Borsa Brown: A ​maffia ágyában

"Szerintem azoknak az embereknek vannak a legnagyobb belső harcaik, akik kívülről sziklaszilárdnak tűnnek."

Borsa Brown-al az ismeretségemet A maffia ágyában című regényével kezdtem. Ha jól tudom, ez volt az első kiadott regénye, ezután egy évvel később jött a folytatás. Mindenkinek el kell valahol kezdeni, ezzel tisztában vagyok. Vannak, akik veleszületett tehetséggel rendelkeznek, de a többségnek gyakorolnia kell, hogy az adott dolog jól menjen, sikeressé váljon benne. Mivel ez első műve az írónőnek, ezért nem támasztottam vele szemben nagy elvárásokat. Sőt, egy ideig még halogattam is, hogy biztosítani tudjam a megfelelő hozzáállást. Mindenezek ellenére nem alakítottam ki ezzel a könyvvel jóbaráti viszonyt. 

Szóval kezdjük az elején. Tisztában voltam azzal, hogy egy erotikus könyvet tartok a kezemben. Ez már sugárzik a címből is. De számomra két kategória létezik ezen címke alatt: a logikus és a ponyva erotika. Ez egy saját osztályozási rendszer, ami az én értékrendem alapján született. Az elsőbe tartoznak azok a könyvek, ahol a kapcsolat, amiről szó esik, jól kialakított, nem légből kapott. Tőlem lehetnek olyanok, mint a nyulak, ha látom közöttük a tisztán felépülő szenvedély alapjait. Tehát nem az "egy vonaton ülünk, összenézünk és mire elérünk a célállomásra már tízszer szexeltünk, szerelmet vallottunk és tervezzük a házasságot" típusba sorolható. A ponyva erotika ennek az ellentéte, mely a következő két részből áll: meglátja és lefekteti. Pont. Ennyi. Mert egy pillantás miatt hetekig ő jár a fejében, hogy milyen lenne vele a szex, s ettől a gondolattól addig nem menekül, míg ténylegesen meg nem történik. Általában egy liftben kezdve. Nem vicc. Ezt az elemet annyian használták már fel, hogy csak a szememet tudom tőle forgatni.

A maffia ágyában pont emiatt számomra ponyva erotika. A történetünk ott indul, hogy Suzanne összetöri Massimo autóját. Ennyi kellett ahhoz, hogy egy nappal később már teljesen szerelembe esve, szexuális túlfűtötten gondolkodás képtelenek legyenek. Mindketten. S a kártérítés megvitatásakor nálam már elrúgták a pöttyöst. Jött a lift, ők meg mentek el...

De úgy döntöttem, túlteszem magam ezen, s ez nem fogja elrontani az olvasási élményemet, mert igaz, hogy nincs meg a biztos alap, de lehet ez még csinos házikó. Kicsit ingatag lábon álló, de a kacsalábon forgó palota sem a jó szerkezetéről híres.

Szóval olvastam tovább a könyvet, majdnem teljesen nyitott szívvel. Próbáltam befogadni a történetet úgy ahogy van. Próbáltam az írónő fejébe látni, vajon, miért így történnek az események. Megpróbáltam felfogni, hogyan lehet valakiben egyszerre jelen ennyi érzés és mindenekelőtt tényleg megpróbáltam átérezni Suzanne helyzetét. De összességében egy gondolat ugrott mindig ki a tudatomból: hogy üthetném agyon egy péklapáttal.... Bár úgy érzem, abból sem tanult volna. Sőt, biztosan nem. De én teljes mértékben megértettem Massimot. Nem mondom, hogy mindig logikusan cselekedett, de sokkal elnézőbb volt, mint amilyen én lettem volna a helyében. Kár érte... Én tényleg szurkoltam azért, hogy Suzanne megkapja azt, ami neki jár. Amiből végre azzal a buta fejével is felfogná, hogy hol a helye, mi a dolga. De ezt nézzük meg egy kicsit tüzetesebben is.

Suzanne szerintem nagyon buta. Ha úgy nézzük, luxusprostinak is lehetne nevezni, akármennyire is undorodik ettől az életviteltől. Hiszen alapvetően olyan munkahelye van, ahol pátyolgatják a kicsiny lelkét, messzemenően magas fizut kap, cserébe meg játszadoznia kell a főnökkel. Pénzért megvették, ezt nem lehet szépíteni. S ezt büszkén vállalja, ez az ő életstílusa. Ezért még nem is vetném meg, mert az ő dolga, ha neki ez így megfelel, akkor csinálja csak. De ugye megismerkedik egy olasz férfival, akibe halálosan szerelmes lesz, ezért a világ másik végébe is elköltözik vele. Majd ott szépen lassan rájön, hogy nem is az, akinek megismerte. Idáig sem volt vele bajom. Előfordulnak félrenyúlások, főleg szerelem terén. De ha a kapcsolat elég erős, ezen túl lehet lépni, közösen megoldani a problémákat és jöhet még a boldogan éltek, amíg meg nem befejezések. Hanem ezután kezdett elszaladni a szemöldököm a helyéről. No meg a szám is enyhe grimaszba torzult. Suzanne folyamatosan azt hangsúlyozza a belső hangján, hogy mennyire szereti a férfit, aki a mindene, és el sem tudná nélküli képzelni az életét. A másik hangja pedig azt mondja, hogy mennyire gyűlöli, bár ölné meg magát. Szerintem Suzanne skizofrén és ezzel a magyarázattal kibékülve azt mondanám, hogy jól alakítja a szerepét. A mentális épségére nem találtam sajnos utalást a könyvben, ezért gyanítom ,hogy nincsen semmi ilyesféle baja, amivel meg lehetne magyarázni a személyiségét. Direkt nem azt mondom, hogy a személyisége hibáit, mert akkor jogosan kérdezhetnétek meg tőlem: miért nem tudom elfogadni, hogy az ő karaktere egyedi. No már most, azért, mert ilyen ember nem létezik. Ha én valakit szeretek és azon vagyok ,hogy rendbe jöjjenek köztünk a dolgok, akkor nem tervezek szökést, nem szólok be neki úgy, hogy porig alázzam és nem döfök a szívébe ezekkel a megjegyzésekkel olyan mérgezett nyilakat, amiket nem lehet ép ésszel túlélni. Suzanne végig azt hangoztatja, hogy mennyire fontos neki Massimo de közben mindent elkövet azért, hogy a férfi gyűlölje őt. 

Massimo-ra nem tudok haragudni. Ő egy olasz férfi, aki a maffia, pontosabban a Cosa Nostra tagja. Az ő neveltetése máshogy zajlott, mint bármelyik tenyeres-talpas parasztfiúé. Ezt el kell fogadni. Neki a család a legfontosabb, ami csodálatos dolog. Megvédi a hozzá közelállókat. Én nem vagyok semmilyen bűnszervezet tagja, de ha bárki szapulni merné édesapámat, biztos nem tudnám mosolyogva megállni. Ugyanúgy, ahogy Massimo sem. Ezért kéne megvetnem? Mert tiszteli a szüleit és elvárja, hogy mások is tiszteljék? Szerintem nem. Emellett akárhányszor eljárt a keze, vagy valamilyen szintű megtorlást végzett, akár szóban, akár tettlegesen én mindig mögötte álltam, miszerint igaza van. Hisz nem lehet ép ésszel kibírni, amit Suzanne folyamatosan csinált. Akárhogyan győzködték, hogy de fogja be a csinos száját, nem tette és csak szajkózta az őt ért sérelmeket, aminek a fele szerintem alaptalan volt. Alapvetően, ha csak egyszer azt tette volna, amit kértek tőle, nem lett volna itt semminemű probléma, boldogan eltengethették volna a napjaikat. Hiszen Massimo rengetegszer próbált békülni, nem egyszer engedett a dolgokból, de erre a főszereplőnk még egyet belé rúgott. Dögöljön meg a szomszéd lova, mert nem úgy zajlanak az események, ahogy ő szeretné, értem én.

