Penelope Ward: Legdrágább mostohabátyám

"Sosem gondoltam volna, hogy csupán az, hogy valaki fogja a kezem, teljesebb emberré tehet, mint bármi más."

No, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Az biztos, hogy én még könyvön ennyit nem nevettem. Néha azért, mert tényleg vicces volt, máskor azért, mert egyszerűen csak szánalmas, de a végén már kínomban eresztettem meg csak egy-egy mosolyt. Attól független, hogy hamar a végére értem... nem fogom erősíteni a rajongók táborát. Egy délutáni kikapcsolódásnak pont eleget tett, de ennyiben ki is merült a számomra a sztori. Szóval ez most nem egy fangörcsös értékelés lesz, úgy olvassátok tovább.

Illetve szeretném már most kiemelni, hogy az értékelésben fellelhetőek olyan részletek, melyek kihatással lehetnek az olvasási élményetekre negatív irányban - magyarul Spoiler veszély következik. További olvasás csak saját felelősségre.

Alapvetően a kezembe sem terveztem venni ezt a könyvet. A megjelenésénél sem értettem, mire fel ez a nagy rajongás. Engem már a cím kiakasztott kellőképpen. Nem tudom, miért mostanság ennyire felkapott a testvérszerelem, de már a csapból is ez folyik. Legyen szó valósról, vagy csak mostoháról. De most komolyan? Miért lett ennyire népszerű ez a téma? Alapjáraton - persze szigorúan csak az én véleményem szerint - a (z édes) testvérszerelem nem éppen egy elfogadható dolog. Nem azt mondom, hogy követ kell vetni azokra, akiknél előfordul, de attól független nem egészséges. A mostohatestvér iránt kialakuló érzelmek nem ebbe a kategóriába tartoznak, hisz azzal semmilyen vétséget nem követnek el igazából. Ha nem egymás mellett cseperedtek fel, tehát nem kicsi koruk óta ismerik egymást, akkor bizony kialakulhat és ennyi, el kell fogadni, nincs abba semmi borzasztó dolog. Ugyanakkor nem lesz - ugyancsak kiemelném, hogy szerintem - világszenzáció sem. 

Na és pont emiatt nem értettem már akkor sem, miért lett ennyire népszerű ez a könyv a megjelenés előtt is. Aztán ahogy tettem-vettem a boltban, többször is rávetette magát az egyik kollégámra. Egyszerűen nem akart a helyén maradni. Beszélgettünk is róla, s úgy döntöttem, hogyha CoHo kapott még egy esélyt, s hatalmas sikert is aratott nálam, akkor ez a könyv is megérdemli.

Ahogy nekiálltam olvasni, már pár oldal után világossá vált, hogy ez nem egy komoly mű lesz. A szórakoztató irodalom egyik neves példánya, kérem szépen. Teljesen kimeríti a kategóriáról alkotott elképzeléseket. Bevallom, jókat vidultam rajta, örültem is, hogy ismét majd pozitívan fogok csalódni, s ezzel szépen lassan majd kibővíthetem a komfortzónámat is - de sajnos nem ez történt.

Ugyanis a történet onnan indul, ahogyan azt a fülszövegből is megtudhatjuk már, hogy a fiatal tinédzser, Greta éppen az újdonsült testvérét várja nagy nagy szeretettel, aki persze egy cseppet sem lesz kedves hozzá. Ezek után, miközben halálra szekálják egymást, természetesen fellobbannak az érzelmek. Ez sajnos túl későn, hiszen Elec-nek letelik az ideje, haza kell mennie. Hirtelen ugrunk hét évet, és mint ha mi sem történt volna, folytatjuk tovább a történetet, annyi különbséggel, hogy a karaktereink papíron idősebbek lettek. Aztán jön a hopszasári' fordulat és mindenki boldog lesz. Csak én nem.

No, nézzük csak meg közelebbről is a dolgokat. Kezdjük a karakterekkel. Alapvetően nincsen velük semmi baj. Nem, komolyan mondom. Van egy édes pici majdnem 18 éves lányunk, aki önbizalomhiányos, pedig nagyon dögös a maga természetes módján. Szűz még (ugyan mi lenne) s emiatt a hormonjai picit már túltengenek, ezért van egy rezgő játszópajtása. Most komolyan? Minek neki vibrátor? Greta-nk nagyon naiv, hiszen elhiszi, hogy a suli legmenőbb pasija csak úgy elhívja randizni, miközben újra hangsúlyozza, hogy ő csak egy szürke kisegér. Annyira éreztem, hogy ez nem fog kimaradni a könyvből. Fogadás arra, kivel veszti el a szüzességét.... ne már, annyira unalmas laptöltő húzás...

A másik szereplőnk, Elec, pedig egy igazi rosszfiú: tetoválás mindenhol, persze szigorúan csak olyan, aminek van a számára jelentése is, illetve piercing itt, piercing ott, na meg amott is.. köhömm.... Persze ez csak a felszín, valójában egy összetört kisfiút rejt az erős külső, aki elismerésre vágyik. Ezt már a borítóból le lehet venni. Író a lelkem, ami amúgy szuper, örülök neki, hogy végre nem valami élsportoló, de erre majd kicsivel később visszatérek. Mondjuk azért furcsa szokásai vannak. Azért szerintem nem minden fiúnak jutna eszébe, hogy a "húgát" egy vibrátorral csikizze meg. Lehet ez valami modern dolog és már öreg vagyok hozzá? :O

Számomra nagyon idegesítő volt, hogy minden második fejezet végén a következő mondat/ azonos jelentéssel bíró változata állt: 

"Azonban a dolgok nem ilyen egyszerűen alakultak."

Egyszer, kétszer jó átvezetés, de hogy kb mindig? Ettől könyv a könyv, hogy sosem az történik, ami a szereplők életét leegyszerűsítené! Hisz akkor az olvasó milyen érzelmeket kapna? Semmit. De no problem, ezen még felül tudok kerekedni.

De ahogy lapozgattam az oldalakat, egyre kevésbé hittem a sztoriba. Persze, jó volt, ahogy küzdöttek egymásért, no meg egymás ellen, de sokszor kiábrándultam. Meg furcsa volt számomra, hogy megjegyezte Elec, hogy az első találkozáskor Greta haja fel volt tűzve, de a visszaemlékezéses leírásra pár pont elfelejtette és ott már lófarokba volt kötve. Apró hiba, de tudjátok: sok kicsi, sokra megy.

Nekem például az utolsó körülbelül harminc oldal is furcsa volt, pontosabban felesleges. Arról volt szó, hogy egy könyvet írt Elec, ami a saját életét foglalja magába. Na már most, az inkább egy hosszúra nyúlt naplóbejegyzés volt, mint könyvkezdemény. Ha végig ilyen stílusba lett volna megírva, biztos, hogy tíz oldal után feladtam volna. A másik dolog, én nem hiszem, hogy Elec fotografikus memóriával rendelkezik, mert azért az ritka adottság, de mégis szó szerint tudott minden párbeszédet idézni? A hét évvel ezelőttit is? Az azért elég menő! De akárhonnan is nézem, engem nagyon irritált, hogy kétszer kellett ugyanazt elolvasnom, mert közbeszúrás, a férfi szemszögéből látott gondolatok nagyon sokszor hiányoztak, s így teljes értelmetlenné vált, csak oldaltöltésre alkalmasnak az a harminc oldalt, ami szerepel a könyvben normál és dőlt betűvel is.

S ha még ez nem lenne elég: egy jó könyv átcsap a végére ponyvaerotikába: jól mondta egyszer Elec: (előre is elnézést a szóhasználatért) "dugtunk, mint a nyulak". Hát ezek aztán tényleg mindenhol, mindenféle fétissel. Azért én biztos megorrolnék, hogyha a szilveszteri partin, amit adok, elvonulna két ismerősöm a fürdőszobába egy menetre...

Ezektől eltekintve nem volt azért ez annyira rossz. Ha az ember nem veszi komolyan, nem úgy ül neki, hogy kikapcsolódásra vágyik, hanem csak szimplán röhögni akar egy nagyot két bolond szenvedésén, akkor igenis jó könyv. Ne tartsatok ettől szívtelennek, ettől még szomorú Elec múltja, és sajnálom, de az egy szépen megírt rész benne, így nem fecsérlek rá szót. Azt olvasni kell.

Szóval visszatérve: ha csak arra vágysz, hogy egy kis fügevodka mellett lazulj egyet, jó könyvet tartasz a kezedben. Ha viszont tartalomra is vágysz... inkább mást vegyél le a polcról.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"A törött szív is dobogó szív."

"– Tudod milyen, amikor elkezdesz egy könyvet, és nem tudod letenni."

"A szívverés az őszinteség legtisztább formája."

Moly Name Tag - 20. forduló

Kedves Olvasóim!

S ezennel elérkezett a huszadik forduló. A szabályok ugyanazok.Ezen a héten is három molyt kérdeztem meg a molyolási és olvasási szokásairól. Szerintem nagyon klassz válaszok születtek, szóval nem is húzom tovább.
Szeretnél te is részt venni a játékon? Nincs más dolgod, mint jelentkezni erre az eseményre: Moly Name Tag- Kit rejt a nicknév? (katt rá)

A huszadik kör résztvevői:

@Pepe0810, 25 éves könyvelő, de nem sokáig, mert éppen munkahely váltáson gondolkodik.
@PCSPanna, 14 éves, általános iskolás tanuló.
@Supercalifragilisticexpialidocious, 23 éves, s idézném : "A legfontosabb, hogy a Bátor tábor önkéntes cimborája vagyok, ez ugyan nem szakma mégis minden nap ennek vallom magam, akkor is ha éppen nem vagyok ott. Dietetikus/Élelmezésvezető diplomával rendelkezem és Élelmiszerbiztonsági és Minőségi Mérnök Msc-vel küzdök éppen."

S akkor jöjjenek is a kérdések: 

1, Mióta vagy aktív tagja Moly.hu közösségének?

@Pepe0810: 2016. február 11.-én regisztráltam, de aktív olyan 3-4 hónap után lettem csak kb :)

@PCSPanna: Kicsit több mint egy éve.

@Supercalifragilisticexpialidocious: 2015.július.3.-án regisztráltam, talán egy két hétbe telt felfedezni alaposabban a moly-t, azóta hullámzó a viszonyunk, idő függvénye, de aktív tagnak vallom magam.

2, Hogyan bukkantál rá?

@Pepe0810: Ha rákerestem egy könyvre, hogy egy sorozat hányadik része, akkor mindig a molyt adta ki első találatnak. :)

@PCSPanna: Már nem emlékszem.

@Supercalifragilisticexpialidocious: A bátyám bukkant rá először, az ő érdeme, hogy tag lettem én is. Hálám üldözni fog Bátyó! :)

3, Miért kezdted el használni, mi fogott meg benne?

@Pepe0810: Az fogott meg benne, hogy itt lehet értékelni egy könyvet, illetve, hogy megmutathatom mindenkinek, hogy milyen könyveim vannak, mik szerepelnek a kívánságlistámon, mit olvasok éppen.. :)

@PCSPanna: Először azért kezdtem el használni, mert tetszett, hogy láthatok egy pontos számot arról, hogy mennyi könyvet olvastam el életem során.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Először szimplán élvezetet nyújtott az, hogy be tudtam jelölni a korábban olvasott példányokat, és azt, hogy jelenleg mit olvasok, hol tartok benne. Majd ahogy bátrabb lettem, és több időt töltöttem előtte, felfedeztem a különböző zónákat, tökéletes kikapcsolódást nyújt.

4, Vettél már részt molyos eseményen? Milyen tapasztalataid vannak?

@Pepe0810: Igen, eddig ajándékozásokon vettem részt, hát vannak pozitív, és sajnos negatív tapasztalataim is.

@PCSPanna:  Eddig egy ajándékozós eseményen és a tavalyi molytalálkozón vettem rész. A tapasztalataim pedig csak pozitívak. :)

@Supercalifragilisticexpialidocious: Ez még sajnos várat magára. Tervben van.

5, Milyen élményeket, tapasztalatokat köszönhetsz az oldalnak? 

@Pepe0810: Megismerkedhettem pár kedves mollyal az oldalnak köszönhetően :)

@PCSPanna: Leginkább azt köszönhetem az oldalnak, hogy kaptam egy kis rálátást arra, hogy milyen molyok élete. Illetve a molynak köszönhetően sokkal több emberrel beszélgettem, mind eddig. (És ez érvényes a valóéletbeli- és az internetes kommunikációra is) Na és persze megismerkedtem rengeteg jobbnál jobb könyvvel.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Meglepően tapasztaltam, hogy imádok levelezni! A molynak köszönhetem, hogy megismertem az egyik kedvenc Brigittámat, ő volt az első és jelenleg az egyetlen levelezőtársam. Sokkal könnyebben szerzek be új könyveket, nem töltök órákat azzal, hogy a könyvesboltban nézelődök, bele-bele olvasgatok a könyvekbe, kívánságlistám alapján előre kiválasztom mit szeretnék, így ez a sztori 5-10 percre redukálódott le. Ez volt az első év, amikor ellátogattam a Könyvesztiválra és imádtam, alig várom a Könyvhetet is! Ezt a sok sok mindent, a Moly adta nekem! :)

6, Milyen típusú könyveket szoktál olvasni? 

@Pepe0810: Általában nem vagyok válogatós, ha valamiért tetszik a fülszöveg, akkor azt a könyvet el is fogom olvasni. :) De általánosságban eléggé romantikus vagyok, illetve még a fantasyt szeretem nagyon! :)

@PCSPanna:  Leginkább fantasyt, de igazából szinte bármit elolvasok.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Eléggé vegyes vágott. Olvasok krimit, szépirodalmat, romantikus könyveket, thrillert, sci-fit (ritkábban), humoros sztorikat.

7, Ki szoktál lépni az olvasási komfortzónádból? 

@Pepe0810: Volt már rá példa :) Attól függ, hogy milyen kedvem van! :)

@PCSPanna: Szerintem nekem nincs olvasási komfortzónám. :D

@Supercalifragilisticexpialidocious: Van nekem olyanom?

8, Melyik könyv volt az, amelyik elindította a lavinát, tehát melyik volt az első, aminek hatására elkezdted falni a köteteket? 

@Pepe0810: Tudom.. Közhelyes, de az Alkonyat volt az! :) 17 éves voltam kb :) De legtöbbet a tavalyi év során olvastam, sajnos el kellett terelnem valamivel a figyelmemet, és az olvasás megnyugtatott.

@PCSPanna: Az első könyvsorozatom a Harry Potter volt, de utána nem nagyon olvastam egy ideig. Aztán a nővérem a kezembe adta a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvet. Ahhoz, hogy ténylegesen moly legyek mindkét könyvsorozatra szükség volt. Ezek elolvasása után kezdtem el keresgélni a könyvek után. Ez kb. 11 éves korom körül volt.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Margaret Mitchell: Elfújta a szél, ez a történet indított el mindent. Körülbelül 14 éves lehettem, amikor kiszúrtam Nagymamám könyvespolcán, azóta évente elolvasom, egyfajta lelki terápia számomra.

9, Melyik az abszolút kedvenc könyved, amit bármikor kézbe vennél és olvasnál?

@Pepe0810: Inkább egy sorozatot mondanék: J.R. Ward: Fekete tőr testvériség sorozata.

@PCSPanna: Ha nagyon muszáj egyet választani akkor az a Galaxis Útikalauz stopposoknak-trilógia

@Supercalifragilisticexpialidocious: Nem gondolnátok, de az Elfújta a szél és az összes mű Christopher Moore-tól. :)

10, A 2016-os év könyve. Melyik jutott elsőnek eszedbe?

@Pepe0810: Nem kérdés: Kim Holden: Bright Side

@PCSPanna: Virág Emiliától a Sárkánycsalogató. Egy szó: Imádtam


@Supercalifragilisticexpialidocious: <<Nem kaptam választ.>>

11, Melyik az a könyv, amit mindenkinek el kéne olvasnia szerinted?

@Pepe0810: Itt is őt tudom írni: Kim Holden: Bright Side

@PCSPanna: Szerintem eleve hülyeség a kötelező olvasmányok gyerekekre eröltetése. Szóval én ide nem tudok mit mondani, mert ez minden korcsoportra érvényes. Aki olvas, az azt olvas ami érdekli. Aki nem olvas az pedig így járt. Mindenkinek saját döntése kimarad e vagy sem.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Olvasás terén szerintem nincs olyan, hogy KELL. Mindenki azt olvassa, ami számára örömet okoz, ami kiszakítja a valóságból, ami hosszú órákra egy ülőalkalmatossághoz tapasztja, álmatlan éjszakákat és töprengős nappalokat okoz. Mégis, talán amit ajánlanék sokaknak, no nem mindenkinek, az a Mocskos meló.

12, Milyen könyvvásárlási szokásaid vannak? 

@Pepe0810: Alapvetően netről szoktam rendelni, boltban elég ritkán. De ha boltban vásárolok,akkor általában céltudatosan megyek, bár elég sok könyvet megszaglászok, és megtapogatok még! :D

@PCSPanna: Nálam ez úgy néz ki, hogy a nagyobb ünnepek után a rokonoktól kapott zsebpénzzel a zsebemben bemegyek a legközelebbi könyvesboltba és veszek x darab könyvet. Vagy olyat amire régóta fáj a fogam, vagy olyat amit úgy érzem bűn lenne ott hagyni.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Netről is, üzletből is szívesen választok. Nem jellemző, hogy válogatok, ha kiszúrtam azt a könyvet, amit épp szeretnék, akkor legtöbbször csak lekapom a felsőt, futok a kasszához és már olvasom is. Nem vagyok az a fajta moly, aki egyszerre 10 kötetet vásárol, még akkor sem, ha nagy akció van. Egy-egy darabot veszek egyszerre.

13. Milyen számodra az ideális olvasási körülmény?

@Pepe0810: Itthon az ágyban, egy finom kakaóval, teával, vagy egy forró csokival :) Illetve, mikor jó idő van, akkor kint a szabadban :)

@PCSPanna:  Vagy a szobámban lévő fotelben ülve a világ összes idejével és valami nasival a kezemben, vagy egy bizonyos helyre tartó távolsági buszon ülve, miközben zuhog az eső és én zenét hallgatok.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Tengerparton, egy hintaágyban, de mivel magyarhonban ezt nehéz kivitelezni, így vagy az ágyikómban, vagy a kanapén fetrengve, mindenféle pózban, egy mennyei tea társaságában.

14. Inkább az önálló köteteket vagy a sorozatokat szereted jobban?

@Pepe0810: Teljesen változó, mindkettőt szeretem :)

@PCSPanna: Mindkettőt ugyanannyira szeretem. Bár aki végignéz, a könyvespolcomon inkább azt gondolná, hogy a sorozatokat jobban szeretem.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Ez egy érdekes kérdés. Szeretem mind a kettőt, de mostanában szívesebben olvasnék egyedülálló köteteket, amik valahogy nehezen fellelhetőek. Kezdek kicsit belefáradni a sorozatokba. Ehhez képest most is azt olvasok.

15. Mennyi időt szoktál hetente olvasással eltölteni? 

@Pepe0810: Sok mindentől függ, de ha nincs semmi olyan program, akkor napi 2 órát minimum, hétvégén meg akár 5-6 órát, vagy többet is! :)

@PCSPanna: Ez nagyon változó. Van, hogy egy nap alatt kiolvasok egy 300 oldalas könyvet, de olyan is van (mint például ez a hét), hogy alig olvasok 10-20 oldalt egy nap.

@Supercalifragilisticexpialidocious: A munkába igyekezvén mindig olvasok, és este elalvás előtt is, fáradtsági szinttől függ. Mostanában lassabban haladok, saccolva naponta 3 órát olvasok, hétvégén többet, ha nem kell tanulnom. :)

16, Mi alapján kerülnek a kívánságlistádra a könyvek? 

@Pepe0810: Általában fülszöveg alapján kerülnek a kívánságlistámra a könyvek, de mostanában sokszor amiatt is, mert sokan ajánlják. :)

@PCSPanna: Leginkább fülszöveg alapján választok könyvet, de az közeli ismerőseim véleménye is sokat számít. Könyvesboltban, pedig ha időm úgy engedi az első fejezet eleje is bele tud szólni a dolgokba.

@Supercalifragilisticexpialidocious: A cím! Az az első ami megfog, sajnos hajlamos vagyok rá, hogy nem olvasok el egy jónak értékelt könyvet akkor ha nem tetszik a címe. Amint a cím megvan, jöhet a fülszöveg, ha mind a kettő átment a szűrésen, akkor gyorsan rápillantok molyon, és már meg is vásárolom a kötetet.

17, Jelenleg hány olvasatlan könyv pihen a polcodon?

@Pepe0810: Hát ezt kár volt megnéznem.. :D 96 :D

@PCSPanna: Hát ha a madárhatározókat és a hasonló jellegű könyveket nem számoljuk, akkor egy se. :D Mert az az érdekes, hogy nem szeretem az olvasatlan könyveket a polcomra tenni, így azoknak külön helyük van. De a képzeletbeli polcomon körülbelül száz könyv van, bár ezeknek nagy részét nem raktam fel Moly-ra.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Nem szoktam betárazni, ez most kivételes alkalom és a Könyvfesztiválnak köszönhető: 4.

18, Melyik volt a legutóbb vásárolt könyved? 

@Pepe0810: Brittainy C. Cherry: Tűzeső, Laurelin Paige: Első érintés és J. L. Armentrout: Árnyak, ezt a 3 könyvet vettem meg egyszerre legutóbb! :)

@PCSPanna: Leiner Laurától a Késtél

@Supercalifragilisticexpialidocious: J. Goldenlane: Isteni balhé, Terry Pratchett: Piramisok és Kisistenek, Alice Munroe: Nyílt titkok, Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok, Christopher Moore: Lestrapált lelkek.

19, Melyik könyvet olvastad el legutoljára?

@Pepe0810: Laurelin Paige: Hudson

@PCSPanna: A legutóbb Antoine de Saint-Exupéry-től A kis herceg című könyvét olvastam újra.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok.

20, Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?

@Pepe0810: Attól függ, hogy milyen kedvem is van, illetve valamikor a kihívások alapján választok. :)

@PCSPanna: Attól függ, hogy van e nálam épp kölcsön könyv. Mert ha van akkor, mindig azt olvasom el elsőnek, de ha nincs akkor aszerint választok, hogy mihez van kedvem.

@Supercalifragilisticexpialidocious: Mindig hangulatomhoz igazítom, megnézem mire vágyok, és nekiveselkedek.

Köszönöm, hogy részt vettetek a játékomon! :) 

Charlie N. Holmberg: A papírmágus

"Az a szív, amelyik egyszer már szeretett, erősebb, mint az, amelyik még soha, tudod?"

Ennek a könyvnek megvan a maga szépsége és bája, ugyanakkor nem nélkülözi az izgalmas részeket sem. Néhol megborzongatott - amire egyáltalán nem számítottam - s néhol csak mosolyt varázsolt az arcomra. Aranyos történet, amit azért nem adnék fiatalabbak kezébe, de a túl idős korosztályt sem céloznám meg vele. Végre egy teljes mértékben tinédzsereknek írt könyvet olvashattam a GABO kiadó jóvoltából, ugyanakkor nem okozott maradéktalan élményt a számomra. Több olyan hibája is van, ami fölött nem lehet csak úgy szemet hunyni. Ez nagyon sajnálatos, mert tényleg egy jó alapot kaptunk. Kiemelném, hogy alapot. Még egy kis időráfordítással az írónő egy új Harry Pottert tudott volna alkotni, de sajnos mivel ez nem valósult meg... egy túlontúl egyszerű és nem teljesen logikus könyvet kaptunk csak. 

A papírmágus első pillantásra megfogott. Gyanútlanul böngésztem a moly.hu felületén, mikor elém rám vetette magát. Azonnal könyörgőre fogta a stílust, és már repült is a kívánságlistámra, majd ahogy lehetett, be is szereztem. Én bevallom, borítómániás vagyok. Az esetek 70%-ban az dönti el, hogy egy könyvet elolvasok, illetve megveszek-e vagy nem.Tisztában vagyok vele, hogy ez nem szép dolog, illetve azzal is, hogy ezzel a kiadóknál dolgozó grafikusoknak erősen feladom a leckét, hiszen rengetegen gondolkoznak így rajtam kívül. Egy könyvnek a legjobb reklámja a borító - és az író, hogyha már befutott. 

Személy szerint én nagyon örülök, hogy az eredeti borító nem lett megtartva, mert biztos vagyok benne ,hogy akkor nem vettem volna kézbe, s így egy csodás történetről maradtam volna le. Az eredeti számomra túlságosan minimalista,a tipikus "ezt én is meg tudnám rajzolni" kategória. Nem nézegetném perceken keresztül, nem éreznék arra sem vágyat, hogy a polcomon tudjam. 

A történet a maga bájával indul. Egy élettel teli, fiatal lány, Ceony Twill éppen nehéz helyzetbe kerül, ugyanis hiába volt mindig éltanuló, a döntést, hogy milyen anyaghoz kötődjön, nem hozhatja meg saját maga. A papírmágusok közé kényszerítik, mivel ezen ágat művelők száma rettentően csekély. Aztán ahogy pörögnek az oldalak, megszereti ezt az ágát is a tudománynak és kiderül, hogy ebben is igen tehetséges. Ezután jönnek a bonyodalmak, a mestere múltja miatt egy izgalmas, de borzalmas kalandba bonyolódik, ahol elég magas a tét, tehát nem szabad hibáznia , győzedelmeskednie kell a gonosz fölött.

Ahogy elkezdtem olvasni Ceony történetét, több dolgot is megállapítottam magamban: az első ezek közül, hogy a főszereplő hölgyemény számomra egyáltalán nem szimpatikus. Tipikusan az a karakter, amelyik szinte minden osztályban előfordul: a stréber tanuló, aki mellette elég sznob is, többre tartja magát, mint a többieket. Én megértem, hogy gyorsan tanul, de már ne is haragudjatok: fotografikus memóriával azért nincs nehéz dolga. Életcélom lenne, hogy keressek egy olyan területet, ahol nem tehetséges. 

A másik megállapításom, hogy láttam magam előtt életre kelni a lapokon leírtakat. Kömény ott rohangált az én lábam körül is, szinte hallottam a csaholását is. Láttam a kis papírmadarakat szálldosni a lámpa körül és éreztem az öreg könyvtár mindennél finomabb, súlyos illatát. Annyira erősen megelevenedett a betanulási fázisig a történet a fejemben, hogy csak az kattogott bennem: remélem ebből készítenek filmet. Megjegyezném, a fülszöveget csak a történet befejezte után olvastam el, szóval előre nem tudtam, hogy tényleg lesz belőle.

Aztán ahogy megérkezett a történetbe Líra úgy röppent el tőlem ez a gondolat. Innentől kezdve olyan abszurd fordulatot vesz az esemény, hogy azt nem szeretném mozivásznon látni. Nem azért mert sokkolt volna, vagy bármi, azért ahhoz még ez a történet gyenge, de annyira erős kontrasztot állít egymás elé a két jelenet...Ez az egész szíves dolog a számomra nem volt tetszetős. Kifejezetten untam, hiszen a könyv több, mint felét elfoglalja s igazából nem történik semmi. Coeny emlékeket lát. Na bumm. Értem, hogy miért volt ez jelentős, miért kellett ezeken végighaladnia az olvasónak is, de ha nem ez lett volna a regény központjában, pontosabban más is történt volna... sokkal jobban élveztem volna.

S így el is jutottunk ahhoz a részhez, hogy mi árnyékolja be számomra ezt a könyvet. Ez pedig a hossza. Van egy  alapvetően nagyon egyedi és érdekes ötlet, egy teljesen új felépített világ, ami egyáltalán nincs kihasználva. Már csak azt nem értem, hogy miért. Az események túl gyorsan történnek. Ha mondjuk a bonyodalom előtt Ceony már mondjuk fél éve ott lett volna Thane mester mellett, sokkal hatásosabb lett volna a szándéka, miért is száll harcba a szívért. A vége is össze lett csapva. Lehetett volna még ezeket boncolgatni, akár kétszer ekkora terjedelemben is, s teletűzdelni jó pár eseménnyel. Úgy éreztem magam, mint a pasik, mikor megkérdezik a barátnőjüket, hogy milyen autót vettek, s azok annyit válaszolnak: pirosat. Sajnálom a részletek teljes hiányát, hiszen így csak pár egymás mellé rakott eseményt kaptunk. Egyszerűen nem kaptam rá időt, hogy megszeressem a történetet, hogy a részévé váljak, mert hipp-hopp vége lett a könyvnek, mielőtt még beszippanthatott volna. Túl rövid. Egyszerűen nincsen rá más kifejezésem. Túlságosan.

S ebből kiindulva az események is jóval kisebbek, mint kellene. Ha úgy nézzük, három dolog történi összesen a 230 oldal során. Az pedig kevés egy könyvhöz. Novellának viszont már túl hosszú. Mivel ez nem egy egyrészes könyv, így remélem, hogy a további részekben az irónő kreatívabb lesz és nem fog félni elengedni jobban a fantáziáját.

Kicsit bánom, hogy kaptunk benne a végére egy szerelmi szálat is, mert az is teljesen légből kapott volt. Ceony sétálgatott itt meg ott aztán, mint derült égből a villámcsapás rájön, hogy szerelmes abba a férfiba, akit egy hónapja ismer és eddig nem éppen kedvelt. Semleges volt a számára. Kiábrándítóan gyorsan kaptuk meg a dolgokat, teljesen elvesztette a hitelességét ezzel, hogy semmi nem volt kellőképp kifejtve.

Ha csak a legvégén a tátikás jelenetet vesszük... A könyv magának egy olyan spoilert alkotott, ami csak egy egyrészes történetnél állná meg a helyét. Ezt nagyon sajnáltam.

Ugyanakkor az elején sok olyan jelenet volt, ami nagyon tetszett. Mit meg nem adnék egy saját Kökényért! Mindennél jobban vágyok egy kutyusra, de sajnos nem lehet, hiszen panelban lakom. Viszont egy papírkutyával megoldódna a probléma :)

Úgy érzem, sokkal könnyebb lenne rávenni a fiatalabb korosztályt, hogy olvasson, hogyha a betűk ugyanúgy megelevenednének előttük, mint ahogy a könyvben is történt. Csak úgy falnák a mesekönyveket kicsik és nagyok egyaránt, hiszen olyan lenne, mintha moziznának!

Tehát az elején egy nagyon szimpatikus könyv volt, ami sajnos a végére eléggé megváltozott. Tetszett a történet, de túl kevés volt és túlságosan kezdetleges. Ugyanakkor várom a folytatást, és remélem, hogy az jobban ki lesz fejtve, mert nagyon érdekes világot mutat be Charmie N. Holmberg. Remélem, hogy a következő részben jobban ki lesz fejtve a történet lényeges pontjai mellett a papírmágia mivolta is, illetve nem lesznek légből kapott érzelmek, döntések és jelenetek.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Végül is, időbe telik, mire egy összetört szív meggyógyul. Még egy ilyen apróra összetört szív is beforr idővel."

"Talán az ember szívében a tudás szilárdabban van jelen, mint az emlékek vagy a gondolatok."

"Formálj valamit egységes egésszé, és egységes egészként fog életre kelni,"

"Mindenkinek a lelkében lapul valamennyi sötétség. De mindenki maga dönt arról, hogy hizlalni kezdi-e, vagy sem."

Anne L. Green: Eltitkolt múlt

"Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt. "

Egy újabb Anne L. Green könyvvel folytattam a májusi hónapot. A Törékeny vonzerővel engem teljesen megvett magának az írónő, s pontosan emiatt nehezebb a többi könyvét is objektíven néznem. Az előbb említett kötet számomra tényleg kiemelt helyen van, konkrétan nem érhet a nyomába az írónő semelyik másik könyve. A témája olyan szinten megérintett, hogy csak csillogó szemekkel, némán faltam a sorokat. Ettől a hatástól nehéz elvonatkoztatni a további könyveknél. Mindezek ellenére Lexie és Alex története az első fejezettől kezdve belopta magát a szívembe. Igaz, hogy nem érte utol a számomra a Törékeny vonzerőt, de hasonlóképp élveztem. 

A történetbe ott csöppenünk bele, mikor a nagy Alexander Cross rádöbben, hogy az eddig folytatott életvitele nem visz sehova és jóval többre vágyik, mint minden este más nőnek - szépen mondva - örömet okozni. Itt már meg is állnék egy pillanatra, mert szerintem ez egy fontos momentum. A legtöbb könyvben a macsó pasit egy hirtelen berobbant nőcske veszi rá a pálfordulásra, ami engem teljesen kiborít. Annyira nem tartom valósnak, hogy csak na, mert hát egy szép szempár villanása nem fogja szó szerint egy pillanat alatt megváltoztatni egy olyan férfi életvitelét, aki sosem becsülte igazán a női nemet. Emiatt a legtöbb könyv nálam már el is bukott. Ezzel szemben az Eltitkolt múltban rögvest egy esélyt kap a főszereplő, hiszen ő változni akar. Az írónő megadja ezzel a történet alapjának a hitelesség érzését, melyet én nagyon sokra értékelek.

A történet másik főszereplője pedig Lexie, aki fiú gyermekével éli le mindennapjait. Nem gazdag, nem kiemelkedő, hanem egy teljesen átlagos egyedülálló anya. Ez a karakterformázás is a szívembe lopta magát seperc alatt. Örültem, hogy végre nem egy túlidealizált képet láthatunk. 

Szóval ők ketten találkoznak egy furcsa véletlen kapcsán, konkrétan Alex elüti Lexie-t. No ne aggódjunk, nem esik nagy baja, szerencsére. S innen kezdve elkezd köztük formálódni egy gyönyörű kapcsolat, amiben az elején még rengeteg titok van, majd mint a hagyma, rétegeitől megfosztva szépen kitárulkozik előttünk a teljes igazság. 

Tényleg az első perctől megnyert magának. Nagyon megszerettem ezt a fajta borítótervet is, nagyon jó nézegetni a polcomon a hasonló mintára készült, azonos írótól származó műveket. Egyszer és letisztult, ugyanakkor szép. A cím első pillantásra felhívta magára a figyelmet, hiszen kíváncsivá tett, vajon mi lehet az a nagy titok, ami a múltban történt, s amiről ennyire bőszen hallgatni kell. Ahogy elindul a történet teljesen elvarázsolt, csak úgy faltam a sorokat... egy bizonyos pontig. Sajnos ez pont az volt, mikor kiderül, milyen vaj van a füle mögött Lexie-nek. Bevallom, kicsit csalódtam. Számomra ez most túlságosan elrugaszkodottra sikerült. Azt hittem, hogy ez a történet, hasonlóan a Törékeny vonzerőhöz, a realitás talaján fog mozogni. Hittem benne, hogy a mindennapi életből merít majd magának egy pár cseppet, de ehelyett inkább a mostani tévés sorozatok jutottak eszembe. Sajnálom, de engem ott teljesen kizökkentett a dolog. 

Amit szintén bántam, hogy sehol nem tesz még egy utalást sem arra a könyv, hogy Lexie esetleg más nemzetiségű, jelen esetben olasz. Jó, a személyiségjegyeiből rájöhetnénk, de ez az elhallgatott információ igenis fontos lett volna, mert így lehet, hogy a nagy titok sem lett volna számomra a "jajj, csak ezt ne" kategória.

Ezek után kisebb lelkesedéssel folytattam a könyvet, enyhe kétkedéssel megfűszerezve. Aztán szembe jött velem egy gondolat, úgy a könyv közepe felén:

"Miután eljöttem, tudtam, hogy nem érthet meg bennünket senki igazán, hiszen nem ismerik a történetünk legkényesebb részeit (...) "

Hát bevallom, itt egy kicsit elszégyelltem magam. Hogyan mertem én magam pálcát törni a karakterek feje fölött úgy, hogy igazából esélyt sem adtam nekik, hogy megmutassák, mi rejtőzik bennük. Innentől sokkal nyitottabban álltam a történethez, próbáltam jobban befogadni az eseményeket és azok hátterét. S bevallom, így már sokkal jobban is élveztem. 

Szóval engem egy ilyen érzelmi hullámvasútra ültetett fel, bár nem a szokványos fajtából. A hangulatom az olvasás közben folyamatosan hullámzott: egyszer szerettem ,egyszer unatkoztam, majd megint élveztem, s néha egy kis kétkedés is szerepet kapott.

Több ténymegállapítást tettem olvasás során, de talán az egyik legjelentősebb, ami többször megfogalmazódott bennem: akárhol is élnek... tuti, hogy nem minőségi ruhát hordanak: én még ennyi ruhát szakadni nem éltem! Hogy ezek mindig egy mozdulattal képesek voltak mindent elszakítani! De most komolyan: ti próbálkoztatok már eltépni egy új ruhát? Lehet én vagyok gyenge, de nekem sosem ment, főleg nem első mozdulatra... Viccet félretéve, alapvetően az erotikus részekkel nem volt bajom. Szépen, ízlésesen meg lettek írva, de ez a sok ruhatépés már az agyamra ment. Egyszer, kétszer, na jó, hosszabb könyvnél még háromszor belefér, de itt túl sokszor találkoztunk vele, s így már csak nevetségessé válik, nem adja vissza azt a felfokozott hatást, ami a célja lenne. Miközben épp azt olvastam, hogyan esnek egymásnak, csak az járt a fejemben, hogyha ennyire nem szeretik a másik göncét, miért nem mondják a szemébe? Miért kell ebből rögvest szexjátékot csinálni? Egyszerűen már más indokot nem találtam arra, hogy mégis mért van ennyi cafatokban lógó gönc.

Nekem nagyon tetszett ,ahogy Alex szépen, lassan megváltozott, ugyanakkor lehet, hogy már túlzásba is vitte. Teljesen megértem, hogy szerelmes, hogy az élete szépen alakul, minden nehézség ellenére, de ettől független néha már túlságosan is romantikus volt. Nem az elküldött virágokra gondolok, hanem a kimondott szavakra. Ez a rengeteg szeretlek... na, számomra sok volt. Én is megtaláltam életem szerelmét, ő sem éppen a fapofás kategória, de nem hiszem, hogy tetszene, ha mást sem hallanék a szájából, csak hogy mennyire szeret, és sosem akar elveszíteni. Látom is magam előtt a következő szituációt:

Én, mint a munkából nemrégen hazaeső asszony, megkérem, hogy szaladjon le a közeli boltba tojásért, hogy holnapra tudjak ételt készíteni. Erre ő, a lovag, míg felhúzza a cipőjét háromszor elmantrázza, mennyire szeret, majd mielőtt szó szerint 20 percre elmenne itthonról még egy fél órás ölelgetés és becézgetés maratont tartana, mintha soha az életbe nem látna többé, s addig az eddig tűzön fortyogó étel is odaégne. 

Tudom, ez egy kicsit túldramatizált példa volt, de ezt most csak így voltam képes visszaadni. Remélem sikerült.

Mindezek ellenére nehogy azt higgyétek, hogy nem tetszett a könyv. Nem, sőt, kifejezetten élveztem, ha ezektől eltekintettem. Nem csalódtam a kedves írónőben. Imádom a humorát, mégis a kedvenc jelenteim azok, mikor a gyerekek vannak a középpontban, illetve amikor róluk beszél. Látszik, hogy a való életben is mennyire lelkiismeretes anya, hiszen annyira valósághűen adja vissza ezeket a részeket és gondolatokat, hogy az már szinte lehetetlen. Imádom a gyerekszájas beszólásokat, a merengéseket, mit is jelent anyának vagy éppen apának lenni. Tetszik, ahogy megeleveníti az olvasó szeme előtt, mennyire többek lehetünk egy gyermek által. Csodálatos!

S az egyik legfontosabb dolgot majdnem ki is hagytam! Ez a könyv nem csak egy egyszerű történet. Megmutatja, hogy mennyire fontos is egy kapcsolatban a bizalom, sőt azt is, hogy ezért mennyi mindent meg kell tenni. Rengeteg odaadással, sőt néha lemondással is jár. De ha egy kapcsolat nem épül biztos alapokra... az már halálra van ítélve. Lexie és Alex története megtanítja azt, hogyan lehet egy stabil élet alapjait megteremteni. Megmutatja, hogy a szerelemben nem léteznek legyőzhetetlen akadályok, ha elég kitartó az ember. S végül a legfontosabb: megtanítja, hogyha két ember szereti és tiszteli egymást, akkor együtt bármire képesek.

Tűkön ülve várom, hogy megjelenjen Amy és Matt története is az új köntösben. Mert ebből a családból sosem elég, mint ahogy az írónő műveiből sem.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Mondják, hogy a pénz nem boldogít, de azért be kell ismerni, sokban hozzájárul az ahhoz vezető úthoz."

"Az eszünk figyelmeztet bennünket arra, mit kellene elkerülnünk, de csak a szívünk mondhatja meg, mit kell cselekednünk."

"Mindenkiben él a vágy,hogy megtalálja azt a személyt,akiben maximálisan megbízhat, aki minden rezdülésünket ismeri,és nem csupán elfogad bennünket,de harmonizál is a lelkünkkel."

"Eltévedni önmagamtól, biztos állíthatom, olyan, mint egy sötét sikátorban bolyongani."

"Hát egye fene, itt vagyunk, szeretem őt. Talán kevésbé szeretném, ha ő nem szeretne ennyire. Ez a kétfelől áramló érzés összefonódik, meghatványozzák egymást, perzselő áramkört hoznak létre"

Maria V. Snyder: Méregtan

"Mindenkinek döntéseket kell hoznia az életében. Némelyik döntés rossz, a többi jó. Ezt nevezzünk életnek, ám ha szeretnél inkább megfutamodni, hát csak rajta! De ne állj meg félúton! Ne fecséreld a sopánkodók poklában az idődet!"

A Méregtan című könyv egy teljesen egyedi világot mutat be. Fantasy kategóriába sorolható, hiszen egy elképzelt országban játszódik és nem szűkölködik a mágiában sem, ugyanakkor kapunk egy halovány romantikus szálat is. A gyomrunkat messzemenően kíméli, hiszen a vérre menő jelenetek nincsenek a maguk brutális voltában leírva, ugyanakkor Yelena sorsa mindenkit megérint.

Ezzel a könyvvel a kapcsolatom körülbelül egy évvel ezelőttre nyúlik vissza. Már akkor szemet vetettem rá, de valahogy mindig arrébb tolódott a megvenni kívánt könyvek listáján. Aztán ahogy telt múlt az idő, egyre kíváncsibb lettem rá, mivel pár kedves barátom, köztük az én drága @nikkytikkym már nagyon rágta a fülemet, mondván, hogy ez egy fenomenális könyv. Aztán úgy döntöttem, hogy a négyes államvizsgámért megérdemlem, ezért első utam a Libribe vezetett, ahol be is szereztem belőle egy szép példányt. Ez januárban volt, azóta sírt a polcomon, hogy mostmár igenis övé a szerep, ő legyen a következő. Pár nappal ezelőtt kedvet kaptam hozzá, ezért felütöttem és elkezdtem olvasni...

Mielőtt folytatnám, térjünk ki a külsőre, hiszen hozzám hasonlóan a legtöbben a borító és cím alapján döntenek, hogy éppen mit vesznek meg. Vagyis sokat nyom a lantba. A borító nagyon szép, bár a bennem kialakult kép Yelenáról abszolút nem hasonlít a borítón szereplő lányra. Yelena számomra sokkal erősebb arcélekkel rendelkezik, nem ennyire pufók, látszik rajta, hogy sok mindenen kellett keresztülmennie eddigi élete során. Ahogy beleveszik a zöldbe a haja az egy szuper koncepció, csak igazából nem jöttem rá, milyen jelentősége van. 

Valahogy én úgy képzeltem, hogy itt valami képzésen, iskolában vesznek majd részt, ahol mérgekkel dolgoznak, vagy igazából nem is tudom, de semmiképp nem számítottam egy ételkóstoló kivégzésre ítélt lányra. Tudom, ennyit a fülszöveg is elárul, de ilyen szép borítóterv mellett nem jutottam el odáig, hogy meg is fordítsam a könyvet!

Tehát a történet onnan indul, hogy Yelena épp a kivégzésére várakozik, amikor esélyt kap egy új életre: a kapitánynak új ételkóstolóra van szüksége. Ez nem éppen egy könnyű munka, nem csak abból áll, hogy bekapok egy-egy falatot. Elsőnek meg kell ismerkednie a különböző mérgek hatásaival, fel kell ismernie az ízüket, és azonnal azonosítania kell, mielőtt eljutna a Kapitányhoz az étel. Ezt a tudást pedig Valek, a bérgyilkos adja át neki. Tetszett kifejezetten a tanítás része, elég erőteljesen lett leírva. Az alapok után, áttér a történet a politikai részre, mégis ki akar a Kapitány életére törni, no és persze, miért, illetve Yelena hogyan kapcsolódik az eseményekhez.

Alapvetően én szeretem az efajta történeteket.Szeretem a világot, amit felvázolnak, ahol nincsenek se számítógépek, se semmilyen kütyük, csak a két kezük, amivel dolgoznak, az eszük, amire hallgatnak és ha éppen csurran egy kis varázserő bele, az sem vetem meg, hiszen ettől válik érdekessé. Az üvegtrón sorozat és a hatalom trilógia után méltán várhattam volna el ettől a könyvtől is, hogy kedvenc lesz, de valahogy mégsem jött össze neki. Nem tudom igazán megindokolni, hogy miért. Tényleg szerettem a történetet, de attól még sokszor szenvedtem vele. 

Egy elképzelt világ legtöbbször attól válik hitelessé, ha valamilyen szinten a történelmébe is bepillantást nyerünk. Itt ez is megvolt, talán túlzottan is. Annyira nagyon, de tényleg nagyon untam azokat a részeket, ahol azt fejtegeti, hogy ezelőtt száz évvel kinek döglött meg a tehene. A magyar történelem sem kötött le sosem kellőképp, megtanultam a kötelező alapokat és annyi. Egy kitalált világ történelme pedig teljesen hidegen hagy, ha a történethez alapvetően nem ad hozzá. Ha lett volna valamilyen szintű utalás, hogy ezek fontos információk, akkor nem lett volna semmi problémám vele.

Emellett a könyv nagy részét elvitte a felkészülés folyamata. Persze, voltak benne akciódús jelenetek, de az is mind ez időszak alatt. Kevésnek éreztem a tényleges történést. Sajnálom, mert tényleg nem egy rossz könyvről beszélünk, de számomra nem üti meg a letehetetlen szintet. Ha fel kéne osztani a könyvet részekre, akkor a következők lennének:

1,  az alapszituáció felvázolása, melyben megismerjük a szereplőket ~ 80 oldal

2,  Yelena elsajátítja a szükséges képességeket ahhoz, hogy képes legyen önmagát megvédeni. ~ 300 oldal

3, Végső nagy "csata" az, amire eddig készültünk és türelmetlenül vártuk ~ 66 oldal

Értitek mire gondolok? Nem azt mondom, hogy össze lenne csapva, mert szépen ki van fejtve, de számomra kevés volt. Azt sem mondom, hogy a felkészülés folyamatát kellett volna megkurtítani, mert nagyon szépen fel van építve az is. Ritkán mondok ilyet, de ezt a könyvet kicsit több oldalon kellett volna kifejteni, akkor sokkal erőteljesebb lett volna - a számomra.

Jha, igen, és még egy fontos dolog... A pillangó por első említésénél én már biztos voltam benne, hogy mi is vele a helyzet, hogyan működik, így amikor lehull róla a lepel, hogy mégis miből tevődik össze... kicsit sem lepett meg, így az egyik nagy csattanó elmaradt. Kár érte. :/ De túl egyértelmű!

Mikor ezeket fejtegetem ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek teljesen szubjektív vélemények. Mások szerint, a többség szerint így jó, ahogy van. Minden embernek más az ingerküszöbe, az enyém sajnos egy fokkal már fentebb ugrott. Pedig ha két évvel ezelőtt került volna a kezembe ez a kötet, gondolkozás nélkül öt hiper-szuper csillag lett volna.

A történet végére viszont eléggé megkedveltem a szereplőket is. Előtte csak éppen Jancót és Arit bírtam, meg Valekot, de őt nagyon. A végére felnéztem egy kicsit Yelenára, mert szembe tudott nézni a démonjaival, és ki tudott tartani a legrosszabb pillanatokban is. Ugyanakkor Valekben csalódtam, nem is kicsit. Értem én, hogy mi történt itt, de az ő szájából nem ezeket az érzelemnyilvánításokat és becézgetéseket vártam. Azt hittem egy komoly felnőtt emberről beszélünk, aki az isten szerelmére, bérgyilkos (!) nem egy szerelmes kamaszról, akinek a fél agya elfolyt nagy érzései közben. Lehetett volna ezt az ő stílusában is tálalni. Bocs, ez nagyon kikívánkozott. 

Várom a következő részt, mert tényleg érdekesnek ígérkezik, főleg így, hogy mostmár az alapot megkaptuk, végre jöhetnek az események is. Ugyanakkor nekem nem rabolta el teljesen a szívemet a történet, nem fogok róla ódákat zengeni mint mások. Lehet kinőttem a fantasyból, de azért remélem, hogy nem így van, mert még elég sok érdekel ;)

S ha már itt tartunk... van valakinek bármilyen információja a folytatásról? A legutóbbi tudomásom szerint még mindig nincsen konkrét beígért megjelenési dátum, csak ködös utalások, amik eddig is, már három éve.

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Nehéz dolog a bizalom. Tudni, kiben bízhat az ember, még nehezebb."

"– Az elme irányítja a testet. Ha az ember azt gondolja, hogy biztosan meghal, akár magába a puszta meggyőződésbe is belehalhat."

"Minden ember rendelkezik a szunnyadó képességgel, hogy olvasni tudjon mások gondolataiban, és érintés nélkül befolyásolja a körülötte létező világot."

"– (…) Valójában két hírem is van a számodra: egy jó és egy rossz. Melyiket szeretnéd először hallani? 

– A rosszat – vágta rá Valek. – Akkor még reménykedhetek, hogy a jó hír talán ellensúlyozni tudja a helyzetet."

Moly Name Tag - 19. forduló

Kedves Olvasóim!

S ezennel elérkezett a tizenkilencedik forduló. A szabályok ugyanazok.Ezen a héten is három molyt kérdeztem meg a molyolási és olvasási szokásairól. Szerintem nagyon klassz válaszok születtek, szóval nem is húzom tovább.
Szeretnél te is részt venni a játékon? Nincs más dolgod, mint jelentkezni erre az eseményre: Moly Name Tag- Kit rejt a nicknév? (katt rá)

A tizenkilencedik kör résztvevői:

@Csakegyolvasólány, 22 éves felvidéki lány, aki jelenleg egy fogorvosi rendelőben a könyvelő segítője.
@fonalaslány 30 éves és két végzettséggel is rendelkezik: Kereskedő-boltvezető és óvodai dajka.
@Rékaci, 21 éves, végzős ifjúságsegítő hallgató a DRHE-n

S akkor jöjjenek is a kérdések: 

1, Mióta vagy aktív tagja Moly.hu közösségének?

@Csakegyolvasólány:  2016. január 24-én jelentkeztem fel a Moly.hu-ra, és azóta aktív tagja vagyok.

@fonalaslány: Nemrég volt a fél éves molyfordulóm, de sokkal többnek tűnik.

@Rékaci: Pontosan most május 3-án volt 2 éve, hogy regisztráltam az oldalra. Igazán aktívvá úgy 1 hó-nap után váltam, miután egész jól sikerült kiismernem magam az oldalon.

2, Hogyan bukkantál rá?

@Csakegyolvasólány:  Tavaly, amikor vonatoztunk fel a barátnőimmel Pestre, az egyikük beszélt az oldalról. Elmondta, hogy lényegében mit is lehet találni itt, és hogy milyen jó. Így nem kellett több ösztönzés nekem sem.

@fonalaslány: Kaptam egy könyvutalványt, és nagyon tanácstalan voltam, mit vegyek, hát elkezdtem véleményeket keresni a kiszemelt könyvekről. A gugli első találata mindig a moly volt, elkezdtem körülnézni az oldalon, felfedeztem, mekkora közösségi élet van itt, és itt ragadtam.

@Rékaci: Ha jól emlékszem anno rágugliztam egy könyvre és akkor dobta fel a moly.hu-t a kereső. Egyből beleszerelmesedtem. ;) 

3, Miért kezdted el használni, mi fogott meg benne?

@Csakegyolvasólány: Az tetszett az oldalban, hogy amilyen könyvre kíváncsi vagyok, megtalálhatom az oldalon, illetve elolvashatom mások véleményét is a könyvről. Ez sokszor van a segítségemre, ha nem tudom eldönteni érdemes-e belekezdeni a könyvben.
4) Nem vettem még részt egyetlen eseményen sem.

@fonalaslány: Először az fogott meg, hogy könnyebben nyilvántarthatom a magánkönyvtáramat és az olvasásaimat, aztán szép lassan felfedeztem a zónákat, utazókönyveket, kihívásokat, és már nem volt megállás :)

@Rékaci: Az tetszett meg benne a legjobban, hogy praktikusan vezethettem az olvasásaimat és könyvvá-sárlásaimat. Ezeken kívül pedig az, hogy sok, számomra új és „testhez álló” könyveket talál-hattam a többi moly ajánlása, karcai által. :) 

4, Vettél már részt molyos eseményen? Milyen tapasztalataid vannak?

@Csakegyolvasólány:  Nem vettem még részt egyetlen eseményen sem.

@fonalaslány: Idő hiányában találkozóra még nem tudtam elmenni, de tervben van. Addig virtuális eseményeken garázdálkodom :)

@Rékaci: Igen. Eddig csak ajándékozós eseményeken vettem részt (szám szerint heten), amiket nagyon-nagyon szerettem. Igaz, voltak rossz tapasztalataim: kettő ajándékozóm is ki akarta már magát húzni az ajándékozás „terhe” alól. Végül megkaptam tőlük, de nem volt valami szimpatikus, hogy hazudtak az esemény szervezőjének és húzták-halasztották a dolgot. De hál’ Istennek ez elenyésző, nagyon sok kedves molytól kaptam gyönyörű szép csomagokat! :) 

5, Milyen élményeket, tapasztalatokat köszönhetsz az oldalnak? 

@Csakegyolvasólány: Hála az Istennek minden egyes tapasztalatom pozitív volt. Igaz, eddig csak molyos barátokról tudok beszélni, akik közül már találkoztam egy-kettővel. Ők mind nagyon aranyosak, kedvesek és szerethetőek. Viszont ez el tudom azokról a személyekről is mondani, akikkel jelenleg csak a molyon tartom a kapcsolatot. Könyves információ terén is csak dicsérni tudom.

@fonalaslány: Számomra az egyik legjobb „mellékhatása” a molyolásnak, hogy sok, hozzám hasonló gondolkodású embert ismerhettem meg. Sőt, barátra is leltem @Judyt személyében, akivel teljesen spontán kezdtünk el levelezni egy ajándékozós esemény miatt, és ma már nem telik el nap úgy, hogy ne váltanánk néhány levelet. Sok jó élményem fűződik ajándékozós eseményekhez is, szabályosan rájuk kattantam :D

@Rékaci: Rengeteg kedves és segítőkész embert ismerhettem meg az oldalnak köszönhetően. Megtanultam, hogy nekem nem szabad a könyv olvasása előtt még csak átfutnom a szememmel sem(!) a róla szóló értékeléseket, mert biztos hogy befolyásolja az olvasásélményemet. 

6, Milyen típusú könyveket szoktál olvasni? 

@Csakegyolvasólány: Mondhatni mindenevő, vagyis minden olvasó vagyok. Nincs kedvenc műfajom, bár mostanában elég gyakran veszek kezembe fantasy könyveket.

@fonalaslány: Mindenevő vagyok, függ a hangulattól is, de van, hogy valamelyik figyeltemnél látok egy könyvet, ami megfog. Általában fantasy-t, krimit, young adult és new adult könyveket olvasok, bár mostanában egyre nyitottabb vagyok a sci-fi irányába is. És néha jólesik egy-egy klasszikust is a kezembe venni.

@Rékaci: Főleg fantasykat, disztópiákat és thrillereket. Néha be-becsúszik egy-két romantikus is, de hát na! Néha az is kell a kis lelkemnek. ;) 

7, Ki szoktál lépni az olvasási komfortzónádból? 

@Csakegyolvasólány: Elég gyakran szoktam és mindig meglepődök magamon, hogy eddig miért nem tettem.

@fonalaslány: Mióta moly tag vagyok, egyre sűrűbben.

@Rékaci: Nagyon ritkán és azok is inkább csak próbálkozások. De dolgozom rajta! :) 

8, Melyik könyv volt az, amelyik elindította a lavinát, tehát melyik volt az első, aminek hatására elkezdted falni a köteteket? 

@Csakegyolvasólány:  Mindig szívesen gondolok vissza arra az időre. Sokakkal ellentétben az első könyvem nem a Harry Potter volt. Emlékszem, 8 éves lehettem. Épp téli szünet volt és nagyon kínlódtam, mert a TV-ben sem akadt semmi érdekes. Ekkor édesanyám odaadta nekem az egyik kedvenc gyerekkori könyvét azzal a mondattal, hogy: „Látom, milyen jól mulatsz. Tessék, olvasd el.”
Így belekezdtem, s onnantól kezdve ki se lehetet tépni a kezemből. Két nap alatt kiolvastam és már mentem is oda az anyukámhoz a következő könyvért. Innentől fogva lettem könyvmoly és azóta is a kedvencem Arkagyij P. Gajdar: Timur és csapata c. könyve.

@fonalaslány: Azóta vallom magam könyvmolynak, mióta megtanultam folyékonyan olvasni :) A könyvek már gyerekkoromban elbűvöltek, és szinte az egész családunk olvas, így én eleve ezt a mintát követtem. Talán velem is született :) Első olvasmányom az Óz a csodák csodája volt, de mégsem ez indította el nálam a lavinát, hanem Szabó Magdától a Születésnap. Alsó tagozatos sulis voltam, amikor anyukám nekem adta a pöttyös és csíkos könyveit, és szinte faltam őket.

@Rékaci: Azt hiszem A két lotti volt anno az én „tulipán taposóm” (:’D) 8 éves koromban. Bár nem nevezném lavinának, ugyanis én inkább szép lassan süppedtem bele a könyvek világába. Mondjuk inkább úgy, hogy az igazán nagy lendületet a Harry Potter adta öt vagy hatodikos koromban. 

9, Melyik az abszolút kedvenc könyved, amit bármikor kézbe vennél és olvasnál?

@Csakegyolvasólány: Ez nehéz kérdés, mert jó pár ilyen könyv van. De akárhányszor a kezembe akad, mindig szívesen újra olvasom:
Arkagyij P. Gajdar: Timur és csapata
Kresley Cole: Méreghercegnő
Maria V. Snyder: Méregtan
Colleen Hoover: Egy nap talán

@fonalaslány:Szabó Magdától az Abigél.

@Rékaci: A tuti befutó J. K. Rowlingtól a Harry Potter és a Titkok Kamrája. :) 

10, A 2016-os év könyve. Melyik jutott elsőnek eszedbe?

@Csakegyolvasólány: Baráth Viktória: Első tánc

@fonalaslány: Sok jó olvasmányom volt 2016-ban, nehéz kiemelni egyet, de talán a Szétcsúszva (Calia Read) volt rám a legnagyobb hatással.

@Rékaci: Ez könnyű: Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó volt nálam 2016 abszolút kedvence.

11, Melyik az a könyv, amit mindenkinek el kéne olvasnia szerinted?

@Csakegyolvasólány: Rick Riordan: A villámtolvaj vagy Arkagyij P. Gajdar: Timur és csapata

@fonalaslány: Bocsánat, hogy ismétlem magamat, természetesen az Abigél :)

@Rékaci: Erre kettő is van: (megintcsak) Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó és Swati Avasthi: Ököl/jog. Mindkettő érdekes témát dolgoz fel nagyon olvasmányosan és elgondolkodtatja az embert.

12, Milyen könyvvásárlási szokásaid vannak? 

@Csakegyolvasólány: Netről nem nagyon szoktam, mert nem nagyon bízok az itteni postában. Inkább könyves üzletekbe járok. Különös szokásaim nincsenek, otthon előre kinézem magamnak a könyveket, és ha meg vannak, akkor megveszem őket. Ha pedig nincs készleten, akkor elkezdem böngészni a könyves polcokat, és ha felkelti valamelyik a figyelmemet, magammal viszem.

@fonalaslány: Gondolom nem meglepő, ha azt mondom, hogy gyökeresen megváltoztak a könyvvásárlási szokásaim, mióta molyolok. Bár eddig is nagyrészt neten szereztem be az olvasmányaimat, most már igyekszem közvetlenül a kiadók webáruházában vásárolni, rendszeresen figyelemmel kísérem az Akciós könyvek zónát és a közelgő megjelenéseket. Ami viszont nem változott: ha felfigyelek egy számomra új sorozatra, igyekszem rövid idő alatt beszerezni az összes megjelent részét, és csak akkor olvasni, ha mind megvan, mert legnagyobb ellenségem a függővég :)
Ötletszerű könyvvásárlások is előfordulnak postán, CBA-ban, Inmedio-ban (utóbbi helyen már előre szólnak, ha új könyvek érkeznek).

@Rékaci: Legtöbbször akkor vásárolok, ha valamilyen nagy leárazás van, mert muszáj spórolni. Általá-ban online rendelem meg bolti átvétellel, így nincs lehetőségem válogatni. Évente egyszer-kétszer előfordul a bolti vásárlás is, és akkor viszont válogatok, mert hát csak egy szép állapotú könyvért adok ki pénzt, nemdebár? :D

13. Milyen számodra az ideális olvasási körülmény?

@Csakegyolvasólány: Elfeküdve az ágyon csendben és nyugalomban. Azonban nálunk ez lehetetlen, ugyanis a nővérem eléggé sorozatfüggő. Ezért, amikor ideje engedi, akkor fülhallgató nélkül nézi a sorozat részeket. Vagy, ha nincs otthon, esetleg elvonul tanulni, akkor a másik szobából a TV szól. Ilyenkor szoktam feltenni a fülest, és valami egy órás vagy annál több időtartamú, halk zongoraművet/műveket bekapcsolni, így ki tudom zárni a háttér zajt és nyugodtan bele tudok merülni a könyvbe.

@fonalaslány: Bárhol képes vagyok olvasni, ha jó a könyv. Megszállott kádban olvasós vagyok, de az az igazi, amikor este csend borul a házra, és 100%-ban a könyvre koncentrálhatok. Az ilyen olvasások rendszerint éjszakába nyúlnak, ami nem mindig egyszerű, mert egyelőre egy szobában lakunk a férjem, a kisfiam és én, de a beépített led lámpával rendelkező olvasószemüveg nagyban megkönnyíti a helyzetet :)

@Rékaci: Itthon az ágyamban, csendben egy bögre teával. De buszon is szeretek, ha éppen nem jön rám a „tengeri betegség”. :D

14. Inkább az önálló köteteket vagy a sorozatokat szereted jobban?

@Csakegyolvasólány: Ez kedvtől függ. Ha tetszik egy sorozat első része, akkor tovább olvasom a következőt és az azutáni részeit. Azonban, ha valami könnyedre, egy részesre vágyok, akkor inkább egyrészes köteteket olvasok.

@fonalaslány: Nem tudok különbséget tenni, ha jó a történet, akkor szívesen olvasok belőle több részt is. Néha (pl a Luxen sorozatnál) beiktatok egy-egy önálló kötetet is, amikor már úgy érzem, hogy túl vagyok telítődve. Kivéve, ha nagyon durva a függővég, mert akkor azonnal nyúlok a folytatásért.

@Rékaci: Maradjunk annyiban, hogy az önálló köteteket ÉS a trilógiákat. Ugyanis szerintem elég max 3 db könyv egy sztorihoz. Nem szeretem, ha 8-10 darabból áll, aztán vehetem megfele, meg hát ki tudja mikor tudom elolvasni őket. 

15. Mennyi időt szoktál hetente olvasással eltölteni? 

@Csakegyolvasólány:  Ez attól függ, hogy mennyire vagyok elfoglalt vagy fáradt. Sajnos hétköznaponként csak este tudok, de hétvégén akár több órát is képes vagyok olvasni.

@fonalaslány:Eddig sok időm volt olvasásra, volt, hogy egy nap, vagy akár egy éjszaka alatt végeztem egy könyvvel. A heti időt nem tudom megbecsülni, de nagyon sok. De ez csütörtöktől megváltozik, ahogy visszatérek az aktív dolgozók világába.

@Rékaci: Hetente kb 10-15 órát. Azért tudom ennyire, mert általában csak buszon van időm olvasni, sajnos, így elég könnyű kiszámolnom. :/ 

16, Mi alapján kerülnek a kívánságlistádra a könyvek? 

@Csakegyolvasólány: Többnyire felkelti az érdeklődésemet egy-egy értékelés. Sajnos elég gyakran elcsábulok

@fonalaslány: Ha valamelyik figyeltemnél látok új kívánságlistás elemet, mindig megnézem, de sűrűn döntök fülszöveg, vagy akár a borító alapján. Vásárlás előtt úgyis mindig megnézem a könyv értékeléseit (bár nem ez az elsődleges, több olyan könyv is kedvencem lett, ami közepes értékeléseket kapott, és a csupa ötcsillagosak között is volt olyan, ami kevésbé tetszett), vajon mennyire illik hozzám. Olyan is előfordult, hogy kiszemeltem egy címkét, és a találatok közül amit érdekesnek ítéltem, ment kívánságlistára. A kívánságlistám ennek köszönhetően kilométeres, és nagyon kaotikus.

@Rékaci: Legtöbbször fülszöveg alapján döntök, viszont a borító is nagyon hangsúlyos lehet az én esetemben. Ami még játszik a könyvvásárlásnál az a molyos százaléka. Ami 70% alatt van, azt nem biztos, hogy megveszem vagy kívánságlistára teszem. 

17, Jelenleg hány olvasatlan könyv pihen a polcodon?

@Csakegyolvasólány: A várólistám szerint 143, de ebben nincsenek benne a könyves polcon várakozó könyvek.

@fonalaslány: Minimum 100, de inkább bele sem merek gondolni.

@Rékaci: Nem tudom pontosan, de kb 150 db, azt hiszem. :D 

18, Melyik volt a legutóbb vásárolt könyved? 

@Csakegyolvasólány:  Bár ne ez lett volna, de muszáj volt megvennem az érettségi miatt: B. Mátyus Gyöngyi – Bori István: Történelem érettségi témavázlatok, 4. átdolgozott kiadása

@fonalaslány: Borsa Brown: Az arab lánya 2. rész. Úgy történt, hogy előrendeltem Az arab fiát, és rájöttem, hogy eléggé foghíjas a sorozatom, így most fordított sorrendben beszerzem a hiányzó részeket.

@Rékaci: Ez egy előrendelés lesz, mégpedig J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük. Azóta szereztem más könyveket, de azokért nem adtam pénzt, így ezt mondanám legutóbbi vásárlásnak. 

19, Melyik könyvet olvastad el legutoljára?

@Csakegyolvasólány: Jessica Park: Lélegezz velem!

@fonalaslány: Philip Pullmann: A borostyán látcső

@Rékaci: Török Violától a Soha ne nézz vissza! című verseskötetet.

20, Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?

@Csakegyolvasólány:  Ez szintén kedvtől vagy a kihívásoktól függ. De volt már olyan is, hogy hirtelen felindulásból leemeltem a könyves polcról és olvasni kezdtem.

@fonalaslány: Hangulat alapján döntök, igyekszem változatosan olvasni, általában nem két egyforma műfaj követi egymást. És próbálok olyan könyveket keresni, amik passzolnak valamelyik kihíváshoz.

@Rékaci: Az alapján, hogy épp mihez van kedvem, mi passzol a legjobban a hangulatomhoz. Vagy átnézem az olvasatlanjaimat és választok egyet, amit már nagyon régóta szeretnék elolvasni, csak eddig folyamatosan halogattam és rávetem magam.

Köszönöm, hogy részt vettetek a játékomon! :)