Egy levél bloggereknek és olvasóiknak

Kedves Bloggerek, kedves Olvasók!

Biztos érdekesen néztek most, vajon miért címeztem nektek nyílt levelet. Erre a válasz nagyon egyszerű, de annál nehezebb. De mielőtt ezt megfogalmaznám, hadd meséljek nektek egy kicsit:

Fiatal korom óta olvasok. Nem azért, mert muszáj volt, hanem mert rengeteg élethelyzettel nem tudtam mit kezdeni, és a könyvekbe menekültem. Oda, ahol a gonosz elnyeri a büntetését, ahol a szegény kislány boldog lesz. Rengeteg problémámat segítettek a különböző könyvek megoldani és rengeteg szituáción segített át egy-egy kötet. 

De ahogy telt múlt az idő, s faltam az oldalakat, egyre jobban kezdtek összemosódni. Egy két év elteltével már nem emlékeztem, hogy az adott esemény éppen melyik történetemben volt. Ezért úgy döntöttem, rövid szösszeneteket írok az elolvasott könyvekről, hogy később kézbe véve őket, ugyanazt átérezhessem, mint akkor. Nekem ez volt a saját személyes naplóm. Valahol még, a padláson biztos meg is van.

Aztán megismerkedtem tavaly áprilisban a moly.hu közösségével. Egy idő után le mertem írni  a gondolataimat, sőt, egyre több figyelőt szedtem magam köré. Érkeztek levelek, melyekben a véleményemet kérték ki egy-egy könyvről. Ajánlanám-e. Mi volt róla a benyomásom. S ezek a levelek fantasztikus érzéssel töltöttek el.

A véleményeimet egyre jobban, lényegre törőbben fogalmaztam meg, és jól esett. De sokszor még maradt bennem pár gondolatfoszlány. Ezeket megtartottam magamnak, mert úgy voltam vele, hogy a molyos keretek közé nem fér el egy egy oldalas értékelés. S ez volt az utolsó löket, melyet a blogom elindításához szükségesnek éreztem. Hiszen itt olyan terjedelemben és minőségben fejthetem ki a mondanivalómat, ahogy csak szeretném. Egyfajta önmegvalósítás.

Azóta is hihetetlen örömömet lelem benne, de ugyanakkor felmerült egy olyan problémakör, ami eszembe sem jutott az elején. Ez pedig az, hogy azzal egyidőben, illetve utána, hogy én is elkezdtem blogolni, rengeteg másik is nyílt. Én örültem neki, hiszen úgy voltam vele, hogy legalább mások is átérezhetik ezt a csodálatos érzést, amit én is érzek, mikor egy újabb bejegyzést készítek. Igen, biztos vagyok benne, hogy sokan ezért kezdtek neki, ugyanezt keresték, mint én. 

De ott van a másik oldal is. Akik a recenziós példányokért csinálják. Ez engem mélységesen elszomorít. Mert ennek az egésznek nem az ingyen könyvről kellene szólnia. Annak egyfajta elismerésnek kellene lennie. Nem azt mondom, hogy az egészet megvetem. Egy két kiadót felkeresve, a közös együttműködésre még jó dolognak tartok. Hiszen mindenkinek előnyére válik. De....

S most kedves új bloggerek nézzetek egy kicsit a polcotokra és nézzetek kicsit magatokba is. Hasonlítsátok össze a könyvtáratokban a recenziós és a saját példányok mennyiségét. Akinél az előbbiből van több, vagy megközelítőleg azonos mennyiségű, azok kicsit gondolkozzanak el. Gondolják végig, hogy a könyvipart támogatni vagy kihasználni szeretnétek.

Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára. Mert megértem azokat is, akiknek nincs lehetőségük könyveket vásárolni. Sokáig nekem sem volt. Illetve könyvtárból kivett, másoktól kölcsönkért könyveket is lehet olvasni. Az is teljesen rendben van. Én itt most azokra gondolok, akiknek másból sem áll a napjuk, mint kiadótól kiadóra lépni, kiküldeni neki egy üzenetet, amiben recenziós példányt kérnek... azért az nem szép dolog. 

Illetve ott van a másik oldal is, amikor a kiadó keres meg minket, és ajánlja fel. Na, ennek így kéne zajlania. Ők igazán büszkék lehetnek a blogjukra és magukra is! 

Illetve fontos lenne azt is mindenkinek megértenie, hogy a recenziós példány nem arra szolgál, hogy egekig dicsérjük az adott könyvet, akár magunkat meghazudtolva is. Nem. A bloggernek elsőként önmagához és az olvasóihoz kell hűnek lennie. Ha valami nem tetszik, azt indokolva ki kell fejteni, miért. Hogy segíthessünk másoknak is a választásban. Lássák, az adott könyv nekik való-e.

S most kedves olvasók, hozzátok szólnék egy kicsit:

Először is szeretném megköszönni nektek, hogy látogatjátok az oldalainkat. Mert igaz, hogy elsősorban a blogger önmagáért dolgozik, de hihetetlenül fenomenális érzés látni egy kommentet egy bejegyzés alatt, vagy egy levelet kapni Tőletek, melyben támogattok minket. Olyan érzés, mintha minden nap karácsony lenne. Erőt ad a folytatáshoz. 

S itt most elértem a levelem eredeti mondandójához: tudom, hogy a sok új blog elrémiszt benneteket. Hogy nem tudjátok mostmár, kinek a szavára érdemes adni. Hiszen vannak, akik csak azért mondanak jót egy könyvre, mert ingyen jutottak hozzá. De kérlek Titeket, adjatok mindenkinek egy esélyt. Az újaknak is. Hiszen megérdemeljük. Úgy is hamar rájöttök, kik azok, akiknek fontos a saját oldaluk. Kiknek a szavára érdemes adni.

Természetesen magam sem húzom ki a mondanivalóm alól, hisz én is volt, hogy írtam kiadónak. De csak egynek. S emellett a többi engem keresett meg. Sőt, volt ,hogy maga az író keresett meg, megköszönni az értékelést. Vagy átküldeni a következő könyvének a kéziratát véleményezésre. Ezek fenomenális dolgok. De higyjétek el nekem: Én nem adom el magam pár ingyen könyvért. Ha valami nem tetszik, azt ugyanúgy, mint eddig, el fogom nektek mondani. Senkit nem buzdítok olyan könyvek olvasására, vagy vásárlására, amiről tudom, hogy nem fog neki tetszeni.

Köszönöm, hogy meghallgattatok! További csodaszép napot kívánok mindenkinek! Kellemes olvasást, írás és erőt a többi teendőitekhez!

Üdvözlettel:

Bettina

@Niitaa

ui.: két kiegészítést még hozzá kell tennem, mert rengetegen félreértettek.
Az első:ez a levél nem szól konkrétan senkinek.
S a második: alapvetően nem vagyok a recenziós példányok és kérések ellen. Azokkal nem értek egyet, akik azért indították el a blogjukat, hogy ezeket megkaphassák. Semmi más okból. Amikor azt látom, hogy 3 napos a blogja, de már 2 kiadótól kapott. Az én mércémnél azért le kell rakni valamit arra a bizonyos asztalra. A recenzió nem velejáró, hanem kiváltság.

Moly Name Tag - 5. forduló

Kedves Olvasóim!

S ezennel elérkezett az ötödik forduló. A szabályok ugyanazok. Rengetegen jelentkeztetek egy hét alatt és ez hatalmas örömmel tölt el. Ezért kiírta mindenkit egy cetlire, s úgy húztam, kik legyenek a szerencsések. Tehát most is három molyt kérdeztem meg a molyolási és olvasási szokásairól. Szerintem nagyon klassz válaszok születtek, szóval nem is húzom tovább.
Szeretnél te is részt venni a játékon? Nincs más dolgod, mint jelentkezni erre az eseményre: Moly Name Tag- Kit rejt a nicknév? (katt rá)

A negyedik kör résztvevői: 

@Biry, éppen, de már 29 éves moly, aki informatikus könyvtáros végzettséggel rendelkezik.
@GytAnett, aki 25 éves gyermek gyógytornász. Nem semmi!
@Eszandics, aki 25 éves, és jelenleg eladóként dolgozik.

S akkor jöjjenek is a kérdések: 

1, Mióta vagy aktív tagja Moly.hu közösségének?

@Biry: Regisztrálva 2011 óta vagyok, de aktívkodni 2015 végén kezdtem @Demise barátnőm felkérésére. Akkor kezdtem ajándékozós pályafutásomat is, és akkor tettem rendbe igazán a profilomat is.

@GytAnett: 2015. június 18-án regisztráltam, utána 1-2 hónapon belül aktívvá is váltam.

@Eszandics: Szeptemberben volt egy éve, hogy regisztráltam, de aktív kb fél éve vagyok :)

2, Hogyan bukkantál rá?

@Biry: Ez egy jó kérdés, emlékeim szerint ide is úgy keveredtem, mint Fbra, azaz az egyetemi szaktársaim nyomására.

@GytAnett: Nem emlékszem már rá. Valószínűleg, valamilyen könyvet kerestem.

@Eszandics: Azt hiszem valami könyvet kerestem és ezt az oldalt dobta ki, aztán magába szippantott :)

3, Miért kezdted el használni, mi fogott meg benne?

@Biry: 2015-ben az ajándékozások fogtak meg, hogy képesek emberek önzetlenül, vadidegen embereknek csomagokat összeállítani és elküldeni… Ezen felül egy csodálatos közösséget ismerhettem itt meg, akik szintén teljesen ismeretlenül is szorosabb barátságokat ápolnak, mint sokan olyanok, akikkel akár évtizedek óta ismerik egymást. Itt bárkinek, bármilyen problémája van, mindig akad egy moly, akinek van hozzá kedves szava, tanácsa… És gyakrabban fogadjuk meg egymás tanácsát is. Tényleg nincs rá más szó: csodálatos közösség, ami ha egyszer beszippant, nem enged ;)

@GytAnett: Bevallom, ez már a második regisztrációm. Az elsőt nem használtam egyáltalán, és nem is bírtam már belépni. :D (De még él, aszerint már ezer éve a HP7-et olvasom. :D) A második próba már sikeres volt. Az elsődleges célom az volt, hogy tudjam vezetni az olvasásaimat, aztán rájöttem, hogy ez az oldal bizony sok más dologra is használható. :)

@Eszandics: A könyveimet tudja számon tartani és az új megjelenések miatt, aztán alakultak szépen a kapcsolatok is :)

4, Vettél már részt molyos eseményen? Milyen tapasztalataid vannak?

@Biry: Hajjaj, de még mennyiben, 2016-ban kicsit durván sok ajándékozásban vettem részt. Eddig szinte csak pozitív tapasztalatom van. Eseménygazdaként kicsit izzadósabb a dolog, volt is pár nehéz szituációm, de eddig mindent el tudtam simítani, szuper molyocskákat ismertem meg így. Molytalálkozókon eddig nem sikerült részt vennem, de tervezem, és szervezni is szeretnék, olyat, ami nem ajándékozáshoz kötött. Olyat már szerveztem, szuper volt! :)

@GytAnett: Még nem volt hozzá szerencsém. Gondolkodtam már rajta többször, de ennyire előre nem tudok tervezni.

@Eszandics: Több eseményen is részt vettem már. Szerencsére 90%-ban pozitív élményem volt velük és én személy szerint imádok küldeni és látni, ha örülnek neki :) 

5, Milyen élményeket, tapasztalatokat köszönhetsz az oldalnak? 

@Biry: Barátot nagyon sokat köszönhetek az oldalnak, az ország legkülönbözőbb pontjairól vannak molybarátnőim, még ha nem is találkoztunk sosem! :) Könyves infókat itt tudhat meg az ember kb legelőször, legalábbis összefoglalva, egy helyen biztosan. Így nem kell minden kiadó minden fórumát, közösségi oldalát megnézni. A vélemények is őszinték, nem kiragadottak, mint mondjuk egy könyv adatlapján a kiadónál, itt tuti megtudom, ha közel sem olyan kóser a könyv, mint ahogy reklámozzák.

@GytAnett: Sok jó ember van itt, akikkel simán el lehet beszélgetni, és nem csak a könyvekről. Rengeteg dolgot tanultam meg itt, pl. nem is tudtam, hogy létezik Könyvhét meg Könyvfesztivál. Az előbbin részt is vettem, és sikerült is teljesen véletlenül találkoznom egy-két mollyal: Zsófi_és_Bea, Könyvparfé. Illetve már Roni90-nel és veled is sikerült személyesen összefutnom. :)
Imádom, hogy egy közösségi portálról van szó, de a könyvek vannak a középpontban, mégis bármilyen más témát fel lehet dobni.

@Eszandics: Rengeteg jó embert ismerhettem meg és sok jó írót/írónőt. Igazából minden, amit ez az oldal nyújt számomra pozitív. :) 

6, Milyen típusú könyveket szoktál olvasni? 

@Biry: Elég sokfélét, a lényeg, hogy lekössön, szórakoztasson és kiszakítson a mindennapokból. Már az egyetem alatt rájöttem, hogy egy jó könyv olyan, mint egy reset gomb az agyamnak, kikapcsolja, és megnyugtat. Részemről lényegtelen, hogy tini irodalom, sci-fi, fantasy, YA, NA, vagy akármi, csak kössön le. Az egyetem alatt kb csak paranormal fantasyt olvastam, hozott is egy szakdolgozatot a konyhára a mániám. Utána a munka miatt elég sok tini-, ifjúsági-, és fiatal felnőtt irodalom került terítékre, hogy be tudjam sorolni, hogy még mehet -e a gyermek részlegre, vagy már erősen felnőtt könyvtári szekció -e. Kicsit csömöröm is lett tőlük, de azért vannak köztük is, amiket szeretek, és aminek várom a folytatását. Ajánlásokra pedig mindig vevő vagyok. :)

@GytAnett: Romantikus, fantasy főként.

@Eszandics: Teljes mértékben hangulatfüggő, az erotikustól a fantasyig nagyon tág a lista :) 

7, Ki szoktál lépni az olvasási komfortzónádból? 

@Biry: Sajnos csak ritkán…

@GytAnett: Igyekszem. :) Időnként kilépek. Rengeteg könyv van, amire nagyon kíváncsi vagyok, de valahogy általában a komfortzóna győz.

@Eszandics: Nincs komfortzónám! :D 

8, Melyik könyv volt az, amelyik elindította a lavinát, tehát melyik volt az első, aminek hatására elkezdted falni a köteteket? 

@Biry: A legelső ilyen szerintem nem meglepő, korosztályomat tekintve sem: Harry Potter, aminek viszont érdekes a története, hogy hogyan került a kezembe. Még közel sem volt ekkora felhajtás körülötte itthon, külföldön azért már volt, de a filmek még sehol sem voltak, amikor az angol tanárom kitalálta, hogy az egyik évben az angol dráma fesztiválra mi lenne, ha azt vinnénk el…Eleinte nem értettük, aztán, ahogy megkezdődtek a próbák egyre többen szereztük meg a magyar könyveket és kezdtünk rákattanni. A fesztiválra totális rajongóként mentünk már. Nem sokkal később felkapták a könyveket. Ez kb 11-13 éves koromban volt, ha jól emlékszem, akkor talán még csak az első három könyv volt kint.Rég volt már. :D

@GytAnett: A molyságomat több szakaszra lehet bontani. 9-14 éves koromig tartó időszakot a Harry Potter indította el. Majd olyan 16 éves korom körül egy kicsit visszatértem a Twilight hatására, majd 20-21 évesen elolvastam Leiner Laura könyveinek egy részét, majd még egy pár könyvet. 2015 júniusa óta pedig újra aktív olvasó vagyok. Nem is tudom már, hogy melyik könyv hozott vissza. Államvizsga után bementem a könyvtárba, és kijöttem 5 könyvvel, majd könyvtárfüggő lettem. (Újra. :D)

@Eszandics: Nagyon meglepő dolgot fogok írni: Harry Potter! :D 11 évesen olvastam az első részt és a máig örök szerelemben vagyunk. :) 

9, Melyik az abszolút kedvenc könyved, amit bármikor kézbe vennél és olvasnál?

@Biry: Sok ilyen van, és attól függ, hogy éppen milyen hangulatom van, hogy melyiket veszem kézbe. Ilyenek: J. R. Ward Fekete tőr testvériség sorozata, Sherrilyn Kenyon: Sötét vágyak vadászai, Kresley Cole: Halhatatlanok alkonyat után, Gail Carriger: Napernyő protektorátus, Katie McGarry: Pushing the limits és meglepő módon, bár nem a stílusom alapvetően, de Catherine Anderson: A lélek dala

@GytAnett: Harry Potter, Vavyan Fable könyvei

@Eszandics: Ez nehéz kérdés! :/ Abszolút kedvenc nincs, rengeteg kedvenc van. :) Na jó csak azért is mondok valamit: Luxen sorozat, imádooooooom <3

10, A 2016-os év könyve. Melyik jutott elsőnek eszedbe?

@Biry: Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia
Zseniális sorozat :D (De a blogomon olvasható a 2016-os top15-ös listám: Katt ide, ha kíváncsi vagy rá.

@GytAnett: J. Goldenlane: Pokoli balhé, Kelly Oram: Cinder és Ella

@Eszandics: Elle Kennedy: The Deal – Az üzlet!!!!!!(még sok-sok felkiáltójel! :)))

11, Melyik az a könyv, amit mindenkinek el kéne olvasnia szerinted?

@Biry: Ismét egy kérdés, amire sok válaszom lenne, szoktam is kampányolni mellettük, aki ismer az például emlékszik a nevezetes Biry kontra KMK Napernyő protektorátus fiaskóra, aminek az lett a vége, hogy csak megjelent a 4. kötet… Bár lassan a kiadók réme leszek! :D
De az a könyv, amire mindenképpen ezt mondom, az a Pushing the limits – Feszülő húr Katie McGarrytől, az a könyv megrázó, közben mégis olvasmányos, egyszerűen kötelezővé tenném a nyafogó tinik körében például, hogy vegyék már észre, hogy a szoba kitakarításánál jóval komolyabb problémáik is lehetnének! De van még pár ilyen rejtett gyöngyszem!

@GytAnett: Mivel mindenkinek teljesen más az ízlése, így nem tudnék ilyet mondani. (Halkan megjegyzem, azokra azért nagyon ferde szemmel nézek, akik nem olvasták a Harry Pottert. :D)

@Eszandics: Mindenki olvasson azt, ami a szívéhez közel áll. :) Így sosem tudtam ajánlani. :D

12, Milyen könyvvásárlási szokásaid vannak? 
( (inkább netről vagy boltban veszed/ ha boltban akkor válogatsz, vagy amelyik legfelül van/ csak ha nagy akciózás van, alapvetően nem/ stb) ) 

@Biry: Első sorban neten rendelek, de ezen felül pedig a két nagy Molyünnep: Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, és Ünnepi Könyvhét! Ott komoly összegeket el tudok verni egy nap alatt, még ha tervezetten is. :D Többnyire figyelek, hogy kedvező áron vegyem meg a könyveket, kivéve a két említett eseményen, ott van, hogy „csak 20%-kal” is becsúsznak beszerzések.

@GytAnett: Vegyes. Van, amikor netről rendelek, mert jobbak a kedvezmények, de a könyvesbolti vásárlás sem okoz nagy gondot. (Ezt már te is tapasztalhattad. :P) Akkor viszont mindig feltúrom a könyveket, hogy azt válasszam ki, amelyik a legsértetlenebb. :) Igyekszem azért az akciókat kihasználni, teljes áron megvenni a könyveket azért nem olyan jó buli.

@Eszandics: Az összes!:D Van,amikor netről(pl akciókkor) de, ha valami egyből kell, akkor nem bírom ki és rohanok a boltba. :) 

13. Milyen számodra az ideális olvasási körülmény?

@Biry: Az olvasófotelemben, radiátor, vagy más fűtőtest mellett, a kedvenc plédemmel, köntösömmel beburkolózva, kutyusommal az ölemben, és esetleg egy fincsi, szigorúan laktózmentes kakaócival :)

@GytAnett: Örülök, ha tudom, hogy legalább 2-3 órám van elmerülni a könyvben. Egyébként nincsenek nagy igényeim, csak ne kelljen állnom, meg egy takaróért sem sértődöm meg. :P

@Eszandics: Horgászszékben a konyhában a pokrócomba bugyolálva. :) 

14. Inkább az önálló köteteket vagy a sorozatokat szereted jobban?

@Biry: Sorozatok, sajnos meg is vagyok lőve miattuk, ha elkaszálják őket… Nem kifejezetten csak sorikat gyűjtök, de többnyire így jön össze.

@GytAnett: Mindkettőt kedvelem. Más élményt adnak, nem tudnék választani.

@Eszandics: Mindkettő az önállóknál sírok, hogy miért nincs folytatás, a sorozatoknál meg a folytatásért sírok. :D 

15. Mennyi időt szoktál hetente olvasással eltölteni? 

@Biry: Változó, most egy ideje sajnos nem tudok annyit rászánni, mint szeretném, de azért napi 1-2 óra esetleg összejön, ha mást nem a munkába járás közbeni olvasásból.

@GytAnett: Soha nem gondolkodtam még ezen a kérdésen, az biztos, hogy változó. 5-25 óra közé lőném be. :D

@Eszandics: Mivel most új munkahelyem van nagyon lemaradtam. :( régen megvolt a napi 50-100 (vagy egy egész könyv) oldal, de most hajtani kell(azért is vagyok eltűnve ennyire :( ).

16, Mi alapján kerülnek a kívánságlistádra a könyvek? 

@Biry: Manapság ez már bonyolultabb dolog, régen, amíg könyvtárban dolgoztam, addig előbb olvastam, és ha beleszerettem, akkor felkerült a listára. Manapság a folytatások automatikusan, az új könyvek megérzés alapján, aztán, ha egy figyeltem olyat ír róla, ami elbizonytalanít, akkor lekerül, vagy várólistára megy.

@GytAnett: Borító és cím alapján. Sokan tudják rólam, hogy fülszövegeket nem is szoktam olvasni. Ha megfog a cím és a borító, akkor sokszor nyert ügye van. :) Konkrét vásárlás előtt azért az esetek 60-70%-ában elolvasom a leírást, de nem mindig. Ilyenkor mindig félek egy kicsit. :D

@Eszandics: Borítómániás vagyok, de először is a stílusa és fülszövege kell ahhoz, hogy megvegyem. 

17, Jelenleg hány olvasatlan könyv pihen a polcodon?

@Biry: SOK, NAGYON SOK!!!! A tavalyi évben beszerzett brutál mennyiségű könyv nagy része olvasatlan, valamint vannak korábbi elmaradásaim is. Lassan hosszabb a várólistám, mint a kívánság…

@GytAnett: A többségét felvittem a Magánkönyvtáramba. Ez alapján 61. o.O (Ezen most nagyon meglepődtem. Mikor lett nekem ennyi könyvem??)

@Eszandics: Uhhhh. Több, mint 100 szerintem. (Ezért is nem veszek áprilisig könyvet. :))

18, Melyik volt a legutóbb vásárolt könyved? 

@Biry: Hmmm… Lesek… Láthatatlan boszorkány és a Rengeteg, sok „új beszerzésem” volt már az idén, de kb csak 1,5 könyvet vettem magamnak.

@GytAnett: Borsa Brown: Az Arab. Ezek a fránya akciók… :P

@Eszandics: Pont ma vettem egy ajándékkönyvet eseményre, de magamnak decemberben több is: Az üzlet, Obsession, Megölni Sarait, Oblivion 2, A papírhattyú, Sempre és Wesley, kedvesem. :)

19, Melyik könyvet olvastad el legutoljára?

@Biry: Épp folyamatban van Ernest Clive: Ready player one
Ajánlom mindenkinek, kicsit kocka könyv, de eszméletlen jó!!!!

@GytAnett: Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az árnytrón

@Eszandics: Jay Crownover: A tetovált srác, de ha összeszedem magam, mire ezt kirakod akkor Rona Fire – Switch 

20, Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?

@Biry: Ha van nagyon várt, akkor az, ha nem, akkor órákat tipródok, majd végül lekapok egyet a polcról random :D

@GytAnett: Egy időben nagyon a kihívásokra mentem rá. Mostanság már inkább azt olvasom, amihez kedvem van. A könyvtári könyvek élveznek még elsőbbséget. Többnyire. :D (Most is éppen 10 könyvből 2-t már kétszer hosszabbítottam…)

@Eszandics: Állok egy fél órát a polc előtt és leveszek vagy öt könyvet, visszarakok hármat aztán leveszek még négyet és egyszer csak az egyik magához vonz :D

Köszönöm, hogy részt vettetek a játékomon! :) 

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

"A szüleim egymás kezét fogták. Eltűnődtem, vajon milyen lehet valakinek a kezét fogni. Gondolom, néha a világmindenség összes titkát meglelheted valaki másnak a kezében."

Ennek a könyvnek molyon 94%-os az értékelése. Több figyeltem is szereti, gondoltam így belevágok. 

Hát, azt hiszem ezzel az értékeléssel nem leszek túl népszerű, de őszinte embernek tartom magam, ezért nem fogok hazudni: nem szerettem. Vagyis ez sem igaz, mert nem bántam meg, hogy elolvastam, de ezt a könyvet nem nekem írták, ebben biztos vagyok. Alapvetően nincs vele semmi gond. De nem mozgatott meg, egy kicsit sem.

A történet két fiatal fiúról szól, akik önmagukat keresik. Két átlagos srác, akik a pubertáskor kellős közepén vannak, a nagy változások időszakában. Mindketten maguknak valóak, egyiküknek sincsenek barátai, tehát így összepasszolnak, és össze is barátkoznak egy uszodában. Ők még éppen abban a korban éltek, mikor még a szülőket a gyerekek igenis tisztelték, ugyanakkor már megvoltak ezek az apró kis lázongások. Ők még nem naphosszat a tévé előtt ültek ,hanem kimentek játszani az utcára. Ez nagyon szimpatikus volt, megadta a kellő hangulatot.

A könyv borítója mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Nagyon szép. Ezek a kis kellemes minták, amivel övezve van a cím... mutatós. Csinos. A színválasztás is tökéletes, illeszkedik a könyv hangulatához. A cím hihetetlenül hosszú. Szerintem egyszer sem mondtam végig, mikor valaki megkérdezte, mit olvasok. Nekem sokkal jobban bejönnek, a rövidebb, lényegre törő címek. Ez már túl sok, még ha hangzatos is.

Sokszor hallok bosszankodó molyokat, mikor a címkék már spoiler veszélyesek. No, én ennél a könyvnél abszolút semmit nem néztem meg. Nem olvastam el a fülszövegeket, a címkéket, értékeléseket, semmit. Csak a cím és a borító alapján döntöttem úgy, hogy el szeretném olvasni, no meg a biztató 94%-os értékelés is adott egy löketet. De ettől függetlenül, már az ajánlás rész elárulja az egész történet mibenlétét. Ha valaki nem olvasta volna még a könyvet, vagy nem emlékezne rá, akkor mutatom: "Minden fiúnak, aki kénytelen volt megtanulni más szabályok szerint játszani." Szerintem nem is kell ezt megmagyaráznom, egy kicsit sem. Persze, nehogy azt gondoljátok, hogy pont a téma miatt nem tetszett a könyv. Számomra minden ember egyenlő, ugyanannyit ér, független attól, kihez vonzódik, mit szeret csinálni. A belső értékek számítanak. Sőt, még fel is keltette az érdeklődésemet, mert kevés ehhez hasonló történet van, szóval kíváncsian ugrottam neki.

Maga a könyv felépítése meglehetősen furcsa. A legtöbb fejezet egy oldalas, vagy még annál is kevesebb. Illetve két végletet láthatunk: vagy a több oldalon keresztüli tömör, fullasztó szöveg, vagy a rövid párbeszéd, mindennemű hozzászólás nélkül. Ez nagyon idegen volt számomra. A kettő keverékét szeretem, mikor szépen, arányosan eloszlik. Persze, ez a könyv ettől (is) egyedi, de ez inkább bosszantott. Bár a legjobban az verte ki a biztosítékot, hogy körülbelül a megszólalások fele duplikálva van. Ez a két srác olyan, mint a papagáj... mindent visszamondanak, megismételnek! Ez viszonyt Szörnyű! Szörnyű! Vagy nem? nem? De. De.

S ezen kívül rettenetesen unatkoztam. Ha úgy nézzük az egész könyvben két dolog történik. Két esemény és paff. A többi töltőszöveg, gondolkozások. Gondoltam ,hogy nem lesz egy pörgős könyv, de ez... lapoztam, lapoztam és semmi. Nem tudok nagyon eseményeket kiemelni, mert nincs mit. Mozzanatokat lehet. Gyönyörű képeket, de az nekem nem elég. 

Persze, a két srác látásmódja csodálatos. Olyan gondolatokat fogalmaznak meg, amiket bőszen körmöltem ki magamnak. De számomra ez nem elég. Sajnos.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"A világmindenség újabb titka: a fájdalom néha olyan, mint egy vihar, ami a semmiből bukkan fel. A legtisztább nyári reggel is végződhet égszakadással. Végződhet villámlással és mennydörgéssel."

"Azon kezdtem töprengeni, hogy a versek olyanok lehetnek, mint az emberek. Néhányat azonnal megfejtesz. Másokat meg nem – és soha nem is fogod."

"Egyáltalán nem gondolkodtam. Néha az ember tesz bizonyos dolgokat, és nem azért, mert gondolkodik, hanem azért, amit érez. Mert túl erősek az érzései. És nem mindig tudja irányítani az eseményeket, amikor túl erősek az érzései."

"Eltöprengtem, hogy ez vajon milyen érzés lehet: igazán szeretni azt, aki vagy. És azon, hogy egyesek miért nem szeretik azt, akik, míg mások igen."

"El akartam nekik mondani, hogy megváltoztatta az életemet és hogy én már sosem leszek ugyanaz, aki voltam, soha. És hogy valahogy úgy tűnt, Dante volt az, aki megmentette az én életemet és nem fordítva. El akartam nekik mondani, hogy ő volt az első ember, anyámon kívül, aki rá tudott venni, hogy beszéljek a félelmeimről." 

Kelly Oram: Cinder ​és Ella

"A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek. Értem én, hogy mi az oka. Senki sem kedveli az elkényeztetett hősnőket. Az igazi hősöknek próbákat kell kiállniuk – a tapasztalat erősebb egyéniséggé formálja őket, ettől válnak sebezhetővé és szerethetővé."

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy csodaszép lány valahol egy csendes átlagos városban, szerető édesanyjával. Nem voltak gazdagok. De nagyon szerették egymást. Teltek a napok, hónapok, évek. A lány boldogan olvasta a könyveit, írt a blogjába és beszélgetett a legjobb barátjával. Aztán az egyik születésnapján minden megváltozott. A gyönyörű tündérmese átfordult egy ijesztő világba, ahol minden új és idegen volt a lány számára. De nem adta fel, küzdött és elnyerte méltó jutalmát...

Azta... Hát azzal kezdeném, hogy újfent megköszönném @Biry, Évi barátnőmnek, hogy karácsonyra meglepett ezzel a könyvvel. Többen mondták, hogy olvassam el, de annyira röhejesnek tartottam a borítót, a hatalmas LOL feliratot, hogy hát kimondom őszintén: nem akaródzott. Magamtól nem hiszem, hogy megvettem volna. Most pedig, hogy elolvastam... majdnem azonnal újra is kezdtem! Annyira nagyon kedvenccé lépett elő! Szóval köszönöm Évi, nagyon szépen köszönöm! 

Személy szerint, én nagyon szeretem az adaptációkat. Bármi, amiben felbukkan már egy kis utalás valamelyik mesére... azt el kell olvasnom. Sajnos ez a lelkesedés a legutóbbi Cinder sztori után (Holdbéli krónikák, ha valakit érdekelne) kicsit elapadt. Nekem az egy érvágás volt. Pedig meseátírás, pedig vannak benne robotok. Órákig fejtegethetném, mit nem bírtam elviselni benne, de most nem arról a könyvről írok, szóval kicsit lenyugszom és visszatérek Kelly Oram művéhez.

Egyik este gyanútlanul kinyitottam a könyvet, belelapozni, mégis mire számítsak, hova rakjam körülbelül a várólistámon. Érdekelt, persze, hiszen ajándékba kaptam, tényleg sokan ajánlottátok, mint mondtam, de nem volt bennem az a "hú, de akarom ezt most" érzés. Aha... míg az első fejezet után úgy kellett kitépni a kezemből, hogy márpedig még meg kell tanulnom két tételt, nem szabad még olvasni! 

Miután végeztem a kijelölt adaggal már ugrottam is fejest a történetbe. Alapjába véve egy fiatal lányról szól, akinek súlyosan károsodott a bőre felszíne és ha ez nem lenne elég, még az édesanyját is elvesztette és át kellett költöznie egy idegen helyre, idegen emberek közé, akiket a családjának kellene tekintenie, mert a férfi a háznál ténylegesen is az apja. Itt már megkapjuk az eredeti mese felállást, hisz van egy mostohánk és van két iker mostohatestvérünk, akik hát... nem éppen szerethetőek. Jönnek a sorozatos bántások, tehát tényleg úgy, ahogy Hamupipőkével is történtek a dolgok. 

De ugyanakkor teljesen más. Hiszen ez egy modern tündérmese. Itt a mostoha nem gonosz, csak szimplán nem érti a helyzetet, nem tudja, hogyan kellene bizonyos dolgokhoz viszonyulnia. Úgyszintén az apa is, hiszen már hány éve nem látta a vér szerinti gyermekét, fogalma sincs, hogy ki ő. A testvérek gyűlöletére is elegendő indokot találunk, hogy megbocsássunk nekik, főleg Juliette-nek. Na ő a kedvenc karakterem! Gyönyörű személyiségfejlődést láthatunk nála, olyat, amit nem is gondoltunk volna. 

Beszélnék egy kicsit Elláról és a neki fontos dolgokról is. Ella nagyon erős jellemű. Én biztos összeroppantam volna már a baleset után, végérvényesen. Hihetetlenül becsülöm, hogy így kitartott. Ha úgy vesszük, ő sohasem hisztizett látványosan amiatt, hogy mennyi rossz dolog történt vele. Sosem takarózott e mögött, ha valamit nem akart. Sosem használta mások ellen, a maga javára a sérülését. Persze, voltak kitörései, hiszen ezt nem lehet egyik napról a másikra feldolgozni, de sosem azt az érzést keltette bennem, hogy a "hülye tini már megint hisztizik", hanem együtt éreztem vele. Nem, nem sajnáltam, mert attól sem lett volna jobb neki. Elfogadtam olyannak, amilyen, minden jellembeli hibájával együtt. Sokszor emlékeztetnem kellett magam, hogy Ella nem létező személy, "csak" egy könyv szereplője. De mégis... A barátja szerettem volna lenni, olyan, mint Vivian. Segíteni szerettem volna neki, hogy ő is meglássa, mennyi lehetőség rejlik még benne.

Sokszor azonosultam is vele, ki ne tenné. Hiszen egy átlagos lány, átlagos háttérrel, aki imád olvasni és blogot vezet. Éli a mindennapi tinik mindennapi életét. Van egy nagyon jó barátja, akivel igaz, hogy még nem találkozott, de mindig számíthat rá.

Cinder...te imádnivaló macsó...meg is értem ,hogy úgy bomlanak utánad a nők... Teljesen odavoltam a személyiségéért. Hatalmas piros pont, hogy így kiállt Ella mellett, hogy folyamatosan segítette. Lehet mondani, hogy ez csak tiniszerelem, majd elmúlik, de én nem így látom. Én fősulin ismertem meg az én Cinderemet, s ugyanolyan érzéseink vannak azóta is egymás iránt, mint amik ebben a könyvben is megjelennek. Bármit megtennénk egymásért és hiába voltak nehéz, áthatolhatatlannak tűnő akadályok, addig küzdöttünk, míg át nem hidaltuk őket. Ha az ember valakit nagyon akar, azért mindenre képesnek kell lennie.

A könyv hihetetlenül olvastatja magát. Nincs benne semmi felesleges leírás, de minden kellően ki van fejtve. Kelly Oram olyan mértékben tudja az emberi érzéseket ábrázolni, hogy senkit nem lehet utálni a történet során, hiszen mindenkinek a helyzetét akaratlanul is megérti az olvasó. Nincsenek fekete és fehér karakterei, csak is kizárólag szivárványszínűek. Nem, nem szürkék, rájuk már ezt nem lehet mondani, annál sokkal de sokkal többek. 

Nem nagyon értem a besorolását, hiszen a könyvesboltokban a 14 éves korig ajánlott irodalomhoz van rakva, illetve a hatalmas rózsaszín LOL felirat is nagyon erősíti ezt az elgondolást. De a történet egyáltalán nem mindennapi. Lehet, hogy egy meseátírás, lehet hogy tündéri, de ugyanakkor annyira szívhez szóló, hogy 22 évesen is faltam, nem bírtam letenni, de tényleg. Sőt, szerintem ha idősebb leszek, még több tapasztalattal a hátam mögött, akár egy két poronttyal körülöttem... akkor is ugyanennyire fog tetszeni ez a könyv. Cinder és Ella története univerzális. Ment is az első számú kedvencek közé!

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Kinyitottam a könyvet, az arcomhoz emeltem, beszippantottam az illatát, és az se érdekelt, ha emiatt a többiek bolondnak néznek. Mindig is imádtam a könyvek illatát."

"Mindketten tudtuk már a választ. Brian előrehajolt, és újfajta érdeklődéssel méregetett. Kifejezetten ördögi vigyorral azt súgta: 

– Mondd, hogy autó!"

"– Brian! Brian! Mondanál valamit, mielőtt bementek? 

Brian megtorpant. 

A tömeg elcsendesedett. Áhítatos csendben várták, mit válaszol. Az ő érdekében reméltem, hogy jól fog beszélni. Az volt az érzésem, hogy ez a mondat bekerül Hollywood történelmébe. 

Brian a férfira nézett, majd rám. Szélesen, boldogan elmosolyodott. 

– Mit szólnának ahhoz, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak?"

"– (…) az igazi szépség belülről fakad. Ha szépnek érzed magad, akkor a külsődtől függetlenül szépnek fognak látni."

"Mert minden lány megérdemli a saját tündérmeséjét."

"– Ha szépnek érzed magad, akkor a külsődtől függetlenül szépnek fognak látni."

"Még nem láttam a fényt az alagút végén, de legalább nem egyedül voltam a sötétben." 

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

 'Száz út vár ránk, indulunk és érkezünk, nincs visszaút, ha tévedünk…' 

(…) 

Az én rózsaszín lufim egyszer csak külön vált a többitől, és önálló útra kelt. 

'Hol lesz a végállomás, ahonnan nincs több utazás…'

Letettem a könyvet és nem jönnek a számra a szavak. Mindent megkaptam. Főleg azokat a dolgokat és érzéseket, amikre nem számítottam. Ez nem egy átlagos könyv. Mindennapi szereplőket vonultat fel a szomszédból, általános élethelyzetekkel, jól ábrázolva a világot, hiteles marad. De a megszokott jelenetek együtt egy olyan halmazt alkotnak, ami minden, de nem átlagos. 

Mennyire egyszerű lenne azt mondani, hogy ez a könyv csak két fiatalról szól, akiket elvakítanak a hormonvezérelt cselekedetek. De ez nem így van. Ennél ez sokkal több. Egy olyan történetet mesél el Hajdú-Antal Zsuzsanna, amely megrengeti az elképzeléseimet, a nézeteimet, s rádöbbent, hogy néha nem látok túl a saját beszűkült világomnál.

Elsőként szeretném megköszönni a kiadónak a recenziós példányt! Nagyon sokat jelent számomra!

Kezdjük is az elején. Ez a könyv remek példával szolgál arra, mikor a borító megtéveszti az olvasót. Hiszen első pillantásra beleszerettem ebbe a csodálatos borítóba. Nagyon megfogott a színhasználat, a lila erős jelleme, az aranyos kis lufik, melyek közül egy kinagyítva vonzza a tekintetet. Aztán megnéztem a fülszöveget és elkönyveltem magamba, hogy ez egy aranyos, szívet melengető kis történet lesz, melyben a főszereplők a csodás rózsaszín ködön keresztül boldogan tengetik majd a napjaikat. Hát... nagyot tévedtem. Ó, de még mekkorát. 

A történet szépen kezdetét veszi egy kirándulásra történő készülődés előestéjén. Elkezdi körvonalazni Dorka életét, milyen családban nőtt fel, milyenek egymás között a viszonyok otthon. Nem sok, egy két oldalról beszélek én most, mégis rengeteget elárul a körülményekről már ez a kis kevés is. Megtudjuk, hogy szerető otthona van, ahol az apa általában morgolódik, de attól még a családja, a gyermeke számára a legfontosabb. A csizmáját fényesítette csak ki, de számomra ez sokat jelent, mert az én édesapám is pont ez a fajta ember. 

Elindulunk a kirándulásra, ahol képbe kerül a többi szereplő is. Az írónő rettenetesen jól visszaadta a hangulatot. Szerintem minden már nagyobb korban levő osztály  így viselkedik. Tanár lefeküdt? Akkor végre kezdőzhet a buli. Persze, mindig vannak, akik aktívan és akik kevésbé beleloholva magukat szeretnének részt venni az események forgatagában. Dorka éppen a passzív szereplők táborát erősíti, ami kifejezetten jó. Hisz végre egy olyan főhőst kaptunk, aki nem az osztály legszebbje, kedvence. Nem a legsikeresebb, nem pompom lány, hanem csak egy egyszerű mezei gimnazista, mint amilyen bármelyik olvasó is, én is voltam és vagyok.

Az elején picit furcsán álltam hozzá. Hiszen a leírások csak úgy szállnak, olyan mesterien költőiek, hogy gondolkodás nélkül kivetülnek elém a képek, éreztem az illatokat, mindent. De a párbeszédek... na az már egy másik világ. Lehet én vagyok túl fiatal, hiszen csak 4-5 év telt el azóta, hogy érettségiztem, de mi sosem beszéltünk ennyire furcsán. Nem tudom, hogy mondjuk egy nyolc évvel ezelőtt ez lett volna a "menő" vagy éppen a mai fiatalság körében terjed ez a stílus... de számomra nagyon idegen volt. Bár az utóbbi feltevésemet máris megcáfolnám. Ahogy haladtam az oldalakkal, egyre biztosabbá vált bennem, hogy a könyvben szereplő diákok nem a mostani Y generáció tagjai. Hiszen a mai fiatalságnál már nem hiszem, hogy annyira nagyon sokat számítana a szüzességük elvesztetése, mint Dorkának. Ezért ez szomorú, nem? No, de ebbe nem szeretnék belemenni! Szóval én inkább ezt a könyvet Szilvási Lajos Egymás szemében kötete mellé tenném úgy kor szempontjából. S mivel az egyik kedvenc könyvemről beszélünk... szerintem nem meglepő, hogy a felismerés után kifejezetten szívemhez kezdett nőni a Léggömbök. Már csak emiatt is.

Szóval a könyvben megismerjük Dorka és Matyi aranyos történetét, ami a fiatalokra jellemző rengeteg drámával van tele, a szeretlek - haragszom rád huzavonáktól kezdve az élményszerző új tapasztalatokig. De ez mind nem úgy van tálalva, hogy az olvasó unatkozzon, vagy "ebből már én kinőttem" érzéssel forduljon az eseményekhez, hanem ízlésesen, aranyosan, viccesen, majd pedig kifejezetten szívet tépően. A szemünk láttára nő fel, részeseivé válunk az ő felnőtté válásának.

Mivel nem szeretnék elárulni semmiféle titkot, ezért ezt nem is részletezném tovább. De készüljetek fel, mert ez nem egy rózsaszín történet, hanem egy életszagú sztori. Olyan érzéseket jelenít meg, és annyira valóságosan, hogy az már rémisztő. Olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy az írónő belelát a lelkembe, a szívem azon legmélyebb bugyrába, ahova még én sem vagyok hajlandó eljutni, mert félek, mit találok ott. De ő megteszi helyettem és a felszínre hozza azokat a félelmeket, amiket én nem merek, mert rettegek, hogy összetörnék a súlya alatt. S igen, teljesen összetörnék, ugyanúgy, mint Dorka. De Zsuzsanna megmutatja azt is, hogyan lehet a lelkem romjait összekapargatva tovább létezni. Nem vigasztal. Nem pátyolgat. Szimplán elfogadtatja velem ,hogy az életben történő eseményekre legtöbbször nincs kihatásunk, s bármennyire is szeretnénk, nem tudunk változtatni rajtuk. Természetesen itt nem egy szerelmi csalódásra gondolok.  El kell fogadnunk sokszor a sorsunk adta dolgokat. Le kell nyelni és menni kell tovább. Mert attól ,hogy az én lelkem összetört, hogy úgy érzem, nincs értelme körülöttem semminek, attól még a világ nem áll meg, hanem halad tovább. S vagy én is sodródom az árral, vagy lemaradok. Végérvényesen.

Most jogosan gondolhatjátok, hogy ezt mind az mondatja velem, hogy azonosultam a főszereplővel és én is hasonló dolgokon mentem keresztül. Pedig ez nem így van. Nekem is történt tragédia az életemben, de teljesen más. Még hellyel-közzel sem lehetne azt mondani, hogy ezt a könyvet rólam írták. Sajnos? Szerencsére? Szerintem mindkettő. De ha a sorok mögé nézek, akkor igenis a benne rejlő igazságokat ki tudom vetíteni a saját sorsomra, és erőt nyerhetek belőle.

Nehéz erről a könyvről úgy beszélni, hogy ne áruljak el semmi csattanót, erős fordulatot róla. Hiszen amiről igazán lehetne, amiről tényleg kellene, az AZUTÁN történik. Hogy mi után? Olvassátok el a könyvet, és privátban kitárgyalhatjuk! Higgyetek nekem, megéri!

S mielőtt bárkit is téves útra vezetnék. Ez a könyv lehet nem egy tündérmese, de nem is egy zord, búskomor történet. Tele van jópofa viccekkel, eszement helyzetekkel, mindennapos problémákkal, s emellett olyan helyzetekkel, amik hatására az ember átértékeli az életét.

Mindenkinek ajánlom. Fiataloknak, fiatal felnőtteknek, idősebbeknek, nyugdíjasoknak. Dorka története senkit nem fog hidegen hagyni. Ezt garantálom!

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Legszívesebben elbújtam volna a kabátjában, mint a gyerekek, akik azt képzelik, ha nem látják a külvilágot, a külvilág se látja őket."

"(…) de sütöttem palacsintát, és olyan rosszul sikerült, hogy az alsószomszédot füstmérgezés gyanújával elvitte a mentő."

"Anyu szerint a Tódi, teljes nevén Tódor látens kifejeződése annak, hogy apu eredetileg fiút szeretett volna. Persze, úgy szól a fáma, hogy amikor a szülőszobán először a kezébe vehetett, egyből belém szeretett, mert úgy ordítottam, hogy azonnal magát látta bennem "

"-Hát de milyenekhez? – visította Vica. – Ha tudom, hogy a szőrök érdekelnek, állatkertbe viszlek, nem kosármeccsre… 

-Honnan tudjam, hogy mikor kezd nőni egy borosta? Apám előember, amióta ismerem. 

-Azt el tudod képzelni, hogy a fülcimpádba harap? 

-Micsoda? Apám?"

"– Tanár úr – vette a szót magához a hangadó szőkeség, Bognár Anita –, igaz, hogy töményeztünk… de csak azért, mert nem tetszett megengedni… le kellett feküdnünk tizenegykor… 

– Mondtam én egy szóval is, hogy egymással?! – Ridegh kikelt magából."

Julianne Donaldson: Edenbrooke

"Oly közel vagy hozzám, és mégis oly távol. Mikor gyanútlanul nézel rám, a pokol tüze emészti lelkem, és attól tartok, elvesztem az eszem."

Tavaly ilyenkor, hogyha valaki azt mondta volna, hogy én történelmi romantikus könyveket fogok olvasni, és szeretni is fogom őket... minden bizonnyal kinevettem volna az illetőt. Sosem voltam romantika párti, mindig jobban szerettem a vérben tocsogó történeteket, mint a felfújt rózsaszín szerelmi vallomásokat. A történelmi regényektől a hideg rázott. De valami megváltozott az Outlander elolvasása után. Elkezdtem kitipegni a komfortzónámból, bátortalan lépésekkel botorkáltam ezen kategóriák felé. Most már úgy érzem, hogy az egyik legjobb döntésem volt. Rengeteg élményről, szenvedélyről, nevetésről maradtam volna le, ha visszahúzódva, a magam által felépített korlátok között ücsörgök továbbra is. Az Edenbrooke egy igazán aranyos történelmi romantikus regény, melyet minden menthetetlenül romantikus léleknek el kellene olvasnia. No meg annak is, aki csak szimplán szeretne egy könnyed történettel kikapcsolódni.

Ez a könyv megvett kilóra. Már a névválasztásnál is. Nektek is feltűnt, hogy körülbelül minden harmadik olvasmányban a főszereplő Annie vagy Claire? Vagy ezen két név különböző változata, nemzetiségtől függően. Annyira nem szívlelem már ezt, hogy az hihetetlen. Hajam kihullik tőle. Akaratlanul is összemosódnak a jellemvonásaik. De elkalandoztam... szóval az Edenbrooke főszereplője, Marianne ​Daventry igazán kellemes csengésű névvel rendelkezik. Egy teljesen új lapot nyitottam ezen névhez, tiszta, fehér vászon, melyen lassanként kirajzolódott a személyisége. Hát mit ne mondjak, úgy érzem, ha nem másik korban élne és mondjuk nem kitalált karakter lenne, akkor nagyon jó barátnők lennénk mi. Ő tipikusan az a szereplő, aki nem megy ellen a korához illő viselkedési formáknak, de nem is alkalmazkodik azokhoz, hiszen vannak saját, önálló gondolatai és elképzelései. De éppen csak annyira, hogy ne legyen túlontúl egyedi, mely már kirívó lenne. 

Mint már tudjátok én minden könyvnek megpróbálom megadni az esélyt. Tehát nem nézem, hogy mennyi klisét tartalmaz, nem foglalkozom az általános témaválasztással, vagy az író további munkáival. Hiszen minden történet más és más. Nem fogom azért lehúzni az egyiket, mert előtte már olvastam hasonlót és jó pár párhuzamot felfedeztem a kettő között. Szerintem ez nem jó hozzáállás, hiszen akkor tényleg csak a véletlenen múlna, melyik könyvet szeretem és melyiket nem. Melyik került hamarabb a kezembe. Ma már megszámlálhatatlan sok regény van ezer és egyféle kategóriában. Természetes, hogy néhány között van átfedés, hiszen mindenki nem tud egyedi lenne. Sőt, kifacsarva: az egyediség is lehet átlagos már. 

Szóval az esélyt megadva ennek a könyvnek bátran faltam a sorokat. Jól tettem. Mert lehet, hogy itt is megvan az a bizonyos történelmi romantikus felállás, mint rengeteg másik könyvben, miszerint a hősnőnk a korát meghazudtolva megbotránkoztató tetteket hajt végre, de mégis tud újat mutatni. Hisz Marianne nincs elszállva a végletekig, csak a még éppen elfogadható és enyhén, már a kor számára kiakasztó nézetek határmezsgyéjén pörög-forog. Most komolyan: ki szeretne olvasni egy teljesen átlagos lányról, aki semmilyen tekintetben nem tűnik ki a többi közül? Aki várja az első férfit, aki megkéri a kezét miközben némán varrogat és hímezget otthon. Na ugye, hogy az máris unalmasabb lenne?

Szóval megismerhetjük Marianne életét, ami annyira könnyű, mint első pillantásra tűnik. Hiszen mindig a testvére árnyékában létezett, maga elé helyezve őt. Számára ez a megszokott, a normális. S a történet java erre a vonására épül. Számomra ez kifejezetten tetszett, mert rengeteget elmond a karakterünk jelleméről, illetve emiatt nem akadhatunk ki az olvasás során, hogy miért történik minden lassabban, mint ahogy lehetne. Nem. Elfogadjuk, hogy Marianne jelleméhez szorosan kapcsolódik ez a fajta visszafogottság és máris más szemmel szemléljük az eseményeket.

Ugye, mint minden történetbe, kell nekünk nem egy, hanem A Férfi. Ez jelen esetben Philip. Hát mit ne mondjak, jó kis kalamajkát okoz itt az érzelmek terén. De ha csak őt magát nézzük, akkor egy végtelenül kedves, jó humorú, talpig úriembert kapunk. Nem rossz fiú, nem egy csintalan csibész, hanem egy jóvágású fiatalember. 

A történet nem bonyolult, szépen, sorban jönnek az események, nincsenek benne felfoghatatlan csavarok. Egy kellemes délutáni kikapcsolódást nyújthat nekünk az Edenbrooke, melyre most nagy szükségem volt. A történet elején szépen megismerhetjük a karaktereket, fokozatosan felépítve magunkban a képet róluk, hogy a várva várt tetőpont elérésekor csak hátradőlve, mosolyogva lapozhassunk tovább. 

Összességében egy nagyon könnyed, kellemes könyvet tarthattam a kezemben, mely megfelel a történelmi romantikus címkének, kimerítve azt a végletekig. Hatalmas piros pont, hogy nincs benne oda nem illő erotika, csak egy leheletnyi flört itt, egy lopott csók ott. Szépen, gondosan felépített az eseményszál, mely egyáltalán nem unalmas, végig fent tartja az olvasó érdeklődését. A biztonsági pontokra folyamatosan visszatérve vezeti át az olvasót Marianne és Philip nem mindennapi, csodálatos kalandján. Nincsenek benne nagy meglepetések, hatalmas fordulatok, de pont ettől szép, kerek egész, egy kevés, odaillő izgalommal fűszerezve. Borús, szomorú napokon szívesen fogom újra elővenni és bele-bele olvasva lapozgatni, felkacagva néhány aranyos megszólaláson. Megmelengeti a lelkem.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Talán hibás volt a szemléletem? Vagy az egyik rosszindulatú feltételezés hozta magával a másikat? A szavak önmagukban nem egyértelműek, megbízhatatlanok. De mi másra támaszkodhatnánk, ha nem a szavakra?"

"Oly közel vagy hozzám, és mégis oly távol. Mikor gyanútlanul nézel rám, a pokol tüze emészti lelkem, és attól tartok, elvesztem az eszem."

"Én csendben arról álmodoztam, hogy olyan férfival házasodom össze, akit szívből szeretek, és aki viszonozza az érzelmeimet. Ha pedig nem találok ilyet, akkor nem megyek férjhez, és kész."

"– Én már rájöttem, hogy csak akkor lehetek boldog, ha hű maradok önmagamhoz."

Moly Name Tag - 4. forduló

Kedves Olvasóim!

S ezennel elérkezett a negyedik forduló. A szabályok ugyanazok. Rengetegen jelentkeztetek egy hét alatt és ez hatalmas örömmel tölt el. Ezért kiírta mindenkit egy cetlire, s úgy húztam, kik legyenek a szerencsések. Tehát most is három molyt kérdeztem meg a molyolási és olvasási szokásairól. Szerintem nagyon klassz válaszok születtek, szóval nem is húzom tovább.
Szeretnél te is részt venni a játékon? Nincs más dolgod, mint jelentkezni erre az eseményre: Moly Name Tag- Kit rejt a nicknév? (katt rá)

A negyedik kör résztvevői: 

@NagyDorka, 24 éves kétgyermekes anyuka.
@Izzi, 28 éves kisgyermekgondozó és nevelő, élelmiszer-, vegyi áru eladó illetve Személy és vagyonőr, melyben jelenleg tevékenykedik.
@Bettina_Ludányi, 22 éves tanuló a Károli Gáspár Református Egyetemen kereskedelem és marketing szakon, illetve egy éve kommunikáció és médiatudomány szakot végzett. Jelenleg tanácsadóként dolgozik. 

S akkor jöjjenek is a kérdések: 

1, Mióta vagy aktív tagja Moly.hu közösségének?

@NagyDorka: Tavaly, vagyis nem 2015 júliusában regisztráltam, akkor bele is vetettem magam, mert nagyon megtetszett az oldal.

@Izzi: 2014. január 13 óta vagyok molytag, de aktívnak leginkább 2016. szeptembere óta vallom magam.

@Bettina_Ludányi: Egy kicsivel több mint fél éve vagyok igazán aktív tagja a közösségnek, de kb. 3 éve regisztrálhattam az oldalra. 

2, Hogyan bukkantál rá?

@NagyDorka: Egyik Facebook ismerősöm ott vezette az olvasmányait, ami mindig megjelent az adatlapján és megnéztem, mi az az oldal.

@Izzi: Egy barátom mutatta meg az oldalt annak idején.

@Bettina_Ludányi: Egy ismerősöm ajánlotta.

3, Miért kezdted el használni, mi fogott meg benne?

@NagyDorka: Először csak a könyvek miatt, hogy keresgessem a nekem valókat. Aztán megláttam az AjándékoZónát és ott láttam meg, hogy ismeretlenül is mennyire szuper csomagokat állítanak össze egymásnak a molyok. Ezzel minden eldőlt, hogy meg szeretném ismerni ezt a közösséget.

@Izzi: Ami megfogott az oldalban az az, hogy nagyon sok könyvről olvashatok bővebben és nem csak a fülszöveg alapján. Mielőtt megvennék egy könyvet, mindig megnézem miket írnak róla mások, mennyire olvasott. A spoilerek se szoktak úgy zavarni, meglesem azokat is. Sokkal könnyebb így egy-egy döntés.

@Bettina_Ludányi: Őszintén kezdetben nem igazán fogott meg, ezért nem is használtam, de ma már lelkes látogató vagyok. Nagyon tetszik, hogy polcokat alakíthatok ki, ahol kategorizálhatom a könyveket, kívánságlistát hozhatok létre, és új embereket ismerhetek meg. 

4, Vettél már részt molyos eseményen? Milyen tapasztalataid vannak?

@NagyDorka: Molyok által szervezett ajándékozáson rengetegszer. Eddig csak pozitív tapasztalataim voltak, kivétel egyet, de ez nem veszi el a kedvem a további ajándékozásoktól. Tavaly pedig sikerült feljutni az Ünnepi Könyvhétre, ahol egy pár mollyal össze is futottunk: @Biryvel, @Riszperidonnal, @ViveEevel,@petruu_uval.

@Izzi: Igen, vettem már részt molyos eseményen. Karácsonyi ajándékozáson, szülinapi ajándékozáson (remélem ezek abba tartoznak :D). Pozitív tapasztalataim vannak eddig.

@Bettina_Ludányi: Eddig még nem. 

5, Milyen élményeket, tapasztalatokat köszönhetsz az oldalnak? 

@NagyDorka: A legnagyobb élmény a barátok, meg, hogy nagyjából kiismerem magam a könyvek világában. A ajándékozásokat is nagyon élvezem, mert mindig nagy gonddal válogatom össze a csomagokat és azok a csomagokat, amiket pedig én kapok mindig fantasztikusak. Imádom, hogy a molyocskák gondolnak a fiúkra és nekik is küldenek meglepiket.

@Izzi: Leginkább azt köszönhetem az oldalnak, hogy merek nyitni mások felé. Nagyon sokáig csak nézegettem mások karcait, volt véleményem, de nem mertem oda írni. Most már ha úgy van, bátran írok másoknak. Ugyan ez érvényes az ajándékozásra is. Részt merek venni ajándékozós eseményen és ami a legjobb, hogy már azon kívül is merek ajándékot összeállítani másoknak. Bár ez még egy kicsit döcögősen megy, mert félek ráírni az illetőre, vagy ismerőseire cím kuncsorgás miatt.

@Bettina_Ludányi: Tetszik, hogy milyen kommunikatív közösség is ez. Amikor feltöltöttem az első fényképemet, és gyűltek a kedves hozzászólások, csak pislogtam. Tényleg ennyire közvetlen itt mindenki? Ez nekem nagy élmény volt, mert szívesen ismerkedem :) 

6, Milyen típusú könyveket szoktál olvasni? 

@NagyDorka: Nagyon változó. Tavaly nyárig körberöhögöm azt, aki azt mondja nekem, hogy én szeretni fogom az erotikus könyveket kicsit prűd voltam, viszont adtam neki egy esélyt, és nagyon megkedveltem. Szóval ezek után nem mondom, hogy kifejezettem egy műfajban olvasok, hanem inkább mindenevő vagyok.

@Izzi: Leginkább a fantasy könyveket szeretem olvasni, de néha befigyel egy krimi, romantikus/erotikus. Nem zárkózom el igazából semmitől se (kivéve a történelmi), ha jól van megírva.

@Bettina_Ludányi: Az ízlésem elég széles körű. Bármit elolvasok, ami felkelti az érdeklődésemet. Kezdetben csak romantikus könyveket olvastam, és manapság is szívesen teszem, de amikor elég a hmm rózsaszín felhőből, akkor legtöbbször egy jó krimire vagy horrorra vágyom. De ugyanúgy szeretem a lélektani thrillereket és a fantasy regényeket is. 

7, Ki szoktál lépni az olvasási komfortzónádból? 

@NagyDorka: Igen. Főleg a molyos kihívások miatt, ami nem mindig egyezik a komfortzónás szokásaimnak.

@Izzi: Nagyon ritkán igen, kilépek, de csak ha egy könyv felkelti az érdeklődésem.

@Bettina_Ludányi: Minden létező komfortzónából kilépek néha, szóval igen :) 

8, Melyik könyv volt az, amelyik elindította a lavinát, tehát melyik volt az első, aminek hatására elkezdted falni a köteteket? 

@NagyDorka: Nem tudom, hogy Christine Nöstlinger vagy Thomas Brezina tette rám a nagyobb hatást, viszont tudom, hogy mind a kettő nagyon meg fogott és miattuk kezdtem el olvasni valamikor 10 éves koromban.

@Izzi: Ez könnyű kérdés. Gyűrűk ura Tolkientől és a Harry Potter Rowlingtól és nagyjából ez… 2000–2002 környékén lehetett. 12-14 éves korom között indult meg leginkább a könyvek iránti szeretetem. Még a kötelezőket is szerettem olvasni, de ezek voltak a legmeghatározóbb könyvek számomra.

@Bettina_Ludányi: Húha, ez nehéz kérdés. Az általános iskolában kezdődött a Fiúk kizárva sorozatokkal. Aztán jött a Deltora sorozat és a Bad Girl könyvek. 

9, Melyik az abszolút kedvenc könyved, amit bármikor kézbe vennél és olvasnál?

@NagyDorka: Kemes Fanni: A napszemű Pippa Kenn, vagy Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó vagy Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás sorozat. 

@Izzi: A fentebb említett könyvek természetesen :) Gyűrűk ura és a Harry Potter (örök gyerek maradok) (sose baj az! - szerkesztői megjegyzés)

@Bettina_Ludányi: Több ilyen is van. Lássuk csak… Stephen King: Álomdoktor, Anne Bishop: Vörös betűkkel, Samantha Young: Dublin Street, a Csitt, csitt sorozat, Karen Rose: Halj meg értem, de ide sorolom Agnés Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak című könyvét is. 

10, A 2016-os év könyve. Melyik jutott elsőnek eszedbe?

@NagyDorka: Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

@Izzi: Alex Flinn – Szörnyszívű ami vicces, mert még a Diana Wynne-Vándorló palotáját is letolta, pedig azt is imádom.

@Bettina_Ludányi: Nem tudok választani: a Vörös betűkkel és a Boldog emberek olvasnak és kávéznak

11, Melyik az a könyv, amit mindenkinek el kéne olvasnia szerinted?

@NagyDorka: Hát ez jó kérdés, mert aki a fantasyt szereti, annak George R. R. Martin: Tűz és Jég dala könyveit mondamán. Aki a romantikust, annak Julia Lewis Thomson: Többek által című könyvét. Akik viszont a kissé szomorúbb könyvekre vágynak, azoknak Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó könyvet ajánlanám. Ja, aki pedig a magyar írókat részesíti előnyben, azoknak pedig nem keveset tudnék mondani, mert mostanában rengeteg olyan magyar könyvet olvastam, amit bárkinek ajánlani merek.

@Izzi: Ez fogós kérdés. Ha tanulságos könyvet szeretnék, akkor a posztapokaliptikus könyvekre voksolnék, amin az emberek elgondolkodhatnak a jövőt illetően. Amúgy meg leginkább mindenki olyan könyvet olvasson amilyent szeret :)

@Bettina_Ludányi: Ez megint egy nagyon jó kérdés, és a válasz nagyon elfogult lesz. A Boldog emberek olvasnak és kávéznak :) Az a könyv bámulatos. Egy hatalmas sokkal indítja a történetet, amitől csak kapkodod a levegőt, de aztán elkezd tisztulni. Megismerünk egy nőt, aki mindenét elvesztette, mégis képes volt újra felépíteni önmagát. A könyv elolvasása után úgy éreztem, a saját problémáim csak apróságok és megoldhatóak. Szerintem az embernek rá kell jönnie egy adott pillanatban, hogy valójában milyen szerencsés is. Nekem ezt adta ez a könyv. 

12, Milyen könyvvásárlási szokásaid vannak? 

@NagyDorka: Falu kis város lévén én nem nagyon tudok elmenni egy könyvesboltba, de talán jobb is. Így internetről rendelem meg a könyveket, így mindig csak azok kerülnek a kosárba, amiért „megyek”.

@Izzi: Ez változó. Általában netről rendelek, mert ott jóval több az akciós könyv, de van, hogy üzletből veszek könyvet, mert éppen arra járok, vagy sietek egy ajándék könyvvel és nincs időm megvárni amíg kipostázzák. De nagyobb eseményeken is vásárolok, ha el tudok menni rájuk.

@Bettina_Ludányi: Én nagyon megfontoltan vásárolok könyvet. Van egy könyvlistám, amitől ritkán térek el, és megválogatom azt is, hogy mit húzok ki róla legközelebb. Találomra ritkán veszek könyvet.
Nem szeretek a netről rendelni. Nekem az olyan, mint az ebook: elveszi a könyvélményt. Szeretem a könyvek illatát, hogy körülvesznek, hogy megfoghatom őket, beleolvashatok.

13. Milyen számodra az ideális olvasási körülmény?

@NagyDorka: Ha csöndben olvashatok, és nem csimpaszkodik rajtam valaki. Így általában este szoktam, mikor már mindenki elaludt, mert akkor nyugalom van. Be tudom magam vackolni az ágyba és persze a csöndbe és csak a könyvre figyelek, amíg valamelyik gyerek fel nem kel, mert pisilni kell vagy szomjas, vagy éppen mert rosszat álmodott.

@Izzi:  Ideális olvasási körülménynek tartom számomra, amikor magam lehetek, csendben, vagy valami kellemes zenét hallgatva a szobámban egy jó könyvvel bekuckózva. Mivel béna vagyok nem viszek folyadékot a könyv közelébe, mert tuti ráborítanám.

@Bettina_Ludányi: Télen egy meleg szobában, max fűtéssel, forró kakaóval a kezemben, nyáron pedig a tengerparton. 

14. Inkább az önálló köteteket vagy a sorozatokat szereted jobban?

@NagyDorka: Nagyon változó. Vegyesen szoktak olvasni, attól függ, hogy van e kedvem egy sorozathoz, vagy csak egy könyv erejéig szeretném megismerni a szereplőket.

@Izzi: Szeretem a sorozatokat is meg az önálló köteteket is. Viszont a sorozatokat csak úgy kezdem el, ha már minden részük megjelent magyarul és nekem is megvan a polcomon. Utálok elkezdeni úgy egy sorozatot, hogy még nincs kiadva minden része és várni kell rá.

@Bettina_Ludányi: Erre nem tudnék válaszolni. Ha egy könyv jó, akkor örülök a folytatásnak, mert megszerettem a szereplőket, de ha pocsék, akkor tök mindegy, sorozat-e vagy sem.

15. Mennyi időt szoktál hetente olvasással eltölteni? 

@NagyDorka: Jó kérdés. Ahogy időm engedi. Van, hogy elülök olvasni, de nem köt le annyira, amennyire szeretném, és leülök inkább blogot írni, vagy molyolni. Viszont, ha egy letehetetlen könyvet olvasok, akkor képes vagyok hajnal 2-ig is olvasni. Olyankor a heti 12-14 óra meg szokott lenni.

@Izzi: Ez nagyon változó. Mivel legtöbb időmet a munkahelyemen töltöm, így ott szoktam tudni olvasni leginkább. Napközben talán, ha egy-két órát tudok rászánni. Éjszaka viszont van, hogy a fél éjszakát átolvasom. Szóval ha úgy vesszük elég sokat, csak néha lassan haladok :D

@Bettina_Ludányi: Nagyon sokat. Főleg mióta recenziós példányokkal is foglalkozom, amikor tehetem (a munka, tanulás és párkapcsolat mellett) olvasok.

16, Mi alapján kerülnek a kívánságlistádra a könyvek? 

@NagyDorka: Borító! Közismert rólam, hogy sosem olvasok fülszöveget, meg a Molyos százalék sem számít, csupán a borító. Ha szép, akkor azért, ha nem akkor pedig azért érdekel.

@Izzi: Amit először megnézek, az a fülszöveg, utána jönnek az értékelések, barátnő véleménye, ha már ő olvasta, vagy ismeri és igen, a figyelteket is szoktam nézni, mert sok olyan könyv van, amit én nem ismerek, mert még nem került a látóterembe.

@Bettina_Ludányi: Először mindig a borító ragad meg igazán, de nem az alapján döntök. A fülszöveg az, ami meghatározó. 

17, Jelenleg hány olvasatlan könyv pihen a polcodon?

@NagyDorka: Ó, jajj, rengeteg! Le sem merem írni, annyira sok.

@Izzi: Sokat elárulok azzal, ha azt mondom, hogy a könyveim olvasottsága még csak 32%? Rengeteg olvasatlan könyvem van, szám szerint kb. 130 db, mert gyorsabban veszem őket, mint ahogyan olvasni tudok. De talán utolérem magam ebben az évben.

@Bettina_Ludányi: Rengeteg :D Nekem mindig van olvasatlan könyv a polcomon, hogy soha ne fodjak ki belőlük. Szeretem, ha van mihez nyúlni, ha épp befejezek egyet.

18, Melyik volt a legutóbb vásárolt könyved? 

@NagyDorka: Magamnak vagy ajándékba? Mert magamnak nem igazán szoktam könyvet venni. Ajándékba viszont annál többet, így a legutolsó könyv is A. M. Aranth: Oculus volt. Magamnak pedig Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség, de csak mert volt hozzá Líra 50%-os kuponom :D

@Izzi: Legutolsó vásárolt könyvem Christopher More – Csak egy harapás könyve.

@Bettina_Ludányi: Stephen King: Mr Mercedes 

19, Melyik könyvet olvastad el legutoljára?

@NagyDorka: Barczikay Lilla: Anyám teremtményei

@Izzi: Utoljára J. Goldenlane – Éjfél könyvét olvastam el.

@Bettina_Ludányi: Stephen King: Mr Mercedes 

20, Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?

@NagyDorka: Eddig általában csak ráböktem egyre, vagy ha volt itthon könyvtári könyv, akkor azt vettem elő, mert az határidős. Most, hogy blogot vezetek elsősorban a recenziós példányokat olvasom, utána pedig szépen a sorban a nagyobb éves kihívásokhoz  való könyveket. Persze ezeket is mindig a hangulatomhoz választom meg.

@Izzi: Sokat számít, hogy az aktuális kihívásaimhoz mik kellenek, de kedvfüggő is egyben.

@Bettina_Ludányi: A következő olvasmányom a kedvemtől függ, vagy attól, hogy mennyi recenzós példány vár rám.

Köszönöm, hogy részt vettetek a játékomon! :)