Állatkerti séta

Az előző hétvégén nem jutottunk el a Könyvfesztiválra, ezért vasárnapra csináltunk maguknak egy random programot: meglátogattuk a győri Xantus János Állatkertet. 

Az idő annyira nem kedvezett nekünk, lógott az eső lába, többször is átvonult fölöttünk egy zápor, no meg fújt a szél is egész nap, tehát rettenetesen hideg volt, de nagyon élveztük. Ennek is van előnye: nincs nagy tömeg és az állatok is aktívabbak, mintha olyan meleg lenne, hogy mozdulni se legyen kedvük.

Bár a képen látható állatkák nem éppen így gondolták. Szerintük annyira hideg volt, hogy összebújva kell a napon kucorogni. Mit ne mondjak... szívesen csatlakoztam volna hozzájuk, csak lehet a gondozók ferde szemmel tekintettek volna rám...

Szóval nézzük csak, milyen kis cukorfalat szőrmókokkal találkoztunk ott:

Az állatkert számomra a tengeri malacairól volt ismert. Tudom, nem éppen az az állatka, amiért kifizeti az ember a drága belépőt, hisz bármelyik mezei boltban és minden negyedik lakásban találkozik velük. Mégis, itten nagyon érdekes, mert az etetésüknél szépen, mintha vonatoznának kocognak ki a külső kifutóba, miközben a füleik össze vissza repkednek. Szóval nagyon aranyosak! 

Ezt a felvételt ott csináltuk, bár nem tudjuk, hogy jött létre, mert egy képet sem lőttünk, csak egy videót. Mikor rádugtuk a telefont a gépre, akkor vettük észre, hogy van egy gif fájl is mellette, pedig még hozzá sem nyúltunk. Az megint kérdés, miért mennek visszafele is a vízicocák a képen.. de szerintem nagyon cukik! Ahogy rázza a gondozó a kulcscsomót, annak zörgése ütemére lépdelnek előre! :)

A következő fontos állomás számomra a hangyászsül volt. Megveszek értük, annyira bírom az egyediségüket. A hidegre való tekintettel a benti helyén volt, így a kisebb tér miatt folyamatosan rótta a köreit, nem is akármilyen ütemben. Nem nagyon tudtuk követni, ezért sorozatképet lőttünk róla, hátha egy éles lenne. Persze, egy sem lett, ezért - ebből már tudatosan - készítettünk egy GIF-et, hogy lássátok ti is ezt a csodaszép állatot! Ő szerencsére a felvételen nem megy visszafelé! 

Biztos senkinek nem ismeretlen az az állat, amit kapibarának, más néven vízidisznónak hívnak. Ez az állat nagyon híres arról, hogy mindennel képes barátságot kötni, legyen szó emberről, állatról, mindenkivel jól kijön. Erre láthattunk egy nagyon aranyos példát is, ahogy tapír kollégája mellett békésen reggelizett. Társai pedig próbáltak a tapírbébivel barátságot kötni, de ők külön karámba voltak elhelyezve a mamival. Láttatok már tapírbébit? Akkor tudjátok, mennyire kis cukorfalat a pöttyeivel! 

Mikor kimentünk a kifutó külső részéhez, az egyik tapír jött velünk, egészen a karám széléig, ahol az orrát kidugva megszaglászott minket. Valószínűleg, mert nem adtunk neki semmit, elvesztette irántunk az érdeklődését és visszakocogott a kapibarátjához, hogy békésen szuszogjon tovább.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de két állat van, amit még sosem láttam mozogni: a lajhárt és a krokodilokat. Tévében, bizonyos csatornákon lehet látni, hogyan mocorognak, de állatkertben sosem láttam, még egy pislantást sem tőlük. Na ez most megváltozott! Képzeljétek el, a győri állatkert két lajhárja fel s alá mászott a kifutójukban! Nem is olyan lassúak, mint ahogy az ember azt gondolná. Jól elszórakoztak, én pedig ezerwattos vigyorral az arcomon lestem, mennyire aranyosak! Egyszer csak fogták magukat és mindketten lenyúltak legelészni! Igen! Ahogy a két képen látható, a hátsó lábukkal kapaszkodva vígan reggeliztek! Aztán simán visszahúzták magukat és folytatták a botorkálást. Vajon milyen hasizmai lehetnek nekik?!

Ha állatkertben jár az ember, mindenféleképpen látni szeretné a nagymacskákat. Legalábbis ahogy tapasztaltam, mindig ők a fő látványosságok. A győri állatkertben többféle faj is előfordul, köztük a tiszteletet parancsoló fehér tigris is. Mikor megláttam őket - hárman vannak - teljesen ledöbbentem. Annyira csodálatos állatok! Az egyikőjük végig ott feküdt hozzánk közel, s csak úgy sugárzott a pofájáról a felsőbbrendűség. Gyönyörű látvány volt! S legalább míg kicsodáltuk magunkat, addig a velünk együtt érkezett csapat gyerek is tovább haladt, s csendben folytathattuk tovább a sétánkat. 

Szeretem a gyerekeket, nem arról van szó, de mikor már hatodszorra kérdezi meg öt perc alatt, hogy anyaaaaaaaa, mikor eszünk már végre, és anyaaaaa, add ide a telefonodat, mert unatkozom - egy állatkertben! - kicsit tikkelni kezd a szemem....

A sétánk következő állomása a zsiráfok voltak. Az egyikőjükkel össze is barátkoztam, legalábbis nagyon megnézett magának a kisasszony. Vagyis remélem, hogy lány. Olyan bájos pofija van, hogy nem is lehetne más. Ahogy mentünk a járdán, úgy jöttek mellettünk végig a karám másik oldalán. Érdekes, hogy a fák ágai az ő magasságukban végig le voltak legelve. Bár azt néztük, hogy a gondozóknak nem kell gallyazni sem, hiszen a száraz ágakat is örömmel és jókedvvel rágcsálták. Lényegtelen, hogy ott volt a friss finom reggeli, ők akkor is ezt részesítették előnyben. Hát, ki mit szeret...

A végén pedig egy szinkronmeghajlással búcsúztak tőlünk! Édeseim! :)

Rengeteg szép állattal találkoztunk. A terráriumházban még meleg is volt, szóval ott kicsit több időt töltöttünk el, mint gondoltunk, de volt mit nézni. A legjobban egy csodálatos akvárium nyűgözött le mindkettőnket. Nem volt benne semmi extra, körülbelül negyven neon, meg pár vitorláshal egy két szívósszájú harcsával fűszerezve. De annyira nyugtatólag hatott az idegekre, ahogy szépen, csendben úszkáltak, hogy az hihetetlen. Nekünk is van itthon akváriumunk, egy hatvan literes apróság, de ott a halak aktívabbak. Szeretnek puszit és pacsit osztani, ha odamegyünk hozzájuk rögvest tapadnak az üvegre, úgy várnak minket. A neonok pedig csak szépen, csendben elvoltak. Semmi gyors úszás, éles kanyar... Szóval eldöntöttük, hogyha az állományunk csökkenne, csak neonokat szerzünk majd be, hogy nekünk is legyen egy saját relaxációs pontunk. 

A terráriumházban kaptak helyet természetesen a krokodilok is, akik jelenleg nem tartózkodtak ott, mert az az alsó üvegpanel hiányzott. Azért nem mondom, a paranoid énem gyakran nézett a háta mögé... csak úgy, óvatosságból...

Alapvetően ez az állatkert nem dúskál annyira különböző fajokban, mint például a veszprémi, de gyönyörű. Nagyon szépen vannak tartva a kifutók, s mindegyiket több szempontból is meg lehet közelíteni, így biztos nem maradunk le senkiről. Elég nagy kifutójuk vannak az állatoknak, s látszik rajtuk, hogy jól vannak táplálva. Több olyan rész is ki van építve, mikor testközelből láthatjuk őket, mert át lehet menni a kifutójukon úgy, hogy ne zavarjuk őket. Egy pár órás kikapcsolódásnak tökéletes. Szerintem érdemes megnézni, hogyha erre jártok! :)