Félre ne értsetek. Nem azt mondom ezzel, hogy jó dolog, ha valaki a maffia szerves része. Egyáltalán nem az. De ebben a helyzetben, ha azt állítom ,hogy az én szerelmem erősebb ennél a ténynél, akkor igenis kiállok a választott férfi mellett és pont olyan leszek, mint Julie. Az ő karaktere volt a legszimpatikusabb számomra. Ott volt a tökéletes példa arra, hogy ez az egész működőképes, ha mindkét fél nyitott néhány változtatásra. Massimo nem egyszer és nem kétszer bizonyította be, hogy igenis bármit megtenne az imádott nőért. De Suzanne... folyamatosan csak azt mantrázta magában, hogy milyen sérelmek érték. Amik az elején nem is voltak igazán nagyok, mellékesnek nevezhetőek. De a sok kis gond egyszer naggyá fogja kinőni magát. Ő erőszakolta ki Massimo-ból a tetteket. Csak is ő felelős azért a pár pofonért amit kapott. S igenis megérdemelte! Nem vallom azt a tényt, hogy az asszony verve jó, de az ő esetében azért tartanám az ásót... Jó, azt aláírom ,hogy a végére nagyon eldurvultak a dolgok. Ott már én is túlzásnak éreztem Massimo tetteit, amik felrakják az i-re a pontot. Elszállt. Végére ért a tűréshatárának. De csak őt sajnálom, valahogy Suzanne-t nem tudom őszinte szívvel. Valamennyire azért érzek az irányába egy kis szánalmat, de bennem van az a gonosz kis érzés, hogy úgy kellett neki, ő akarta ezt az egészet.

Sajnálom, de ezeket muszáj volt kiadom magamból, mert borzalmasnak találtam Suzanne karakterét. A történetben hatalmas lehetőségek rejlenek. Imádtam, hogy betekintést nyerhettem egy teljesen más kultúrába és az ottani szokásokba. Sajnálom, hogy ezek nem lettek jobban kifejtve. Igenis érdekelt volna, mégis milyen ügyeik vannak, hogyan oldanak meg egy egy problémát, vagy például, hogy miről van szó a gyűléseken. Jó párszor megnevettetett, szeretem azt az enyhe humort, ami fűszerezi.

Egy olyan történetet kaphatnánk, ha ezt a buta libát helyettesítenénk egy okos nővel, hogy csak na! Le sem tudtam volna akkor tenni a könyvet, élveztem volna minden sorát, a kezdeti semmiből jött szerelmet sem jegyeztem volna meg, sőt örültem volna az ő szenvedélyes szerelmüknek. De sajnos nem kaphatja meg az olvasó mindig azt, amire vágyik.

Sajnálom Massimot, nem érdemelte meg, hogy ennyire összetörjék. Remélem a további részekben, megtalálja az igazi boldogságot egy olyan nő oldalán, aki nem teszi teljesen tönkre. 

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Akit szeretünk, annak felettébb tetszeni akarunk!"

"Az ember egész élete a kapcsolatokon múlik."

"(..) tíz perc kellett neki, míg beállt egy tök üres helyre, ahol èn busszal is megfordulok egy perc alatt (..)"

"Nem hagyom, hogy egy percet is boldogtalanul töltsünk, ha boldogok is lehetünk."

"Sosem lett volna szabad adnom az első pofont, megtanulhattam volna már, az első után semmiben sincs megállás. Az első után mindig jön a második, harmadik, sokadik… bármiről legyen is szó."

Winie Szilvesztere

Ezt a novellát Vivien Holloway pályázatára készítettem, Hát, nem sikerült bekerülni a dobogósok közé, de fogadjátok szeretettel:

Winie Szilvesztere

- Wolf Langton! Hányszor kell még elmondanom, hogy ne az étkező asztalon szereld a fegyvereidet! Ha megint olajfoltos lesz a terítő vagy a szőnyeg, istenbizony nem kapsz egy hétig vacsorát!

Apám kelletlenül, de anyám egyik nagy becsben tartott antik kosarába dobálta az alkatrészeket, majd morogva elhagyta a helyszínt. Én csak mosolyogva néztem a jelenetet, élvezve, hogy anyám végre nem engem vett elő. Ritka pillanat volt ez, amit teljes mértékben kiélveztem. Azt hiszem, túl látványosan is.

- Ne hogy azt hidd, édes lányom, hogy nem látom azt a szemtelen vigyort az arcodon! Gyere inkább és pucold meg a krumplit. Hát hogyan lesz itt szilveszteri lakoma, ha senki nem hajlandó füle botját sem mozdítani?

No, igen. Ha felütnék egy szótárt, akkor a parancsnok szó alatt megtalálnám az Elvira Langton nevet. Ahogy kelletlenül, de leugrottam a kredenc széléről és elindultam a konyhába, hogy engedelmeskedjek a rabszolgahajcsárnak a nővérembe, Audrey-ba ütköztem. 

- Na, végre megvagy! Nemrégiben mászott fel Will a tűzlétrán. Gondolom hozzád jött. Igazán kitaníthatnád már… Látok némi fejlődést, de közel sem annyit, mint amire számítottam a te kezed alatt. Kíváncsi lennék rá, hogy mivel töltitek az időtöket akkor, hogyha…

- Kösz, az infót, Audrey. – vágtam a szavába. - Cserébe akkor mehetsz anyának segíteni. Úgy hallottam, kicsit kérges még a burgonya… - mielőtt még bármit felelhetett volna, anya jelent meg a konyhaajtóban, és már hajtotta is befele. Audrey egy gyors pillantást vetett még hátra. Nyelvét rám nyújtva vonult tovább, mintha épp egy báli bemutatkozásra készülne. Sosem fogom megérteni, hogyan tud mindig ennyire elegáns lenni. Meg hogy egyáltalán minek? Sokkal kényelmesebb egy nadrág, mint azokban a nagy ruhákban és fűzőkben bohóckodni. Az ember még csak levegőt sem tud venni. Na és ha menekülnie kell? Abban aztán futni végképp nem lehet!

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben másztam ki a tűzlétrára és pár pillanaton belül már a szobámban landoltam. Will éppen bőszen szemlélt egy rózsaszín porcelánpónit. 

- Azt Becca-tól kaptam karácsonyra. Valamelyik árustól lopta. Hát nem aranyos?

- Azt aláírom, de kicsit fura. Tökéletesen passzol hozzád! – Vigyorgott szemtelenül.

- Jól van, úrifiú. Azt hiszem, itt az ideje egy újabb tesztnek. 

Azonnal lehervadt a mosoly Will arcáról. 

- Winie! De hát ez az év utolsó napja! Azt hittem ma csak virslivel fogjuk magunkat tömni, miközben a családod… nem is tudom… egymás agyára megy és frizbiznek a gyerekek anyád porcelántányérjaival.

- Egyszer volt ilyen, akkor is csak egy készlet veszett oda! – állok Becca és Owen pártjára. - Még jó, hogy én nem voltam akkor itthon, mert biztos nekem kellett volna eltakarítanom a romokat. - de ezt már csak az orrom alatt motyogtam. – Szóval a feladatod, az ünnepre és az úrilelkedre való tekintettel nagyon egyszerű lesz: hozz nekem tűzijátékot. 

- Ennyi? Winie, hát minek nézel te engem? Kimegyek a főtérre és az első árusnál is tudok már venni! Miért vigyorogsz ennyire? – húzta össze Will a szemöldökét.

- Nem fogadok el akármilyen tűzijátékot. Nekem a város tulajdonában lévőkből kell, méghozzá az Etna. – minden pénzt megért Will arca, ahogy felfogta a szavaimat. – Ja, és nem használhatod sem a mesterkulcsot, sem a többit. 

- De miért pont az? Miért az Etna? Hisz az a finálé! Vagy tízszer robban, olyan hanggal, hogy két várossal arrébb is tisztán lehet hallani. Emellett majdnem akkora, mint én magam. Az sem biztos, hogy egyedül elbírom.

- Máris feladod? – vontam fel a szemöldökömet.

- Dehogyis! Elhozom neked. – mondta Will erős elhatározással az arcán. Hiába a férfiak önérzetére a legkönnyebb hagyni. Elég csak egy pillanatig elhihetni velük, hogy többet néznénk ki belőlük és máris kiugranak az ablakból is a kedvünkért. 

Miután megbeszéltük a részleteket, neki is indultunk. Csendben róttuk a macskaköves utat, mikor az egyik lámpa fényénél Will kabátján egy villanást vettem észre.

- Az a bross? – kérdeztem.

- Igen. Ha már megszereztük, hordom. Az én örökségem része. – mondta miközben ha lehet még jobban kihúzta magát. 

Inkább nem mondtam erre semmit. Lényegében én szereztem meg neki. Még sokat kell fejlődnie, jól mondta Audrey. Rossz ezt beismerni. Nem szeretem, ha a nővéremnek igaza van. 

A telekhez érve, ahol az esti tűzijátékhoz tárolták egyre jobban elememben éreztem magam. Egy szó nélkül másztunk át a drótkerítés fölött. Nem volt nehéz. Nem sok energiát fordítottak az őrzésre, hiszen ugyan kinek jutna eszébe ellopni? A héten minden nap két őr volt csak a területre kirendelve, bár mintha még ők is hiányoztak volna. A túloldalon lehuppanva, felsiettünk az épület oldalába. Egy egyszerű rozoga fakunyhó volt. Nem valami tűzbiztos. Az ajtaján összvissz egy lakat volt, amivel a tolózárat rögzítették. Will arca meglepődve fordult felém. Túl könnyűnek találta a feladatot. Gyanúsan könnyűnek. Az egyik hajtűvel, amit Audrey asztaláról csent el, ügyes mozdulatokkal gyorsan ki is nyitotta, majd az ajtót éppen akkorára tárta, hogy oldalazva be tudjon menni. Csendben követtem. A hátam enyhén borsódzott. Éreztem, hogy valami nincs rendben. 

- Miért mindig a legnagyobb kell neked, Winie? – zökkentett ki Will hangja a gondolkodásból.

- Mert Langton vagyok. A legjobb jár nekünk. Jelen esetben a legnagyobb. – mondtam mosolyogva.

- Akkor fogd meg ennek a rakétának a végét, míg kivisszük az ajtón. Itt nem tudom a vállamra… - Will hirtelen elhallgatott és mindketten füleltünk. Valaki járkált odakint és egyre közelebb ért hozzánk. Mostmár én hallottam a csizma alatt megcsikorduló kavics hangját. Mivel én az ajtó mellett álltam, ezért gyorsan behúztam, hátha nem vesz észre minket az idegen. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, majd a távolodó lépteket hallva megkönnyebbülten sóhajtottam. 

- Hú, ez meleg helyzet volt! – jegyezte meg Will. – Mindjárt jövök, kicsit körülkémlelek kint. 

Mielőtt bármit mondhattam volna, már kint is volt az ajtón. Pár perc múlva tért vissza.

- A jó hír, hogy ez csak egy kölyök volt. A rossz, pedig, hogy éppen most szaladt vissza egy csapat férfihoz, akik mindjárt ideérnek. Sietnünk kell! Nincs idő elvinni.

- Ennyivel nem úszod meg! – morogtam. – Ha elmentek, utána visszajössz és elintézed egyedül. 

Halkan, gyorsan settenkedtünk a kerítésen túlra, s megálltunk egy nagy tölgyfánál, majd felmásztunk a lombkoronába, megvárni, míg az idegenek elkotródnak. Tökéletes rálátásunk volt onnan az eseményekre úgy, hogy mi közben észrevétlenek maradhatunk.

Valószínűleg ők is azért jöttek, amiért mi: lopni. Három langaléta alak és egy kisebb, körülbelül Beccával egyidős fiú lopakodott a kis faházhoz. Röhögtek valamin. A szél nem hozta el hozzánk a hangjukat. Aztán láttam valamit felvillanni, de éppen csak egy pillanatra és a négy alak futni kezdett, ahogy csak a lábuk bírta.

- Te érted, mi történt itt? – néztem csodálkozva Will-re. De mielőtt annyit tudott volna mondani, hogy égetett kenyérlepény hatalmas robaj rázta meg a környéket és a szivárvány összes színe megjelent a sötét égbolton. Szájtátva néztük, ahogy a tűzijáték virágok egymáson nyílnak ki és öltenek formát. Gyönyörű látvány volt. 

Egyértelmű volt, mikor kapott az Etna is szikrát, mert mint a fülem mellett elsütött friss puska, akkorát dörrent az első kilövésnél. Az égre pedig a leghatalmasabb körképet festette be. A fénye szinte megtévesztette az embert, olyan világosságot teremtett.

Mire a tűzoltók kiértek, már nem volt szinte semmi dolguk. Az ünnepség bevégeztetett, fél tizenegykor. Miután biztosították a helyszínt, megállapították, hogy bizony, egyetlen szál sem maradt, ami még robbanhatna szépen elszállingóztak a dolgukra. Mi is néma csendben lemásztunk a fáról és elindultunk haza. 

- Ezt most akkor elbuktam? – kérdezte Will csendesen.

- Igen. – vágtam rá. – Nem. – szóltam csendesebben. – Nem a te hibád volt, hogy nem sikerült. Vegyük semmisnek.

- Kösz. De azért szép volt, nem? – kérdezte mosolyogva.

- De, az volt. – mondtam magam elé bámulva. 

- Winie…? – lépett elém Will.

- Hmm? 

- Boldog újévet! – mondta, majd a kezembe nyomott egy petárdát. – Tudom, nem egy Etna, de ennyi sikerült most.

- Boldog újévet, neked is, Will! – bokszoltam vigyorogva a vállába.

Moly Name Tag - 9. forduló

Kedves Olvasóim!

S ezennel elérkezett a hetedik forduló. A szabályok ugyanazok. Rengetegen jelentkeztetek egy hét alatt és ez hatalmas örömmel tölt el. Ezért kiírta mindenkit egy cetlire, s úgy húztam, kik legyenek a szerencsések. Tehát most is három molyt kérdeztem meg a molyolási és olvasási szokásairól. Szerintem nagyon klassz válaszok születtek, szóval nem is húzom tovább.
Szeretnél te is részt venni a játékon? Nincs más dolgod, mint jelentkezni erre az eseményre: Moly Name Tag- Kit rejt a nicknév? (katt rá)

A negyedik kör résztvevői:

@BarbyMalik0112, aki 16 éves gimnazista. A nevének eredetét a következőképpen foglalta nekem össze: Barby vagyok, eredetileg Németh, Maliket csak a nagy fangirlingelésben vettem fel, mikor álmomban összeházasodtam Zayn Malikkel, a One Direction énekesével. Ebből következik, hogy hatalmas directioner vagyok, emellett természetesen hatalmas könyvmoly és blogger. Talán ez a három dolog, ami leginkább jellemez engem.
@maar_molli, 20 éves tanuló, másodéves gyógypedagógus hallgató.
@Judit_Sike, 23 éves, dániai lakos, marketinges

S akkor jöjjenek is a kérdések: 

1, Mióta vagy aktív tagja Moly.hu közösségének?

@BarbyMalik0112: Már több éve, hogy regisztráltam a molyra, mert miért ne alapon, mindenhova regisztrálok amúgy, így történt ez is. Kezdetben csak arra használtam, hogy fülszövegeket szedjek ki egy-egy könyvhöz, aztán egy barátnőm megmutatta, hogy ebben az oldalban sokkal több van. Megláttam, mit is takar ez valójában, és olyan tavaly áprilisban kezdtem el komolyabban használni. Nem kevés órába telt összegezni az addig olvasott könyveimet.

@maar_molli: 2016 augusztusának végén regisztráltam, tehát még viszonylag új vagyok. Kezdettől fogva próbálok aktív tag lenni, de főleg október óta igyekszem mindenbe belefolyni :D

@Judit_Sike: Pont a héten volt az első molyszülinapom. De ez csak a regisztrációm időpontja, aktív tagja június végén lettem. Úgyhogy kb 8 hónapja vagyok aktív

2, Hogyan bukkantál rá?

@BarbyMalik0112: A legelső használatára már nem emlékszem, de hát ha beírok egy könyvet, elég hamar kiadja a gugli, nem kellett nagyon keresnem.

@maar_molli: Úgy ismerkedtünk meg, hogy ha valamilyen könyv érdekelt, akkor a google-nek hála mindig ezen az oldalon néztem utána a tartalomnak. Már évek óta ismerem az oldalt, de korábban nem éreztem késztetést a regisztrálásra, mert nem nagyon olvastam, anélkül is meg tudtam nézni, amire kíváncsi voltam.

@Judit_Sike: Megmondom őszintén, hogy nem emlékszem pontosan. Egy könyvet kerestem, és ez volt az első találat, de hogy melyik könyv volt, nem tudom.

3, Miért kezdted el használni, mi fogott meg benne?

@BarbyMalik0112: Mint említettem már, kezdetben csak fülszövegek kimásolására használtam, aztán elkezdtem rendesen böngészni rajta. Imádom, hogy tudok polcokat csinálni, a kihívásokat, rendszerezni a könyveimet, várólistát csinálni, kívánságlistát, és így könnyebb, nem kell mindent fejben tartanom.

@maar_molli: Augusztusban a semmiből hirtelen könyvmollyá váltam, s megtetszett a saját profil lehetősége, miután a húgom is ekkoriban regisztrált. Kezdetben a leendő olvasásaim vezetése, átlátása volt a cél, majd hamar elkezdtem kihívásokra jelentkezni, de végül a közösség vált a legfontosabbá és legmeghatározóbbá számomra.

@Judit_Sike: Eleinte én is csak az olvasásaimat rendszereztem, amit eddig egy excel táblázatban vezettem. Valamint az idézeteket jelölgettem be, mert sokszor volt, hogy tetszett egy idézet egy könyvben, aztán elveszett, és sosem találtam rá újra. Itt viszont be tudtam jelölni, és bármikor visszakereshetem.

4, Vettél már részt molyos eseményen? Milyen tapasztalataid vannak?

@BarbyMalik0112: Sajnos még nem volt alkalmam, viszont barátnőim már voltak, és nekik nagyon tetszett, szóval legközelebb ki nem hagynám.

@maar_molli: Ez a tag az első eseményem, sajnos még nem vettem részt máson, de remélem, ez a jövőben változni fog :)

@Judit_Sike: Éppen most veszek részt az első eseményemen, és eddig nagyon szuper. Rengeteg új dolgot tudhatok meg a molyolókról, sokkal jobban meg tudjuk egymást ismerni. (Szóval imádom ezt az ötleted Niitaa :D ) Köszönöm *.* - szerk

5, Milyen élményeket, tapasztalatokat köszönhetsz az oldalnak? 

@BarbyMalik0112: Rengeteg új barátot szereztem, könyves tesót, ha szabad így fogalmazni, akikkel ugyanaz az érdeklődési körünk. Sajnos az osztályban ez nekem speciel annyira nem adatik meg, mivel vagy nem ugyanolyan stílusban olvasunk, vagy a másik fél egyáltalán nem olvas. Pedig én annyira szeretem kielemezni az egyes könyveket, a belőlem kiváltott érzéseket, tapasztalatokat, hogy ez számomra kvázi nélkülözhetetlen. Ezért is jó, hogy erre az oldalra rátaláltam. Többek között. Másrészt említettem, hogy így sokkal rendszerezettebb vagyok a könyvek terén, tudom, hogy mik vannak a várólistámon, követhetem a kiadókat, tájékozottabb vagyok a könyves eseményekről. Imádom, hogy rátaláltam.

@maar_molli: Lehet, hogy ez nagyon elcsépelten fog hangzani, de nekem a moly és az olvasás sok év után egy új fejezetet nyitott az életemben, amiben sokkal több a pozitívság és a boldogság, mint korábban bármikor. Úgy érzem, itt végre megtaláltam a helyem, a közösség és a hasonló érdeklődésű molyok sok vidám percet adtak nekem az elmúlt fél évben, ők és a kedves karcaik, visszajelzéseik rendkívül sokat jelentenek nekem :)

@Judit_Sike: Elég nehezen tudom megfogalmazni az érzéseimet a könyvekkel kapcsolatban, és mindig úgy éreztem, hogy nem is számít, mit gondolok. Ez az oldal rávett arra, hogy igenis szedjem össze magam, értékeljek, és írjam le a véleményem, hisz van, aki pont az én véleményem miatt fogja azt a könyvet elolvasni. Másik dolog, hogy imádom, hogy rendszerezve vannak az olvasások, az idézetek. Valamint folyamatosan arra ösztönöz az oldal, hogy újabb és újabb könyveket olvassak. És persze ne feledkezzünk meg a közösségről sem, arról a rengeteg molyról, aki folyamatosan segít, nekem és a többieknek is.

6, Milyen típusú könyveket szoktál olvasni? 

@BarbyMalik0112: Reménytelenül romantikus alkat vagyok, szóval számomra ez szinte elengedhetetlen eleme egy könyvnek. Leginkább kortárs szerzők művei kerülnek a kezembe, bár nemrég rájöttem, hogy van olyan klasszikus is, ami szintén magával ragad, mint mondjuk Jane Austen és regényei.

@maar_molli: Javíthatatlan romantikafüggő vagyok, ezek közül is elsősorban a realista YA és NA könyveket részesítem előnyben. Sajnos a fantasykra még nehezen veszem rá magam, de ebben a műfajban is szeretnék majd olvasni.

@Judit_Sike: Személyiségemből adódóan borzasztóan válogatós vagyok (haha). Szóval az esetek 95 %-ban krimi vagy thriller, gyilkosságos-nyomozósos. A maradék 5 %-ban pedig történelmi regény, romantikus, vicces, limonádé könyvek.

7, Ki szoktál lépni az olvasási komfortzónádból? 

@BarbyMalik0112: Nem nagyon. Félek a csalódástól, bár azért néha próbálkozom.

@maar_molli: Az előző válaszomból is adódik, hogy nem igazán. Eddig egy sci-fi, illetve egy fantasy jellegű könyv volt a kilengésem, de azok is YA-k voltak :D

@Judit_Sike: Elég ritkán. Próbálkozom néha, amikor megtetszik egy könyv fülszöveg alapján, de sajnos sokszor nem váltja be a hozzá fűzött reményeimet.

8, Melyik könyv volt az, amelyik elindította a lavinát, tehát melyik volt az első, aminek hatására elkezdted falni a köteteket? 

@BarbyMalik0112: 12 éves voltam, mikor Kerstin Gier - Időtlen szerelem trilógiája a kezembe akadt, azóta reménytelen könyvmoly vagyok, ki sem lehet venni őket a kezemből, mindig van nálam egy, vagy akár kettő is. (Biztos, ami biztos alapon.) Bár azért Jenny Carrol (a.k.a. Meg Cabot) sorozata, a Hívószám 1-800 is az első könyves élményeim között szerepelt, szintén imádtam.

@maar_molli: Ez számomra könnyű kérdés, de rendesen ki fogok lógni a sorból, ugyanis csak augusztus vége óta könyvmolykodom, előtte saját akaratomból csak kb. szökőévben vettem a kezembe könyvet, nekem a kötelezők is megfeleltek. Két mű után Simone Elkeles Tökéletes kémiája borította fel az egész világomat, annyira odavoltam érte, hogy azóta rendszeresen olvasok, s már nem tudnék könyvek nélkül élni :D

@Judit_Sike: Engem meglepő módon nem a Harry Potter és nem is az Alkonyat indított el ezen az úton. Hanem az orvos krimi koronázatlan királya, Robin Cook. 11 éves lehettem akkor, és borzasztóan kiábrándultam a könyvekből, hisz a kötelező olvasmányok teljesen elvették a kedvemet. „Nincs jó könyv” – állítottam, majd kezembe vettem a Kóma-t, anyukám hosszas könyörgése után. Hihetetlen élmény volt, azóta is a kedvenc könyvem.

9, Melyik az abszolút kedvenc könyved, amit bármikor kézbe vennél és olvasnál?

@BarbyMalik0112: Ohho, ez egy gonosz kérdés, ugyanis egy darab biztosan nincs. Általában mindig az, amit olvasok. Abszolút kedvenc... Talán Maggie Stiefvater - Mercy Falls farkasai trilógiája, emellett a Párválasztó sorozat Kiera Cass tollából, Anna Todd - Miután kötetei, hogy magyar írót is említsünk, Tavi Kata - Sulijegyzetek részei, továbbá a Bexi sorozatot is imádom Leiner Laurától.

@maar_molli: A Tökéletes kémiát mondanám ismét, van, hogy csak gondolok egyet, s újra elolvasok belőle néhány fejezetet, mindig találok benne valamit, ami megnevettet vagy elgondolkodtat. Meg szeretném még említeni Colleen Hoover Hopeless sorozatát is, ami szintén nagyon nagy kedvenc.

@Judit_Sike: Jé, ezt pont leírtam az előbb. Robin Cook – Kóma.

10, A 2016-os év könyve. Melyik jutott elsőnek eszedbe?

@BarbyMalik0112: Jennfer L. Armentrout - Várok rád, de azért George R. R. Martin - Trónok harca, Stephanie Perkins - Isla és a hepiend, Szurovecz Kitti - Hópelyhek a válladon és Baráth Viktória - Első tánc se maradhat ki a sorból.

@maar_molli: Az év utolsó könyve, a Forbidden – Kimondhatatlan Tabitha Suzumától jött, látott és győzött, még akkor is, ha hihetetlenül összetört, s nem igazán merem levenni a polcról, mert egy-két oldal után mindig sírhatnékom támad tőle.

@Judit_Sike: Ér többet mondani? Elsőként A hazudósok ugrott be. Aztán a Szent Johanna Gimi. És nem hagynám ki Tiboru – Konteó könyveit sem

11, Melyik az a könyv, amit mindenkinek el kéne olvasnia szerinted?

@BarbyMalik0112: Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek. Úgy imádom *-*

@maar_molli: Nehéz ilyet választani, mert mindenkinek más való, nem vagyunk egyformák. Előítéletes embereknek viszont biztos, hogy a kezébe nyomnám a Forbiddent, illetve George Orwell 1984-ét ajánlanám mindenkinek, mert nagyon sokat elmond a világunkról és az emberi életről.

@Judit_Sike: Nagyon nehéz kérdés, de ha mondani kell A hazudósok.

12, Milyen könyvvásárlási szokásaid vannak? 

@BarbyMalik0112: Hát... Leginkább akkor veszem, ha akció van, nem bírom otthagyni a boltban, vagy van egy kis extra pénz a tárcámban. Szeretek nézelődni, így inkább a könyvesboltban veszem meg a kiszemelteket, miután ezerszer átolvastam az ajánlókat, nézegettem a többi könyv között. De már többször is volt, hogy előrendeltem, így csak át kellett vennem az általam kiválasztott áruházban.

@maar_molli: Sajnos nem engedhetek meg magamnak olyan sok könyvet, ezért mindig figyelem az interneten az akciókat és az antikváriumok kínálatát, boltban nem igazán vásárolok. Persze mindig vannak első látásra függőséget okozó művek, azoknál nem gondolkodom sokat, mert muszáj őket megrendelni :D Hirtelen felindulásból viszont nem igazán veszek semmit, inkább kiveszem a könyvtárból, s csak akkor szerzek be sajátot, ha kedvenc lett.

@Judit_Sike: Nagyon ritkán veszek fizikai formában könyvet, hiszen külföldön élünk, így nehéz megoldani a kiküldését. Amikor viszont haza látogatok, akkor szeretem a boltban megvenni, sokkal egyszerűbb, nem kell még a postázásra is várnom. (Másrészt szeretem azonnal a kezembe fogni, megsimogatni, és magammal vinni, azt a példányt, ami elrabolta a szívem)

13. Milyen számodra az ideális olvasási körülmény?

@BarbyMalik0112: Otthon a takaró alatt a babzsákfotelben miközben az éjjeliszekrényen gőzölög egy pohár meleg tea. Tökéletes.

@maar_molli: Az ágyamban betakarózva, teljes csendben, engem már az apró zajok is idegesíteni szoktak.

@Judit_Sike: Nem igazán van ilyen, ha van pár szabad percem szinte mindig olvasok. Ebéd közben is szoktam :D De legtöbbször azért maradok a kényelmes kanapén.

14. Inkább az önálló köteteket vagy a sorozatokat szereted jobban?

@BarbyMalik0112: Mindegyiket szeretem. :)

@maar_molli: A történettől függ, nincs kimondott preferenciám. Az viszont biztos, hogy nem szeretem a felesleges túlnyújtásokat, szerintem nem mindig indokolt a mellékszereplőknek is külön kötetet szentelni. A több mint 5-6 részes sorozatoktól viszont már eleve ódzkodom a hosszuk miatt, főleg, ha ki sem adják őket végig magyarul.

@Judit_Sike: Is-Is. Imádom azokat a sorozatokat, ahol ugyanaz a nyomozó nyomoz több könyvben (pl. Agatha Christie könyvei). De az önálló köteteket is szeretem.

15. Mennyi időt szoktál hetente olvasással eltölteni? 

@BarbyMalik0112: Amennyit csak tudok.

@maar_molli: Rendkívül változó, mivel én csak otthon tudok olvasni, hétköznaponként meg 4-ig, 5-ig az egyetemen vagyok. Sajnos ebben a hónapban még alig olvastam, mert vagy nem jutott rá idő, vagy egy-két oldal után elaludtam az ágyban.

@Judit_Sike: Ez elég változó. Általában napi egy-két órát. De a célom az, hogy egy könyvet maximum egy hét alatt el tudjak olvasni.

16, Mi alapján kerülnek a kívánságlistádra a könyvek? 

@BarbyMalik0112: Tetszik a fülszövege, sokat hallottam már róla, rengetegen ajánlják, ilyenek.

@maar_molli: Nekem az összhatás a fontos, de elsősorban a fülszöveg és az értékelések a meghatározók. Nem tudnék úgy olvasni, hogy nem tudom, nagy vonalakban miről szól. Szeretek utánaolvasni a történetnek, megkukkantom esetleg az idézeteket, de képmontázsokat is szoktam nézegetni, ha nem vagyok biztos benne. Azt teszem még fel a listára, amit már olvastam a könyvtárból és nagyon tetszett.

@Judit_Sike: A kívánságlistámra csak azok a könyvek kerülnek fel, amiket nem csak e-book formátumban vagy kölcsönben szeretnék elolvasni.
A várólistámra teszem azokat a könyveket, amik felkeltették az érdeklődésemet.
Nagyon fontos a cím. Thriller kategóriában kell, hogy sejtessen valamit, hogy azonnal elfogjon a borzongás, hogy ezt muszáj elolvasnom. Sokat számít a borító is. És sajnos (bár pont fordítva kéne lennie) ezek után jön csak a fülszöveg.

17, Jelenleg hány olvasatlan könyv pihen a polcodon?

@BarbyMalik0112: 20, ha nem 30. Van egy könyvtári adag, egy kölcsönkapott kupac és a sajátjaim.

@maar_molli: Kb. 20 db-ot számoltam össze, de ezek egy része a húgomé, illetve közös példány. Van azonban olyan is, ami már 5-6 éve áll a polcon olvasatlanul, mivel nem voltam korábban (nagy) könyvmoly.

@Judit_Sike: A polcomon csak kettő, e-book-ban 5 körül.

18, Melyik volt a legutóbb vásárolt könyved? 

@BarbyMalik0112: Épp molyon vettem Szurovecz Kitti - A fény hagyatéka c. könyvet.

@maar_molli: Tegnap vettem egy kiárusításon Cassia Leo Fekete doboz c. könyvét, mert ennyi pénzért nem hagyhattam ott :D

@Judit_Sike: Januárban látogattunk haza, akkor kaptam három könyvet, amire már régóta fájt a fogam: Tiboru – Konteó 1-2-3.

19, Melyik könyvet olvastad el legutoljára?

@BarbyMalik0112: Jane Austen - Büszkeség és balítélet.

@maar_molli: Colleen Hoovertől a Helló, Hamupipőkét. Nagyon szerettem, a sorozat méltó zárása volt ♥

@Judit_Sike: Arnaldur Indriðason: Vérvonal – egy szuper skandináv krimi (említettem, hogy imádom a krimiket?)

20, Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?

@BarbyMalik0112: Hát most éppen, hogy mi kéne egy kihíváshoz, de leginkább úgy, hogy melyiket kell leghamarabb visszavinni a könyvtárba, melyik érdekel a legjobban.

@maar_molli: Év elején csináltam egy olvasási sorrendet, persze totál feleslegesen, mert már most nincs kedvem tartani magam hozzá. Általában előre kigondolom, mit fogok választani következőnek, de újabban kedv alapján döntök.

@Judit_Sike: Teljesen hangulatfüggő. Általában van 4-5, amit kiválasztok, és megkérdezem a férjem, hogy szerinted melyik legyen? Ő pedig mond egyet, csak úgy cím alapján. De nekem mindig van köztük egy kedvenc, úgyhogy a végén azt olvasom el, amit eleve akartam.

Köszönöm, hogy részt vettetek a játékomon! :) 

Jessica Park: Titkolni bolondulásig

"Nem számít, hogyan talál rá az ember a szerelemre. Csak az számít, mihez kezd vele, miután rálel."

Ez egy nagyon igaz gondolat. Itt van például Jule és Matt. Ők aztán tényleg nem átlagosnak mondható pár. A körülmények, amelyek lehetővé tették, hogy megismerjék egymást már azok sem hétköznapiak. Az események alakulása pedig végképp nem.

Csodálatos, hogy mit ki nem bír egy szerelem, mit túl tud élni. 
Csodálatos, hogy két ember között lehetséges ennyire mély kapcsolat.
Csodálatos, hogy ez nem csak a könyvekben, hanem a valóságban is létezik.

Sokáig halogattam ezt a kis röpke könyvet. A sorozat első részét nagyon megszerettem. Teljesen a szívemhez nőtt. Jule és Matt történetéből mindenki tanulhat. Segít feldolgozni a saját életünkben levő nehézségeket, segít szembenézni a problémáinkkal és nem utolsó sorban megmutatja, hogy a szerelemnek mekkora ereje van. Miután becsuktam a Szeretni bolondulásig című kötetet és kézbe vettem Matt részét... nagyon elszomorodtam. Igen, a mérete miatt. Egyszerűen nem hittem el, hogy lehetséges 150 oldalba beletömöríteni ezt az egész történetet úgy, hogy megmaradjon a varázsa. Képtelenség, hogy minden érzelmet meg lehetne jeleníteni ilyen kevés helyen, pláne az egész történetet! Mert az ő sztorijuk lépésenként épül fel, nem szabad csak úgy elkapkodni, mert akkor teljesen más hatást vált ki az olvasóból: úgy nem lehetne szeretni. A Flat out love varázsa pont a mértékletességben és a fokozatosságban rejlik.

Nem régiben elolvastam a második részt, Celeste könyvét is. Számomra az a kötet egy olyan lelki fröccsöt adott... Neki köszönhetően tudtam abban az időszakban talpon maradni. Ha ő képes volt rá, akkor én is.  S így, hát úgy gondoltam, ideje "letudni" a köztest is. Jöjjön a fekete leves, Jule és Celeste megérintett, Matt ezt már nem veheti el tőlem, akármennyire összecsapott is lesz. Legfelejbb majd kap egy "jó,jó de kevés, 2-3 csillagos" értékelést. Hát nem így lett. Nagyon tévedtem! Szerencsére.

Az írónő már rögvest a legelején közli velünk, hogy ez a rajongók miatt született meg, alapvetően nem tervezte. Ez már egy jó pont, mert én sem éreztem úgy az első rész olvasása közben vagy akár utána, hogy kellene egy másik szemszögös is. Aztán kiderült, hogy ez a könyv csak éppen néhány fejezet átírására szolgál. Na itt már a lelkesedésem nyújtózott egy nagyot.

S ez így volt jó. Mert ha az egész történetet átfordította volna Matt stílusára Jessica Park, akkor nem tudott volna újat alkotni. Unalmas lett volna ugyanazt a történetet még egyszer végig venni, hiszen Matt vagy ott volt Julie mellett, vagy épp vele email-ezett. Szóval, ha belegondolunk őt is végig láttuk, csak épp a fejében lejátszódó epizódokat nem. Ami érdekes lett volna, de így sokkal jobban ütött az első könyv.

De visszatérve a kiegészítő kötethez... 

Tökéletesen eltalálta, melyik részeket szeretném a másik oldalról is látni. Sem több, sem kevesebb ne m volt benne annál, mint ami szükséges. Örülök, hogy, ha csak egy pillanatra is, de bepillantást nyerhettünk a két fiútestvér kapcsolatába. Ez nagyon is szükséges volt, hogy még erősebben átérződjön, miért történt meg ebben a családban ez a nagy tudathasadás, miért volt szükség Fotó Finn-re. Boldoggá tett, hogy végigkövethettük, hogyan boldogul Celeste-l, mit meg nem tesz azért, hogy életet csiholjon egy kicsit bele. Jó volt látni a felégetett hidak újbóli felépítését.Tökéletesen ábrázolta, hogyan szeretett bele Matt Jule-ba.

Imádtam a külön jeleneteket, amik úgy mondva a másik könyvből kimaradtak. Amikor az első részt olvastam, nem tűnt fel a hiányuk, de így... igenis ez kellett. 

Szóval így összességében nem bántam meg, hogy elolvastam Matt szemszögét is. Sokat hozzáadott a történethez, és nem rontott rajta. Felülmúlta a várakozásomat.

Értékelések:

Kedvenc idézetek:

"Szeress belém, Julie, ahogy én is beléd szerettem – szugerálta. Szeress belém, szeress belém, szeress belém…"

"Hagyd, hogy az életed a feje tetejére álljon, amiért tiszta szívedből belezúgtál valakibe!"

"A szíved-lelked senkiéhez sem fogható."

"(…) a magányos emberek többet titkolóznak, mint mások."

Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

"Örülök, hogy beláttad, miattad történt minden, mert ez az egyetlen módja annak, hogy kezedbe vedd az életed irányítását. Ha mást okolsz, azzal elfogadod, hogy más irányítja az életed, és hatalma is van ahhoz, hogy javítson rajta. Jobban teszed hát, ha vállalod a hibádat és tanulsz belőle."

Ez a könyv... egyszerűen mesés! Nincs is rá jobb szó. Teljesen magával ragadott. Már az első oldalakon beszippantott, de annyira, hogy addig olvastam, míg ülve el nem aludtam. Majd hajnalban felriadva zseblámpa fényénél folytattam. Akik ismernek, tudják, hogy nálam ilyen nem szokott előfordulni. Az alvásra szánt idő szent és sérthetetlen, ha fáradtnak érzem magam, akkor még az olvasást is képes vagyok hanyagolni, hogy másnap biztosan használható legyek. Norbert Winney, alias Vakulya Norbert elérte a lehetetlent! A nyelvezetért pedig külön elismerés illeti: elfáradt a szám, annyit mosolyogtam olvasás közben!

Személy szerint én oda vagyok a mesékért. Nincs is jobb, mint néha harcolni egy sárkánnyal, vagy végigkövetni egy hercegnő életét. Felnőttként is sokszor megnézek egy egy mesefilmet, vagy felütök egy mesekönyvet. Mert véleményem szerint mindenkinek szüksége van az életében a varázslatra  és a csodákra, hiszen ez nem korfüggő. 

A kedvenc történeteim a magyar népmesék közül kerültek ki, de Andersen és Grimm alkotásait sem vetettem meg. Még valahol akad egy jó vaskos Benedek Elek mesekönyvem is. Ezek után a Sárkányok, farkasok és almák számomra az ideális könyv. Szükségem is volt, hogy végre valami igazán elvarázsoljon. Most, hogy már én is dolgozok, jó érzés kiszakadni a valóságból egy- egy pillanatra és átélni Vízfüttyű Loson történetét.

Na igen. Amikor először láttam meg a főszereplőnk nevét, hát kicsit kiguvadt a szemem. Háromszor is megnéztem, lebetűztem, biztos jól látom-e. De legalább tudja magáról, hogy nem valami fényes jövőt jósolhatunk neki, ha csak ezt a tulajdonságát vesszük: "Még csak tizenhat nyarat látott, ám így is tisztában volt azzal, hogy meglehetősen idétlen a neve." Viszonylag hamar meg is kapjuk a választ, honnan jött ez a választás. Onnantól kezdve alig vártam, hogy új karakterek lépjenek a színre. Számomra ezek nagyon ötletesnek tűnnek, néhánynak annyira jó hangzása van. 

A könyvben három történet kapott szerepet. Három kiragadott esemény Loson barátunk nem mindennapi életéből. 

Az első ezek közül a Sárkányfészkek nevet viseli. Itt megismerkedünk a főhősünkkel és az őt körülvevő világgal. Nincsen a történet bő lére eresztve, de mégis pont elegendő információt kapunk ahhoz, hogy minden fontos helyszínt lássunk magunk előtt olvasás közben. Színre lépnek a későbbiekben is fontos szereplők. Már itt személyes kedvencemmé lépett elő kis Muszti, a fekete patkány. Hát nagyon aranyos volt végig, igazi színfolt ezekben a kis történetekben! Ha szabad ilyet mondani, ő a kedvenc karakterem! Arra számítottam, hogy a végén kiderül, hogy egy elvarázsolt lány vagy valami hasonló. Örülök, hogy nem jött be a sejtésem, hogy a mesevilágban is vannak átlagos karakterek. Sokszor tapasztalom, hogy egy mesésebb könyvnél átesnek a pegazus túloldalára, és túl sok varázslatos elemet használnak fel a szerzők, amitől kuszává, szinte élvezhetetlenné válik a történet. Legalábbis nem lehet annyira magunkénak érezni, mert folyamatosan kilök belőle egy érzés, mely a fejünkben a következőképp pörög: Na ezt már én sem hiszem el! Örülök, hogy ez itt nincs jelen. Mindenből pontosan annyi van adagolva, hogy az összetevők harmóniájából egy nagyon jó kis könyvet kapjunk!

Szóval az első történetben Loson a legáltalánosabb meseelemet felhasználva: ki szeretné szabadítani a hétfejű sárkánytól a királykisasszonyt, hogy elnyerje a kezét (vagy valaki másét) és a fele birodalmat. S igazából, ezen alapszituáción kívül teljesen egyedi benne minden. Az események olyan fordulatot vesznek, aminél legszívesebben felkiáltottam volna, hogy Csuhajja, hát nem gondoltam volna! Persze a jutalma nem marad el, a hőn áhított hölgy szívét elnyeri magának. Úgy hellyel-közzel.

Aztán következik a Farkasátkok című történet. Itt egy klasszikus Grimm mese újragondolásába nyerhetünk betekintést. Naná, hogy direkt nem árulom, el melyikről is van szó. Legyen Nektek is akkora meglepetés, mint amilyen nekem volt. Annyit azért elmondanék, hogy nem egy átlagos szemszögből közelíti meg. Kicsit tartottam tőle, hogy újat nem tud a történetből kihozni, mert rengeteg feldolgozása született már, mind könyv mind film terén. De szerencsére sikerült és közel sem összehasonlítható egyikkel sem, kiemelkedik közülük. 

A harmadik, egyben utolsó rész a Kristálylakók. Itt a cím nem igazán segített elsőre megérteni, melyik történethez lehet köze. De ha megvizsgáljuk ezt a csodaszép borítót, akkor láthatjuk, hogy a sárkányról és a farkasról már volt szó, tehát csak maga az alma maradhatott, és hoppá, mindenkinek, kivétel nélkül első pillantásra beugrik a Hófehérke. Nem is állunk messze a valóságtól. Ez is egy klasszikus mese, mindenki ismeri, a többség szereti is. Ennek is már kisegymillió átirata készült, így szintén bennem volt olvasás közben a félsz, hogy a történet a végére el fog laposodni, mert unalmassá válik, hogy tudjuk mi fog történni: a rossz elnyeri a büntetését, Hófehérke meg a jutalmát. Igen, ez lehet meg is valósult, de egy olyan köntösbe bújtatva, hogy élvezettel lapoztam, és képtelenség lett volna kivenni a kezemből a könyvet, mielőtt a végére nem érek a történetnek.

Szeretnék kiemelni egy fontos momentumot: igaz, hogy három történetről beszélhetünk, de ezek kötődnek egymáshoz. Ténylegesen csak kiragadott pillanatok Loson életéből. S ez igenis számít, mert így a három jelenet összefügg és a háttérbeli események is nagyon meghatározóak. Mert nem csak az alapsztori kerül felvázolásra, nem csak egy-egy mese került újra feldolgozásra, hanem kaptunk egy új sztorit is, mely megmutatja egy fiatal fiú jellemét, életét. A csalódásoktól az örömön keresztül minden nehézségig. Bemutatja, hogy egy hős élete sem fenékig tejfel, igenis neki is vannak gondjai, amikre egy-egy hőstett nem mutat megoldást.

Vakulya Norbert olyan hihetetlen csavaros és újnak mondható látásmóddal rendelkezik, hogy majdnem lefordultam a seprűmről! A régi történetekből olyan új alkotásokat hoz ki, hogy egyszerűen csak falni tudtam a könyvet. Cikázott a szemem sorról sorra, míg egyszer csak el nem fogyott. Sajnos túl hamar vége lett. Remélem, hogy a későbbiekben még olvashatok tőle más művet, esetleg Loson további kalandjait is, mert nagyon megszerettem ezt a világot, a nyelvezetet és minden kis pillérét.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, ki szeretne szakadni a valóságból!

Köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum kiadónak!

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Nem adja fel! 

Legyenek bármilyenek is a körülmények, érje bármekkora csapás, fel kell állnia, és küzdenie kell. "

"– Félsz, hogy elveszíted, igaz? 

A fiú kelletlenül bólintott. 

– Ha ő nem lenne velem… 

– Mi lenne akkor? 

– Akkor… üressé és értelmetlenné válna az életem. 

– Tévedés! A legtöbben így gondolkodnak, és összekeverik a szeretetet a ragaszkodással. Nélküle is teljes lehet az életed. Hiba azt feltételezni, hogy a boldogságod egy másik személytől függ. Csakis tőled függ, fiam! Csakis tőled! Márpedig épp most teszed magad boldogtalanná ezekkel a haragos gondolatokkal, melyek a félelmedből és az önbizalomhiányodból táplálkoznak. Szabadulj meg tőlük!"

"Ne vakítson el a szépség, mert a legszebb királylányból is válhat sárkány…"

"– Ittál valami erőset netán? Az hevített át? 

– Nem. Megcsókoltam egy királylányt! 

– Á – bólogatott az öreganyó. – Nagyon helyes! Így kell túllépni a korábbi barátnőkön. 

– Már halott volt. 

– Szorult helyzetben az ember ne legyen válogatós…"

"Milyen különös dolog az emlékezet!"

"Hogy mi is számít hétköznapinak, természetesen nézőpont kérdése."

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

"Ősidőknek erdejében 

Két kastély áll, fej fej mellett; 

Egy a Jónak, egy Gonosznak, 

Együtt, de mind mást tanulnak. 

Menekülnél, de nem lehet, 

Kifelé csak mese vezet."

Ez egy igazi, belevaló mesekönyv. Nem mondom, kicsit másra számítottam. Egy aranyos történetet vártam két kislányról és a Jó és Rossz ellentétéről. Ennél sokkal többet kaptam. Egy igazi mesét, mely olyan, mint a régi Grimm-ek. Tele vannak borzalmas, nem éppen gyereknek való lényekkel és eseményekkel. Néhol elgondolkodtam, hogy odaadnám e a fiatalabbaknak, de a válasz egyértelműen igen, mert mindemellett tele van varázslattal is.

Amikor a kezembe vettem ezt a könyvet, teljesen elámultam a borítótól. Gyönyörűen kidolgozott. Dombornyomott. Mi kellhet még? Ha egy kicsit jobban megfigyeljük, akkor észre lehet venni hogy a fekete hajú lány van a Jó és a kedves, vidám, szőke pedig a Rossz felirat fölött. Ez az ellentét már önmagában is nagyon megtetszett. Amint a fülszöveget hozzáolvastam, már világossá is vált, miért van ez így. De a két lányról majd később beszélnék.

A könyvet kinyitva egy csodálatos térkép tárul a szemünk elé. Részletességével megteremti az alaphangulatot. Csodálatos a két oldal közötti ellentét megvalósítása. S nagyon örülök neki, hogy a történetben is a helyszín így jelenik meg, remek alapot nyújtva a cselekménysornak. Ezenkívül minden fejezetnél van egy rajz. Így minden fejezetet izgalommal vártam, mert tényleg annyira gyönyörűek az illusztrációk. Ezek közül láthattok oldalt párat.

A történet középpontjában két fiatal lány áll. Ők nem általános nevelésben részesültek, mert Gabaldon falu lakosainak az életét a mesék irányítják. Mindenhol olvasó gyermekeket látni az utcán sétálva. Ennek tudatában olyan széles vigyor ült ki az arcomra! Egy olyan közösség, ahol minden gyerek áhítattal olvas? Maga a mennyország! De ugye aztán rájövünk, hogy azért tanulmányozzák ennyire a meséket, mert a négyévente elrabolt gyerekek onnan köszönnek vissza. Így azért már kicsit az én kedvem is visszább vett.

Szóval találkozunk a történet legelején Sophie-val. Mindenki tudja a faluban, hogy legközelebb a Gazgató őt fogja magával vinni. Mert csodaszép és Jó. Elég szkeptikusan álltam ehhez, mert mikor róla olvastam nem éppen a Jó fogalma jutott eszembe. Inkább az öntelt buta fruska. Mert minden jó tette mögött volt valami hátsó szándék is.

A másik lány, Agatha sokkal szimpatikusabb volt már a legelejétől kezdve. Őt a helyzete tette olyanná, amilyen. Zsíros hajú, fekete zsákruhában járó, klumpát hordó gyerekké. De ahogy Sophie meglebegteti neki, hogy ők barátok is lehetnének, Agatha teljesen felderül. Innen is látszik, hogyha a külső alá nézünk, akkor láthatjuk, hogy ő csak egy kis szeretetre vágyik, nem akar senkinek sem rosszat. Belevaló lány, de jószándékú alapvetően. Hisz, mikor a Gazgató elviszi Sophiet, rögvest a barátnője segítségére siet és próbálja visszahozni a kis falujukba. Így kötnek ki a Jók és Rosszak Iskolájában, Agatha a Jó és Sophie a Rossz oldalon. Ezt már a fülszöveg is elárulja az olvasónak, de ez nem akadályozott meg, hogy önelégülten mosolyogjak a könyv fölött. Mert én is éreztem, hogy ennek így kellett lennie.

A történetben ugye egyik lány sem tud igazán beilleszkedni, de egyre másra alakul a sorsuk. Közben fokozatosan megismerkedünk az ottani szokásokkal, órákkal, szobatársakkal és egy kerek, jól felépített világot kapunk a végére.Azért egy ideig nem nagyon tudtam eligazodni itt egy fontos momentumon: a két iskola egymás ellen képzi ki a diákokat. Ez egyértelmű. De a közös órák miatt így is úgy is szövődnek barátságok, vagy legalábbis kevésbé utálják egymást, ami a későbbiekben megnehezíti a dolgukat. Mondjuk én alapból nem tudtam csak úgy elfogadni ezt a tényt, pedig a tanulók számára is teljesen világos, hogy ők nem lehetnek barátok, mert később élet-halál harcot fognak vívni. Nem élhet az egyik, míg él a másik. Nem tudtam kihagyni! 

Mint már említettem, a könyv tele van olyan dolgokkal, aminél néha én is elborzadtam. Tényleg rengetegszer eszembe jutott, hogy itt bizony tévedés történt, ez nem fiataloknak szóló könyv, inkább 14 éves korosztálytól fölfele ajánlanám. De ha jobban belegondolunk.. Nekem régen meséltek a szüleim. Rengeteg mesefilmünk volt kazettán is. Azokban is vannak olyan karakterek, akik groteszkül mutatnak, illetve tele van olyan jelenettel, ami igenis brutális. Hisz a farkasnak felvágták a hasát, hogy köveket rakjanak bele! Vagy Jancsiék a banyát a kemencébe dugják és rázárják az ajtót! Mindez, amikor kicsi voltam... hát nem volt ijesztő, mert a Rossz elnyerte a megérdemelt büntetést és kész. Felnőttfejjel jobban idegenkedtem ezektől, ebben biztos vagyok. S pont ezért szuper, hogy Soman Chainani gyermeki szemmel nézett körbe, mikor megírta ezt a csodálatos történetet!

A szóhasználata sem mindennapi. Sosem láttam még máshol leírva, illetve sosem hallottam még, hogy valaki a világít szó helyett a világolt használná. Ez egy annyira kellemes hangsor, hogy ezentúl én is így fogom hívni. :) 

Az író - és a fordító - rendkívül kreatív. Ez egy vitathatatlan tény. Varázslatos kifejezéseket alkottak meg, amivel csak fokozni lehetett az olvasási élményt. Ilyen például a Mesetlon vagy a Gazgató is. 

Egyetlen egy dolgot tudok felhozni, ami kicsit összébb húzta a mosolyt az arcomon: ez pedig a vége. A történet végig pörgős, nem lehet letenni, úgy beszippantja az olvasót. A végén olyan dolgok derülnek ki, hogy az agyamat eldobtam és úgy kellett elkullognom érte és egyszer csak minden magyarázat nélkül megszakad. Annyi rengeteg kérdés maradt bennem, amit úgy érzek, ennek a résznek kellett volna megválaszolnia, mert ide tartozik... és nem kaptam meg. Nagyon remélem, hogy a második kötet ezzel nyit, mert irgum-burgum!

Tehát a Jó és a Rossz ellentétéről szól ez a könyv. S mégis folyamatosan bebizonyítja, hogy lehetséges a két ellentétes gyerek között barátság, illetve azt is, hogy senki sem Tiszta Rossz vagy Tiszta Jó. S ez csodálatos. Mert ez az egyik legfontosabb tanulság, amit egy meséből megtanulhat az olvasó. Ez az, amit minél fiatalabb korosztály eszébe kell vésni. Mert így nem lesznek előítéletesek sem. Emellett lehetetlen úgy elmenni ez a könyv mellett, hogy ne néznénk magunkba is. Minket vajon melyik iskolába ejtene le a csontmadár? Mik vagyunk?

Számomra nagyon tetszett Sophie és Agatha története és bátran merem ajánlani kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Köszönöm a recenziós példányt a Twister Media kiadónak!

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Akkor találjátok meg önmagatokat, ha sikerül felhagynotok a hiúsággal."

"A Jók és Rosszak Iskolájának tanulói azt gondolták, hogy a varázslat varázsigéket jelent. Agatha azonban minden varázslatnál nagyobb erőt talált egy mosolyban."

"(…) a mesék és a való élet közötti határvonal bizony nagyon vékony."

"– (…) akármi is történik, van választásod. – jegyezte meg Sophie halkan, szinte kedvesen. – Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk."

"De minden csóknak ára van."

"– Senki nem mondja, hogy gonosz lennél, Agatha – sóhajtott Sophie. – Te csak… egyszerűen más vagy. 

Agatha szeme összeszűkült. 

– Más. Értem. Hogyan más? 

– Hát, kezdjük azzal, hogy mindig feketében jársz. 

– Mert a fekete ruha nem koszolódik. 

– Alig jössz ki a házatokból. 

– Az emberek itt rám se néznek. 

– A Meseíróversenyre olyan mesét írtál, amiben Hófehérkét felzabálták a keselyűk, és Hamupipőke belefojtotta magát egy kád vízbe. 

– Úgy gondoltam, az jobb befejezés. 

– Születésnapomra döglött békát adtál. 

– Hogy emlékeztesselek, hogy mind meghalunk, a föld alatt fogunk rohadni, és megesznek a kukacok, szóval addig élvezzük a szülinapjainkat, amíg élvezhetjük. Elgondolkodtatónak találtam. 

– Agatha, hiszen halloweenkor menyasszonynak öltöztél. 

– Az esküvő elég félelmetes."

"– Buta ötlet egy hercegnőtől, hogy egyedül szálljon szembe egy boszorkánnyal – mondta Tedros; verejtéke homlokáról Agatha rózsaszín ruhájára csöpögött. 

– Hol van? – kérdezte Agatha rekedtes, gyenge hangon. – Biztonságban van? 

– Nem jó ötlet az sem egy hercegnőtől, hogy egy boszorkány hogylétéért aggódjon – mondta Tedros, erősebben szorítva a derekát. 

Agatha gyomrában mintha pillangók cikáztak volna. 

– Tegyél le! – követelte. 

– Még rosszabb ötlet egy hercegnőtől. 

– Tegyél le! 

Tedros engedelmeskedett, és a lány elhúzódott tőle. 

– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva. 

– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult. 

Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére. 

Tedros elmosolyodott. 

– Eeeegy… kéééét…. háááá…. 

Agatha a karjába ájult. 

– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg."