajtam. Ennél a könyvnél erre nem voltam képes. Kellett egy, majd még egy nap, hogy leülepedjen. S még most sem igazán jutok szóhoz.

Jennifer Niven - ahogy kifejti az utószóba is - a könyvbe a saját tapasztalatait, életeseményeit is beleszőtte. Talán ezért lesz ennyire szívhez szóló és brutális hatású ez a történet. Minden családnak meg van a maga keresztje, amit generációk hordanak magukkal. Lehet ez egy név, egy régebbi rossz döntés, bármi. A kérdés az: Ki mersz törni belőle? Jelen esetben Violet keresztje a testvére halála. Szomorú, szívszorító dolog, s meg is értem, hogyan került fel az óratoronyban. A Nem a te hibád és az ő már jobb helyen van, sosem a kívánt hatást érik el, hanem pont ellentétesen sülnek el: magadat fogod hibáztatni a történtekért, még ha abszolút nincs is benne semmilyen ráció. 

S itt van Finch, a régi idők Finche, a hajléktalan Finch, az ausztrál Finch... és még sorolhatnám. Ha az embert nagy negatív hatással járó dolog éri elkezd maga köré falakat emelni. Finch is ezt tette. Rengeteg dolog volt, ami előidézte a történet végkimenetelét. Az otthoni szétzilált család, egy nemtörődöm anya, egy erőszakos, lelépett apa és rengeteg szemétkedő diák. Ő azon kevesek közé tartozik, aki nem segélykiáltással él, hanem szépen csendben összetör, és dönt a saját sorsa felől. 

A könyv közepén még boldogan faltam a sorokat. Oda voltam Finch egyedi gondolatmeneteiért, szokásaiért. Sosem tudtam ,hogy a következő lapon mit fog tenni. Nagyon megszerettem, miközben Violeten segített és rettenetesen szurkoltam nekik, hogy elmélyüljön a kapcsolatuk. Igen, teljesen igaz volt a gyönyörű történet jelző, melyet a borítón láthatunk. Mosolyogva, szeretgetve olvastam. De még a fele hátra volt, körülbelül 200 oldal, s ez már baljós érzésekkel töltött el. Mi fog itt még történni? Mert még a java hátra van. A homlokomon egyre több ránc jelent meg, miközben könyörögtem Finchnek, hogy próbálkozzon még, ne adja fel, és kérleltem Violetet, hogy lássa meg, segítsen, tegye meg a megfelelő lépéseket, hogy elkerüljük a véget. Az utolsó pillanatig hittem, hogy jó lesz, pozitív lesz a vége. Átmentem mindazon, amin Violet is. 

Ugyanakkor nem érzem, hogy Finch önző lett volna. Ezt nem tudom megmagyarázni, de van bennem egy kellemetlen kis érzés, mely azt súgja, ennek így kellett lennie. A sorsot nem lehet megváltoztatni, csak késleltetni. 

Az egész könyvet végigköveti egy sürgető érzés, mely az alig észrevehető ellentétekkel lesz teljes. Finch az ébren töltött napokat számolta.... Violet visszafele az érettségiig. A könyvben rengeteg pozitív gondolat és jó hozzáállás van, de erősen körbelengi az öngyilkosság. Húz és von. Jin és Jang. 

Finch és Violet történetét mindenkinek meg kellene ismerni. Átértékeli az ember a saját értékeit, viselkedését és az egész életét. Ajánlom azok figyelmébe, akiken már átfutott az öngyilkosság gondolata. Akik nem tudnak kilábalni egy-egy nehezebb helyzetből. Akik segítséget szeretnének kapni. S mindenki másnak, aki elég erősnek érzi magát ehhez a csodálatos történethez.

Értékelés:
                  

12 napos blogger kihívás - 2. nap

Sziasztok! :)

Elérkezett a 12 napos kihívás második pontja, ami a következő: Top 3 legvicessebb/legcikibb sztorid

Hát azt hiszem, ez nem lesz könnyű, ugyanis gyakran kerülök pirulós helyzetbe, és nem tudok top 3-at felállítani, hiszen számomra mindegyik ugyanolyan kellemetlen :) De kiválasztottam a számotokra három eseményt, amin biztos Ti is jót fogtok nevetni :))

1. Szilveszteri meglepetés

Hát azt hiszem, ezt sosem fogom elfelejteni. Első féléves főiskolás voltam, frissen szerzett barátokkal. Szilveszterkor meg is hívtak egy jó kis házibuliba. Nagyon örültem neki, főleg mivel nem az a vadulós társaság. Nagyon jól elvoltunk, activity-ztünk meg ehhez hasonlók, miközben finom édes bort kortyolgattunk. Tényleg nem volt semmi extra, csak jól éreztük magunkat. Sokan voltunk nagyon, 15-20 fő. Az egyik srác kedves akart lenni, hozott nekem egy széket, hogy ne álldogáljak már egész este és ne a földre üljek le. Hát igen.... a drága szíve pont azt a széket fogta meg (tényleg véletlen volt!) amelyik félre volt rakva, mert már korábban széttörték, kiesett a jobb hátsó lába.  De ő ezt nem tudta, mert akkor még nem volt ott. Odaállította a kör szélére, a relikviás szekrény elé. Ahogy ráültem puff, Mindenki elnémult, megijedtek. Én azt sem tudtam ,hogy kerültem a földre. Az első mondatom a következő volt: Ugye az üveges szekrényt nem törtem össze? Abban a pillanatban kirobbant a nevetés. Hát még sokáig hallgattam ezután ezt a történetet, hogy a saját épségemmel nem törődve rögvest a szekrényért aggódtam! No, de tele volt porcelánnal, drága lett volna azt a kárt megtéríteni.... :D

2.A sport nem nekem való

Előzetesbe annyit elárulnék, hogy rettenetesen kétbalkezes és kétballábas is vagyok. Volt olyan, hogy hátrafele futottam és kigáncsoltam magam, puff mehettünk a sürgősségire és kaptam egy csinos gipszet. Rengetegszer voltam ott, évente legalább egyszer, már előre köszönt a doki, de mindig ilyen szintű ügyetlenkedések miatt.

A történetünk egy gyönyörű havas téli este vette kezdetét.... Akkor építették meg a kecskeméti műjégpályát kint a gokart stadion mellett. Hatalmas placc, naponta többször is takarítják, végig megy a zene, hangulatos! Addig fűztem páromat, míg végül elmentünk kipróbálni. Régen nagyon szerettem görkorizni, szóval játszi könnyedséggel indultam neki a jégen, míg ő bénázott. Sajnos túlságosan hamar belejött és csak úgy nyargaltunk a jégen! 

Éppen egy körversenyt rendeztünk, amikor párom annyit látott: jobb oldalt megjelenik a fejem, majd eltűnik, aztán megjelenik az ő feje mellett mindkét lábam! és újfent eltűnik! Gyors meg is állt megnézni, hogy ugyan ez hogy lehetséges... Hát én épp a fenekemen csúszva tettem meg a maradék 3 métert és tapicskoltam a kezemmel a jégen, mint egy retardált fóka.... Na most gondoljatok bele... milyen gyorsan haladhattunk, ha 3 métert csúsztam még? És mekkorát eshettem? Megvan? Akkor jó, nevessetek ti is, mert szerintem irtó vicces volt! 

Utána Andris megpróbált felhúzni... ahogy megfogta a két kezem fölém csúszott és még hátra is vágódtam, szóval kiterülve feküdtem a pálya közepén... Végül a kezemnél fogva kihúzott a széléhez, ahol sikerült felkelnem! 

3. Ezek a titkos járatok.....

Ez a legfrissebb emlékem. A nyári szakmai gyakorlatomat töltöttem. A vezérlőteremben voltunk, ott próbáltunk rájönni egy program hibájára. A mentorom pár évvel volt idősebb nálam, szóval igen baráti volt a hangulat. Amikor végre meglett a hiba nagy lelkesedésemmel pattogni kezdtem a széken ami végzetes hibának bizonyult. Ugyanis mint kiderült a teremben a gumiszőnyeg alatt csak acélrudak vannak lefektetve, egymástól olyan 20 centi távolságra.... Én a székemet pont a szőnyeg szélére tettem és persze pont egy lyuk fölé. Ahogy elkezdtem izegni mozogni a szék lába belecsúszott a lyukba én pedig begurultam az egyik vezérlőszekrény alá. De ez így még nem volt elég. Felállni nem tudtam, hisz fölöttem a nagy fémdoboz, mellettem a szék, előttem pedig a kisfőnököm, aki úgy röhögött, hogy nem hogy felsegíteni nem volt szíves, de még arrébb menni sem. Szóval míg nem hagyta abba a kacagást addig én szépen türelmesen ott fetrengtem a földön....

Remélem ti is jókat mosolyogtatok a kellemetlenebb pillanataimon. Bennem ezek kedves, vicces, bár ciki emlékként maradtak meg. De aki ismer személyesen... tudja, hogy folyamatosan ilyen és ehhez hasonló szituációkba kerülök. A székek az első számú ellenségeim!

12 napos Blogger kihívás - Első nap.

Sziasztok! :)

Úgy döntöttem, belekezdek a 12 napos blogger kihívásba :)
Az első nap témája: Miért írsz blogot? + 5 tény rólad
Szóval akkor kezdjünk is neki! :)

Miért írsz blogot?

Hmm, ez egy nagyon jó kérdés. Sokáig érlelődött bennem a dolog.
Nekikezdjek, vagy inkább ne?
Lesz nekem erre elég időm?
Na és kedvem?
El tudom e viselni a negatív kritikát, ha valakinek nem jön be a stílusom?
Lenne aki olvasná?

Aztán úgy döntöttem igenis elindítom! S nem mások miatt, hanem saját magamnak. Mint tudjátok, a moly.hu aktív felhasználója vagyok április óta. Nagyon megkedveltem az oldalt, imádom, hogy az olvasott könyvekről leírhatom a véleményemet. Az már csak hab a tortán, hogy mások is szeretik az értékeléseimet. De egy két könyvnél olyan semmitmondó lett, mert nem szerettem volna több oldalnyi tömör szövegben kifejteni a nézőpontomat, hisz az ott nem arra való. De ugyanakkor magamnak lenne segítség, hogyha később előveszem, biztosan tudjam, milyen érzéseket váltott ki belőlem, s például ezek alapján tudjak másoknak olvasmányt ajánlani.

Utána kikértem a kedves követőim véleményét és szinte egybehangzóan Igen választ kaptam tőlük, így megszületett a niitaabell :)

Ezt az ötletes címet újfent szeretném megköszönni @Biry-nek, az ő fejéből pattant ki! :) Imádlak Csajszi!

Szóval röviden: azért írok blogot, hogy a saját gondolataimat, véleményeimet, élményeimet meg tudjam őrizni. Nem a népszerűség miatt, vagy, hogy rengeteg követőm legyen. Nem. Hanem magam miatt. Hogyha öreg leszek és iszonyú tapasztalt, akkor is lássam, honnan indultam.

+5 tény rólad

Tyűűha, akkor jöjjenek is itt a piszkos kis titkok:

1, Nem tudom, mit keresek a szakomon és hogy hova tartok

De tényleg. Világ életemben tanárnak vagy logopédusnak vagy egyéb hasonlónak készültem. De otthon lebeszéltek róla. Mindenki azt mondta, hogy azzal nem vinném sokra, inkább válasszak komolyabb szakmát, meg elég egy tanár a háznál és hasonlók. Én pedig dühbe gurultam és kiválasztottam a tőlem legtávolabb állót: az informatikát. Már. Csak. Azért. Is. No. Ez egy hatalmas hiba volt, már az első félévben rájöttem, de onnan már nem volt visszaút. Be akartam bizonyítani, hogy igenis képes vagyok rá. Így a diploma előtt, visszanézve az eltelt évekre be kell vallanom: fogalmam sincs, hogy jutottam el idáig. S hogy mi jön ezután? Jó kérdés. Nem tudom, képes leszek e szakmámban elhelyezkedni, de természetesen megpróbálom.

2, Valóra vált tündérmese az életem

Igen, én ezt tényleg így látom. Nagyon sok nehézségen mentem keresztül, melyekre kár pazarolni a szót. Legyen elég annyi, hogy az élet nagyon megtépázott, egészen kicsi korom óta. De a főiskolán minden megváltozott: megtaláltam a szőke hercegemet. S igaz, hogy azóta is volt nem kevés nehézség, de együtt mindent meg tudunk oldani, s neki köszönhetően jelentős személyiségfejlődésen mentem keresztül. S tudom, hogy el fogjuk érni a közös céljainkat!

Jha és jelenleg egy könyvesboltban dolgozom. Menő, mi? :D

3, Megszállott állat rajongó vagyok

Hát igen.... Valaki ezt hibának tekinti, valaki semlegesen áll hozzá. Imádom a kutyákat, halakat, teknősöket, baglyokat, rókákat és még sorolhatnám. Legújabb hóbortom a törpenyúl. Alig várom ,hogy lehessen egy! Bolyhos pufinak fogom hívni és imádnivaló lesz!

Velem nem jó egy autóban utazni. Ha kiszúrok egy kutyát, macskát, csacsit, lovat, madarat.... sikítva vijjogok és ujjongok, felhívva mindenki figyelmét a csodás felfedezésem tárgyára! Aranyos történet: egyszer ugyanígy, magas hangon felsikítottam, hogy CICA! Andris meg odafordult elém, hogy Hmm, mit szeretnél, mond. Hát néztem rá nagy bociszemekkel, hogy nem neked szóltam ,csak ott ült egy cirmos macska. Hát míg haza nem értünk, nem szólt hozzám.. :D

4.  Hirtelen haragú, naiv ember vagyok és nehezen bocsátok meg.

Ez van. Nagyon könnyen fel lehet húzni és képes vagyok egy rossz szóért napokig meg sem szólalni. De alapvetően mindenkiről jót feltételezek és mindenkinek megadom a bizalmat. De ha egyszer eljátssza, nincs vissza út.... 

Hmm a megbocsátás nem erősségem. Nagyon nehéz eljuttatni arra a pontra, hogy igazán megharagudjak, ne csak olyan hopp és puff módon. De ha sikerül... nem fogsz tudni kiengesztelni akár hónapok alatt sem....

5. Koffein függő vagyok.

Imádom az energiaitalt és a nescafé 3 in 1 -et. Megszállottan. Szerencsére alacsony a vérnyomásom, így még ha nagyon bekávézok akkor sem megy fel 125 fölé :D 

Egy időben nagyon durván függője lettem az Adrenalinnak. Aztán volt vele egy nagyon negatív élményem, így letettem mindenféle energiaitalról. Azóta újra iszogatok, de nem rendszeresen és nem napi 2 litert.... végre helyre állt a rend. Reggel egy kis kávé, meg talán délben. Ha húzós napom van a melóban akkor egy energiaital. És ennyi. Próbálom kontrollálni magam! :)

Köszönöm, hogy velem tartottatok és remélem nem sikerült túl unalmasra! :) Ha van még bármilyen kérdésetek, szívesen fogadom :))

Csokoládés Book Tag

"Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét. A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon."

Sziasztok! Ezt a book tag-et kitöltetlenül találtam az internet bugyraiban, s úgy érzem, nagyon testhezálló, hisz teljesen egyet értek Gombóc Artúrral. :) Szóval itt is vannak a kérdések és a válaszok:

Tejcsokoládé – egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni:

Óóó, hát csak egyet nem is tudnék mondani, ezért legyen a top 3 :)

Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara  Alig várom már, hogy megjelenjen! *.*

C. J. Redwine: Az ​árnyékkirálynő Láttátok már a borítóját?:) 

Ania Ahlborn: Vértestvérek

Étcsokoládé – egy sötét témájú könyv:

Hmmm.... Az idei olvasmánylistámon szétnézve úgy hiszem ezt a címet M. J. Arlidge: Ecc, pecc műve érdemelte ki. Ha megnézitek a fülszöveget, rájöttök, miért! 

Fehér csokoládé – egy vidám könyv:

Ez könnyű :) Gaura Ágnes: Lidércnyomás. Szerintem én még könyvön ennyit nem nevettem, mint ezen! :))

Csokoládé, aminek karamell van a közepén – egy könyv, ami ellágyított:

Brittainy C. Cherry: Lebegés. A szívem szakad meg Lizzie -ért és Tristan-ért.

Oreo – egy könyv, amiért megőrülsz :

Kim Holden: Bright ​Side 

Ugye számítottatok rá, hogy valahol fel fog bukkanni? Ismertek már ennyire? :)

Ostyamentes Kit Kat – egy könyv, ami meglepett téged:

Neal Shusterman: Unwind ​– Bontásra ítélve. Nagyon érdekes témát boncolgat, és olvastatja is magát. Nem semmi! :O

Forrócsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral – egy könyv, amit bármikor újraolvasol (comfort read):

Óóó, a kedvenc kategóriám :)) 

Mivel idén már háromszor is megjelent az olvasott listámon, ezért Kerstin Gier: Silber sorozatát választom! Annyira kis aranyos történet :) Az álmok második könyve pedig még jobb lett, mint az első! :) Olvassátok!

Bonbon – egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet:

Ezen kicsit gondolkodtam. Melyik sorozat lehet az, amiben mindenki találhat magának valót? Aztán megjelent előtte A cserfes Winie, így Vivien Holloway : Winie Langton történeteit választanám :) S nemsokára jön az ötödik rész! *.*

Remélem tetszett nektek is, a kérdések és a válaszok is :) Forrásmegjelöléssel szabadon vihető is! :)

Egy fergeteges nap Harry Potterrel

Kedves Olvasóim! :)

Mint azt már bizonyára tudjátok, a kecskeméti Malom központ Librijében dolgozom. November 12-én, szombaton megrendezésre került nálunk a Harry Potter nap az új könyv és a mozifilm tiszteletére. Erről szeretnék Nektek beszámolni most! :)

Amikor reggel beértem a boltba már mindenki sürgött forgott. Gyorsan átöltöztem és magam is belevetettem magam a munkába. Előtte Pesten került megrendezésre ugyanezen esemény, amire sajnos nagyon kevesen mentek el, így mi sem számíthattunk nagy rajongótáborra. De ez kedvünket nem szedte, hisz ahogy mondani szokás: Egy fellépésnél mindegy, hogy egy embernek vagy száznak táncolsz, ugyanolyan, 100%-os teljesítményt kell nyújtanod! Így nagy lelkesedéssel állítottuk össze a kvízt, nyomtattuk ki a nyereményekhez tartozó papírkákat, és minden egyéb fontos teendőt elvégeztünk. Kezdődhet is a móka!

A Mágiaügyi Minisztérium kecskeméti kirendeltségénél letelepedtünk - tehát a mesebolt sarkában felállított asztalnál. Immár mindenkin volt egy menő süveg és egy talár! Igazi boszorkányok és varázslók voltunk! S itt vártuk a kedves részt vevőket. Ha kitöltötted a tesztet mindenféleképpen ajándékban részesülhettél. Ha jól sikerült? Akkor esélyed nyílt megnyerni egy ajándékcsomagot, egy páros mozijegyet vagy akár a Legendás állatok és megfigyelésük című könyvet, melyet a kiadótól kaptunk. Ezúton is szeretném még egyszer kifejezni a hálánkat az Animus kiadónak! 

S joggal kérdezhetetitek: S a kisebbekkel mi lesz? Természetesen ők sem maradtak ki a mókából! Ha kiszíneztek nekünk egy Harry Potter témájú képet, máris jutalomban részesültek ők is! S emellett egész napos program volt a számukra: lehetett varázspálcát készíteni, különböző versenyeken részt venni, például lufi eregetésen! A győztesek szintén jutalomba részesültek!

A délután folyamán filmvetítés következett, végigjártuk a Harry Potter forgatási helyszíneit, majd egy igazi bűvész kápráztatott el minket! Bevallom, én is ott álltam a nézőseregben és csak ámultam. Egyik trükköt sem tudom, hogyan csinálta meg a kedves kolléganőnk, biztos volt benne igazi mágia is!

A nap nagyon gyorsan eltelt, nem győztük javítani a kvízeket, és szerencsére rengeteg nagy nyereményt is ki tudtunk osztani! A hangulat fergeteges volt, kicsik és nagyok egyaránt élvezték. 

S most jöjjenek a kedvenc mozzanataim:

Volt egy nagyon aranyos kis testvérpár, akik aktívan részt vettek az események forgatagában. A nagyobb lányzó ügyesen eregette a lufiját, miközben a húgi minden mozdulatát követte. A kisebbik testvér még baba, járni sem tud még, de egész napos kacagásával bearanyozta a napunkat! :)

Az esemény mellett természetesen a boltban is helyt kellett állnunk. Kasszáztunk, segítettünk megkeresni a vásárlóknak az örökbe fogadni kívánt könyveket. Egy anyuka a kisfiával tőlem szeretett volna segítséget kérni, s a következő párbeszéd hangzott el mellettem:

Anyuka: - No kisfiam, kérdezd meg akkor a nénit, hol találjuk meg a könyvet, amit szeretnél!

Kisfiú: - NEM, Anya, hisz ő boszorkány! Tőle nem! 

Utána azért sikerült neki elmagyaráznom, hogy a varázserőm segítségével biztos megtaláljuk a könyvét és így beadta a derekát. :)

Az üzletből is kimerészkedtünk, lufikkal és szórólapokkal, hisz még sok sok gazdára váró nyereményünk volt. Hát szerintem mondanom sem kell, érdekesen néztek ránk az emberek, hisz nem mindennap látni két boszorkányt kék lufival közlekedni a mozgólépcsőn. Szerencsére senki nem volt elutasító így szét tudtunk mindent osztani.

Este fáradtan, de levakarhatatlan vigyorral az arcunkon zártunk és nagy boldogsággal, hogy ennyire sok gyereknek és Harry Potter rajongónak örömet okozhattunk! :)

A többi képet pedig itt tudjátok elérni: Harry Potter Nap Galéria

Többek által

… az életet csak úgy lehet megélni, ha kockáztatsz, ha mersz szeretni: csak így lehetsz boldog…

Mikor becsuktam a könyvet és letettem az asztalra rengeteg érzés cikázott át rajtam. Öröm, szomorúság, harag, boldogság, veszteség.

Julia Lewis Thomson igazán nagyszerűt alkotott a Többek általban. Nem általános érzéseket és témákat vonultat fel. Leírja, hogyan lehet túlélni a tragédiákat, s hogyan lehet valaki erős úgy, hogy belül darabokban van, és sosem érzi magát teljesnek. Nem engedi, hogy az ember ítélkezzen mások fölött addig, amíg nem járt egy mérföldet a bakancsában.

A könyv szereplői tökéletesen megformált karakterek lettek. Az olvasó számára szépen, lassan derülnek ki a rájuk jellemző tulajdonságok, például Anna elveszettsége vagy Maxim sármja. Mindenkinek vannak pozitív és negatív tulajdonságai, nem elérhetetlenek, az utcán sétálva bármikor elmehet mellettünk egyikőjük. S ez kifejezetten jó érzés, az olvasó így magáénak érezheti az egész történetet!

A könyvnek már az elején megszerettem Annát. Nem tehetett a személyisége hibáiról, hiszen így nevelték, ebben nőtt fel. Viszont a későbbiekben nem tudtam neki elnézni, ahogy elköveti ugyanazon hibát, mely az egész életére ilyen mértékű hatással volt. Meg lehetett volna azt oldani olyan keretek között is, melynél nem csak a barátait, de az általa ismert erkölcsöket sem dobja el.

S kedves olvasó, a következő, szürke betűs rész spoiler veszélyes, így kérlek, ha nem szeretnél belefutni, csak görgesd át! :)

Egyszerűen nem tudok elmenni szó nélkül Anna és Tamás kapcsolata mellett. Számomra teljesen felháborító, hogy a valóságban is családokat dúl fel egy harmadik fél, illetve, hogy egyáltalán felmerül a párkapcsolatban élőkben, hogy egyszerre két vasat tartsanak a tűzbe. Akármi áll a háttérben, akármilyen a kapcsolat az élettársukkal, akkor is a megcsalás helyett el lehet elsőnek válni, és utána elmerülni másban. Tiszteljük meg a másik félt ezzel! Mert jó, lehet, hogy most békésen ment a külön útra térés, de ez sosem így történik. Anna igenis megérdemelte, hogy elveszítse a barátait ezért!
Emellett véleményem szerint nem normális dolog, hogyha a halott szerelmünk nagybátyjával folytatunk viszonyt. A családban marad kifejezés legabszurdabb kifordítása. Még ha a korkülönbséget el is nézem, ami szintén nálam nagyon hideglelős ok, akkor is ez torkon ragad és azt mondom, hogy ez a kapcsolat nem egészséges. Főleg úgy, hogy igazából nem is működőképes, hiszen Tamás valamilyen szinten uralkodik Anna fölött.
Ezek számomra olyan kizáró okok, ami miatt az Anna iránti szimpátiám végérvényesen elillan, nem tudom megérteni, és mélységes csalódáson, bosszúságon kívül mást nem is tudok iránta érezni.

Még egy apróság volt számomra nagyon zavaró: a történetben sokszor elvesztem. Érződik rajta, hogy kezdő regény, a fogalmazásmódon, ahogy a párbeszédek és a leírások váltják egymást, illetve, hogy nincs semmi teljesen kifejtve, csak pillanatok kiragadva, mintha egy mozaikot nézne az ember. A fontosabb események csak jönnek és megtörténnek pár bekezdés alatt, gondoljunk csak Csaba megjelenésére. Én biztos nem bírtam volna két pillanat alatt elfogadni az általa felállított tényeket. De ettől válik egyedivé. Ugyanakkor egy idő után már frusztráló tud lenni.

Kedves Olvasóim! Elgondolkodtatok ezek után, hogy kézbe vegyétek e könyvet? Ha bármiféle kétségetek lenne, akkor nézzétek meg ezt a képet! Bejelöltem a nekem tetsző idézeteket, melyeket mindenféleképp szeretnék kiírni, mert elgondolkodtatóak és hatalmas igazságtartalommal bírnak! Ha a hibákon túl nézünk, akkor megér egy misét azért! :)

Köszönöm az írónőnek, hogy megírta Anna történetét. Remélem a későbbiekben más művet is a kezembe vehetek majd Tőled!

Értékelés: